A teljes éjszakát átívelő monszunt szakaszos szemerkélés váltja fel reggel. Az alapterv is az volt, hogy ma költözünk át a hegység déli oldalára, és a gyászos időjárás csak ráerősített erre. A gyerekek az autóban hallgatják - stílszerűen - a Túl a Maszat-hegyen-t. Ilyenkor áldás, ha nem akarnak segíteni a vizes cuccok pakolásánál. (Ez önámítás, mert sohasem akarnak).

Hallstattból Schladmingba cirka 80 km-es úton lehet autóval megkerülni a hegyet, keleti vagy nyugati irányba egyaránt. Mi a keletit választottuk, mert útba esik két álomszép kirándulóhely, Tauplitz és Loser. Nézzetek meg pár képet róluk:

Ezeket speciel nem én fotóztam. Számunkra ugyanis a szívtelen égi vizek újabb zúduló hulláma lehetetlenítette el, hogy akár a kisujjunkat is kitegyük az autóból. Délben már barátságos 12 fok volt. Nyilván melegfront.

Éppen a schladmingi kempingnél ért véget az ítéletidő. Így kell ezt csinálni! Ez a táborhely egészen a völgyben van és egy menő síszállodához tartozik. Egy része télen is fűthető lakókocsikkal van betárazva. De a többi területe az maga a dús, zöld szabadság. Szóval alig vannak itt rajtunk kívül.

Fent, a Dachstein hatalmas déli falának az előterében, Ramsauban van a hegymászók kedvelt kempingje. Zsúfolt és drágább, de a sikeres mászásokat követő füvezést követő csajozáshoz nyilván alkalmasabb.

Nekünk most az előbbi jött be, ráadásul tudtuk, hogy kapunk térítésmentesen Sommercard-ot. Ez piszkosul hasznos. (Mármint ha valaki szegény, vagy szánalmasan anyagias gazdag. Mi persze az egyikük sem vagyunk, hanem praktikusan jóravaló és becsülni való emberek). Roppant sok élményt nyújt ingyen ez a kártya.

Például az összes felvonót, de sajnos a szuperliftet a Dachsteinre csak hetente egyszer, ami azért érthető, hiszen csak ez 50.000 forintba kerülne a családnak, ha zsebből kéne fizetni. Húha! Néhány száz szálláshoz jár ez a kitűnő találmány, de kempingként egyedül a miénk szerepel közöttük.

Sétáltunk a városban, vettünk kisautót és pálinkát. Meglepetésszerűen csöppentünk bele az Ennstal-Classic veterán-túraautó verseny aznapi befutójába. Hát ez aztán! Több mint kétszáz kocsi ereszkedett le a hegyekből a mai 500 km-ét teljesítve.

A hangulat leírhatatlan. A főutcán vonulnak díszben végig. Lehet pacsit adni a sofőröknek. És a gyerekeimet felvette, és végigvitte a tömegben egy gyönyörű Mercedes-Benz.

Vannak olyan sofőrök is, akik a gyerekek helyett a hostesslányokra hajtanak. Kinek a pap, kinek a paplan.

Belefért még az estébe egy felvonózás a Planai csúcsára. Át a felhőkön a derűs 5 fokba. A gyerekeink leplezetlen irigységgel nézik a kabinból a sok kiskorú downhillbringást, akik pont a felvonó alatt kanyarognak lefelé esztelen tempóban. Felfelé menet a biciklik egy akasztón fityegnek a kabinok oldalán, odabent meg bandáznak az elszánt felső tagozatos sportemberek. (Erre szokta Andris mondani, hogy ilyen az elszánt földműves: szánt szándékkal). Itt aztán tudnak élni a kiskamaszok!

Aki itt elesik, az gondolom úgy néz ki, mint a pórul járt római csávó a Ben Hurban a kocsiverseny után. Gyerekkorom egyik letaglózó élménye volt azoknak a filmkockáknak a megtekintése. Na, most már fogathajtó sem akarok lenni, határoztam el akkor sziklaszilárdan.

Van fent erdei szaladgáló, favonat, csúszkapálya. És egy tényleges, ocsmány pocsolya a dózerút közepén, játékhajókkal. Igen, lehet az idegenforgalomnak alkalmazkodni a körülményekhez. Az első világháború sárdagasztó lövészárkaiban is berendezhettek volna hobbi korongozó műhelyeket. Eladják a hátországban a kerámiákat, vagy a front túloldalán csempészáruként... Na jó, abbahagyom.

Este zuhogni kezdett.

Itt jártunk:

Linkek:

Loser

Tauplitz

Sommercard

Camping Zirngast

Ennstal-Classic

Planai