Karintiáról sokan tudják, hogy szép vidék, de azt már kevesebben, hogy emellett egy kimeríthetetlen boldogságforrás is a gyermekekkel nyaralóknak. A most induló sorozatomban a tartomány déli és keleti fertályán letöltendő hét nap látni- és tennivalóiról mesélek. Eme mulatságok túlnyomó része egy jól kiválasztott helyen lévő szállásról 1 órán belül autóval elérhető.

Ez az alkalmi otthon a  mi esetünkben a Camping Reichmann volt, a Rauschelesee partján. A recepción egy kedves, ámde csakis ógermánul beszélő bácsit leltünk, aki a tétova köszönésünkre reflexből rávágta, hogy nincsen hely. Elővigyázatosságomnak hála, nálam volt a két hónappal ezelőtti e-mailjük, amelyben visszaigazolták a foglalást. Így egyből kiderült, hogy én vagyok az, aki miatt nincsen hely. De az még negyedórába tellett, amíg a bácsi fejében összekattantak a fogaskerekek, miszerint ez azt jelenti, hogy nekem akkor van hely. Ekkor melegen üdvözölt, és rábízott bennünket egy lazacszínű, gamer-hájas, ifjú hippialkalmazottra, aki a gyermekrobogóján zötyögve elterelt minket a placcunkig. Idegenvezetésnek szánt habogásába olykor halott kelta szavak is vegyülhettek.

Sajnos egy lejtőre jutottunk, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A lankán nekünk szánt Lebensraum közvetlenül egy 28 tagú család mellett árválkodott. Rutinos szemmel - a birtokuk szigetfesztivál jellegéből - egyből az egy hete tartó permanens ébrenlétükre következtettem.

Innen menekülni kell, ha aludni is akarunk. Ők nyilvánvalóan a csecsemőkkel együtt nyomják a bulit mindennap hajnalig, és ez nekik rendben is van, hiszen az egész éves kényelmes életvitel után rájuk fér egy kis kifáradás. De nem úgy a magyar proletárra, aki pont fordítva van ezzel.

Aggódva mentem vissza a recepcióra jobb helyet kérni, de a parancsolásra termett nyelven történő nyers elutasítástól való félelmem alaptalannak bizonyult. Kézen fogtam friss barátunkat, az enyhén debil gyepszolgát,  és cigánynótákat énekelve húztam magam után a sátrak között, majd ráböktem az erdő szélén egy háborítatlan vízszintes területre, mire azt mondta, hogy: miért ne!

Az érkezés első naplementéjét a fiúk a 18 fokos vízből szemlélték.

És íme a sátrunk a tuti helyen.

A másnapi program:

• Hegyitúra a Dreilandereck csúcsára
• Terra Mystica bányakirándulás
• Villach érdekességei

A Dreilandereck körülbelül annyit jelent, hogy Hármas-határ-hegy, jelen esetben Ausztria, Szlovénia és Olaszország határairól van szó.

Arnoldsteinből visz fel a székes felvonó a hegyi étteremhez, Karintia kártyával ingyenesen. Én a két nagyobb fiunkkal huppantam egy székbe, Judit és Dani pedig mögöttünk jöttek, és bohóckodtak.

Innen először keletnek indultunk egy félórás sétára, a Hahnenwipfel csúcsára, ahonnan visszanézve remekül belátható az egész délelőtti menet (és fél Ausztria). Középen van a felvonó épülete, és onnan balra végigsétálva jutunk majd a kép szélén lévő hármashatárra. A rétek Ausztriában vannak, a déli oldal fenyvesei pedig már Szlovéniában. A messzeségben a Gail völgye vezet nyugatnak, Hermagor felé. 

Útba esik a hangulatos Dreilandereckhütte. A csúcsról körpanoráma nyílik, az orrunk előtt észak felé a Villach-i Alpok díszeleg.

Kelet felől látszik az út, amelyen jöttünk, és jobbra a reggeli csúcsocskánk, a Hahnenwipfel.

Dél felé pedig feltárul a fenséges Júliai-Alpok. Balra a Prisonik, középen a Mala Mostrjovka, közöttük a bevágás a Vrsic-hágó.

Itt pedig a messzeségben a bal oldali a Jalovec, a jobb oldali a Mangart. Attól jobbrább pedig már minden kőszál és fűszál az olaszoké.

Íme egy kedves kis videó a hegyről.

 Szösszenet a Karintia kártyáról, amellyel az egy hetes nyaralás szinte összes látnivalóját ingyen kapjuk:

A turistakártyáknak két alapváltozata létezik. Az egyikkel azt hiszed, hogy jobban jársz, a másikkal pedig tényleg. Számos helyen ugyanis könnyen csalódást okozhat a turistakártya, mert jobban utánaszámolva alig-alig spórol vele az ember, inkább csak egy kényelmi eszközként hasznosul. Én ezt főképpen a nagyvárosokban tapasztaltam, úgy mint Párizs, Barcelona, de szerintem Budapestre is igaz.

Egyes városokban vannak egészen abszurd kreációk is, amelyek birtokában például korlátlan a tömegközlekedés (alig drágábban mintha napijegyet vennél :)), és szabadon látogathatod a Méhszájtágító Eszközök Múzeumát, az Amőbáriumot, valamint a Modern Régészeti Múzeumot, avagy bepillantást nyerhetsz a Szcientológia hétköznapjaiba (az utcáról, az üvegen át), és részt vehetsz egy ravatalozáson is a köztemetőben. A McDonaldsba kapsz 3% kedvezményt, de a Pelenkagyár Visitor Centerébe akár 10-et is!

Nos a Karntencard ehhez képest egy kolosszális lehetőség.

Lássuk a cseppet sem rideg tényeket:

Az első karintiai nyaralásunk során az öttagú családnak 102 Euróba került a 7 napos változat. Ezzel szemben közel 1000 Eurót fizettünk volna, ha a kártya hiányában készpénzzel vásároljuk meg a hét során a belépőinket. No de miből lehet választani?

• Kötélvasutak a hegyek tetejére - 13 helyszín
• Élményparkok a legváltozatosabb mókákkal minden korosztálynak - 16 helyszín
• Állatkertek - 8 helyszín
• Interaktív kiállítások - 41 helyszín
• Kanyonok és más természeti csodák - 6 helyszín
• Panoráma autóútak a hegytetőre - 3 helyszín
• Strand- és termálfürdők - 14 helyszín
• Hajókirándulások - 3 helyszín

Ez így együtt legalább 2000 Eurót ér, így jogos a kérdés, hogy akkor ez a mániás szakaszban lévő szülőkkel utazó hiperaktív gyerekek főnyereménye? Avagy a közmunkaprogramból egyenesen görögbe szakadt típusú átlagmagyar svédasztala? Szerintem nem muszáj, hogy az legyen. Némi mentális tréninggel lemondásra bírhatjuk magunkat pár kecsegtető ingyenprogramról, és így nem kell az aktív nyaralásnak egy idegbajos, mindent kimaxolni akaró rémálommá változnia.

Jelenleg 44 Euró a felnőtt kártya, és 23 a gyerek (de az utóbbiból csak kettőt kell megvenni, akkor is, ha focicsapatot nevelünk). Az öttagú családunknak így napi 6.000 Ft-ért korlátlan szórakoztatás adatik meg.

 (A kéthetes kártya csak 3.600 Ft / 5 fő naponta, de ehhez már tényleg komoly állóképesség kell)

Van más régió, ahol a szálláshoz teljesen ingyen jár a kártya, ilyenekről olvashatsz pár előző bejegyzésemben itt és itt.

A hegyről hazafelé egy kis kitérő csupán Bleiberg, ahol aláereszkedhetünk a Terra Mystica & Montana bányajárataiba, vegyes élményeket szerezni. A vonatozgatás mulatságos, az ízlésficamos színes fényekkel megvilágított plasztikdínók förtelmesek, a 68 m hosszú facsúszda viszont óriási!

A mai napra már csupán némi villachi városnézés maradt. Kedves kis település a Drau (Dráva) partján, bár a történelmi városmag nem maradt meg oly középkorinak és oly romantikusnak, ahogy ezt arrafelé megszokhattuk.

Az egyik nagy poén a tartomány gipszmodellje. Ezt legfőképpen magamnak ajánlanám, mint a földtudományok megszállott szerelmesének, de szerencsére a gyermekeket sem hagyta hidegen. Ki lehet rajta keresgélni az egész hétre tervezett túrák útvonalát, a hegycsúcsokat és a völgyeket. A színek a különböző kőzeteket jelentik. Ugye jól kivehető a tartomány síkságmentessége?

A Stadtmuseum a belváros egyik valóban régi épületében mutatja be a környék történelmét, kultúráját és művészetét.

A szemközti Szent-Jakab plébánia 94 m magas templomtornyát nevezték ki Várostoronynak (Stadtpfarrturm), mert a karintiai városokban valamiért kötelező ilyennek is lennie. A tetejéről nyíló kilátás bőven megjutalmazott minket a hosszú és fárasztó napunk utolsó lépcsőzéséért. 

Itt jártunk:

Linkek:

Dreilandereck

Karnten relief

Stadtmuseum

Terra Mystica Terra Montana