Nos igen! Sárkányeregetés csúszós talajon! Ez a látvány fogadott minket biciklitúránk nyitányaként.

Szeretettel köszöntöm drága olvasóimat, a nyári szünet befejeztével Kid Kalandokra újra fel! A Dachstein után második évadnak a Fertő-tó körüli kerékpáros csodavilágot választottam. Mi eddig összesen négyszer nyaraltunk ott, ezért az itt látható fotók nem feltétlenül ugyanabban az évben készültek.

Először is essünk túl a nehezén, tartozom egy hazafiatlan vallomással. A túráink alig érintették a tókerülő bicikliút magyar szakaszát, éspedig a következő okokból:

• A térképre tekintve nyilvánvaló, hogy nemzetünk számára a balsors egy falatnyi nádast tépett csupán, míg Gotterhaltééknek az ég kegyelme folytán az egész tó jutott.
• Ennélfogva a magyar szakasz tájképileg bizony unalmas. Végig az országút mellett megy, egy  jottányit sem tágít attól, és sajnos 2 méter magas tömör nádas szegélyezi a másik oldalát sok helyen. Szerintem az egyetlen szép szakasz Balf és Fertőrákos között visz, ahol a dombról végre látszik a tó, és hangulatosak a szőlőbirtokok.
• A magyar etap egy szál útból áll, amely 36,5 km hosszú, illetve Sopron felé van még 13 km. Az osztrák oldalon ezzel szemben a térképen szereplő bicikliutak összhossza 550 km. Nincs szükség tehát nagy erőfeszítésre ahhoz, hogy kimaradjon a hazai.
• Végezetül pedig: egyszer, még gyalogszerrel megszálltunk a fertődi kempingben, ahol tengernyi gaz, MÁV-állomást idéző vécék és koszos/lepusztult faházak fogadtak minket, és eme kontraszt maradandó idegi károsodást okozott, amit máig nem tudtunk kiheverni.

Így néz ki a magyar oldal (sajnos), és hát alatta az osztrák oldalnak csak a fele része.

Szóval mi sosem tekertük végig a klasszikus tókerülő utat, de persze elsőre, kedvcsinálónak, avagy hétvégére azt is ajánlom. Ám bebarangolni a Fertőzug (Seewinkel) és a Lajta-hegység számtalan álomszép útját sokkalta érdekesebb és izgalmasabb.

Az általam ajánlott napi túrák ritkán hosszabbak 40 km-nél, és a tekerésen kívül sok kulturális, játékos és strandolós programot ölelnek fel, tehát tulajdonképpen bármilyen korú gyerekekkel teljesíthetők, akár maguk bicikliznek, akár még csak vitetik magukat.

A szanaszét tekergő osztrák úthálózat végtelen variációt biztosít kör- és csillagtúrákra. Első napunkként a keleti partot, Podersdorf és Illmitz környékét mutatom be.

Podersdorf azért nagyszerű kezdés, mert a tónak ez az egyetlen szakasza, ahol közvetlenül a vízparton lehet csavarogni. A kemping, ahol megszálltunk, egyben a szelesvízisportok paradicsoma is. Sátorállítás után őszinte ámulattal néztük a víziakrobatákat éppúgy, mint a partra vetett kite-ernyők színes kavalkádját.

Szélben, mondjuk, nem volt hiány, de érdekes módon csak a parton fútt ennyire, a biciklizésben kevéssé volt zavaró. Az Illmitz felé vezető szakasz az egyik kedvencem. Remek a kilátás, számtalan a vízimadár, és kellemes létszámban legelésznek az általános bőség érzetét keltő haszonállatok is.

Több pihenőhely ad lehetőséget a hűsölésre, közöttük egy magas torony. Alatta gyűlnek a kitikkadt Radfahrerek, de nem mindenki éri fel közülünk a lézerágyú célzókáját. Remekül ellátni a szélkerekek irányába is. 

Nagyon jópofa a nádfedeles pihenő, no meg az idétlen gyerekeink.

Félúton elérjük az első szikes belső tavakat. A Fertőzug nagyszerűsége és sokszínűsége éppen ezekben rejlik. Kevesen tudják, de 152 kisebb-nagyobb tó maradt itt az egykori lápos terület lecsapolását követően. Nagyon jól jön egy távcső (gyerekenként) a madárvilág megfigyelésére.

Illmitz északi végénél található a Nemzeti Park tudományos- és bemutatóközpontja. Komoly múzeumra ne számítson senki, mert itt az outdoor megismerés van divatban, de azért vannak jópofa időszaki kiállítások. Mi épp egy vízibolhásat láttunk, és megkóstolhattuk a különféle környékbeli tavak sótartalmának megfelelő vizeket, brrrr. Itt is van egy szép magas kilátó, és nagy melegben a könyvtár is kitűnő sziesztázó, megannyi gyönyörű színes természeti albummal.

Illmitz bájos kis városka, remek kávézóval, és a Szent Bertalan-forrás gyógyvizes ivókútjával a főtéren. Nem mindenki szereti a sós ásványvizet, de szerintem zseniális. Másnaposságra csodaszer.

Innen 4 km-es, enyhe lejtő visz le a tópartra, útközben egy kerekesszékes kilátóval (értelemszerűen biciklivel is bejárható). Odalenn bulis játszótér várja a kölköket, benne a megunhatatlan, általam "Kis vízmérnök" márkanéven emlegetett csorgató-duzzasztó-pörgető-lefröcskölő rendszerrel. Strandolni is lehet persze, ahogy egynémely gyerekem megtette, de nem volt követőjük a viharban.

És most következik az elburjánzó osztrák bicikliutak leplezetlen dicsérete! Ugyanis visszafelé Podersdorfba még véletlenül sem kell ugyanarra menni. A tó körül szinte mindenhol párhuzamosan is fut egy alternatív aszfaltszalag, kissé beljebb, a gyönyörűen művelt kultúrtájon. A traktorosok és a magyar ajkú zsellérek készséggel mutogatják a gyerekeknek a modern földművesélet mikéntjét. Nehezen felejthető a földek között szerénykedő lugasborozó. (A Waldorf-alapító Rudolf Steiner biodinamikus szőlész-borász módszereivel készült borokkal.)

Hamarosan feltűnik a podersdorfi szélmalom, hogy azután hazaérjünk, és elektromos motorcsónakázással, valamint strandolással regeneráljuk fáradt lábainkat. A kikötőben található a tó egyetlen világítótornya is.

A strand fenomenális. Kalózos, spriccelős, és küzdős a tutajon. Előbb-utóbb mindenki vidáman pórul jár.

Egyébként nem mély a víz. A tóban szinte bárhol el tud sétálgatni egy kosárlabdázó, döbbenetesen sekély, és vízszintes az alja. Kis családunk is átlábalt egy közelebbi nádashoz.

Este azután a sátor előtt nyugodtan elő lehet venni a helyi zöldveltelínit (vagy mohón és izgatottan), és csodálni a partot, ámulni a naplementét.

 És ha rosszalkodnak a gyerekek lefekvés helyett, akkor egyszerűen be kell zárni őket bűnt bánni.

Itt jártunk:

Aki pedig nagyon precíz útvonalleírást szeretne erről, az olvassa ezt.

PDF térképek: itt és itt

Linkek:

Podersdorf

Illmitz