2018. már 07.

Az erotikus Tcheppa-szurdok

írta: hegyIVÁNdorló
Az erotikus Tcheppa-szurdok

Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 2. nap

A nyaralásunk második éjszakája egy különös meglepetést tartogatott. A sátorban fekve, a vak sötétségben arra riadtam, hogy alulról böködik a vesémet. Eme szervem eddig még soha nem volt ennyire az érdeklődés fókuszában. Azután behatás érte a testem egyéb pontjait is (nem mind volt izgalmas helyen). Mintha egy kitanult akupresszőr munkálkodna rajtam. Alattam valaki határozottan felfelé tört. Odacsaptam. Ide-oda tenyereltem, és kicsit a földet is masszíroztam, ijesztőnek szánt rezgéseket kelteni. Furcsa helyzetekben különösen viselkedek, ámde nem hatástalanul, hiszen a kis zaklató hamarosan eltávozott, és én újra elszunnyadtam. Reggel azután kiderült, hogy mindegyikünk alatt megfordult az újdonsült, talajlakó házikedvencünk.

A hét folyamán azután még sokszor ismétlődött meg ez az inzultus, bár egyre ritkábban. Napközben viszont kifejezetten a mulatságunkra szolgált, ahogy láttuk itt-ott emelkedni a sátor alját.

A lény eleinte még a mélyebb rétegekben közlekedett - általános szokása szerint -, és csupán a kijáratait igyekezett felfelé túrni. De ahogy hozzánk szokott, illetve ahhoz, hogy egy biztos, plasztik tető van a feje fölött, elkezdte közvetlenül a ponyva alatt ásni a járatait, totálisan keresztbe-kasul, így a végére úgy éreztük magunkat mintha óriásokként próbálnánk a verduni csatamezőn alukálni. A sátrat arrébb vinni viszont restek voltunk, és nem is akartuk elhagyni az új családtagot.

A kényelmetlenségeink ellenére is mély barátságot kötöttünk.

De immár hagyjuk az éj sötét alakját, hiszen egy igazán verőfényes reggelre kelve véglegesíthettük a napi programunkat:

  • Tcheppaschlucht - szurdoktúra, szabadon választott mennyiségben
  • Rosentaler Dampfzüge und Historama - egy nagyszerű közlekedési múzeum meglátogatása gőzmozdonnyal és veterán buszokkal
  • Jagdmuseum - vadászati- és fegyverkovács múzeum a Ferlach-i kastélyban
  • Bienenerlebnis - a karni méhecskék és a méz édesded összetétele

Mindez a Karntencard birtokában ingyenes: a tudnivalókat lásd itt.

slide_01-941x529.jpg

A szurdok a Szlovéniába vezető Loiblstrasse mentén van, az autósok elől jobbára láthatatlanul elrejtve. A fenti, természeti látnivalókban bővelkedő képre később kénytelen leszek magyarázatot adni.

A Loiblstrasse a Karawankentunnel autópályalagút átadása előtt, a római kortól kezdődően az egyetlen összeköttetés volt Karintia és Krajna között. Az útjelző táblák a Loiblpass (Loibl-hágó) felé mutatnak, de valójában ma már itt is egy kisebb alagút vezet át a tényleges hágó alatt. Íme egy, a hágó hőskorát idéző hangulatos kép, a szlovén államhatár oszlopaival.

1024px-ferlach_loibltal_alter_loiblpass_mit_obelisken_24052011_555.jpg

A szurdokhoz kiépítettek egy príma központi parkolót, ahová ingyen buszjáratok hurcolják vissza a megfáradt túrázót a kanyon számtalan végpontjáról. (Mármint feltételezik, hogy a belépőt amúgy megvetted)

large.jpg

tscheppaschlucht.jpg

Nagyjából egy órányi dimbes-dombos sétával lehet a szépséges erdőn át eljutni a központi látványosságokig (Ördög-híd, és -vízesés)

map-of-tschepaschlucht-hike.JPG

Útközben kortyolhatunk a "látványitatóból", a mindig nálunk lévő metszett kristálypoharainkból, avagy az oda kiláncolt népküblikből (esetleg a mosdatlan markunkból, ha túl finnyásak vagyunk a közedényhez).

img_7729_1280x853.jpg

img_7735_1280x1079.jpg

A szurdok felfelé haladva egyre vadregényesebb.

tscheppaschlucht_248.jpg

27573605_2047853498822773_2732469575378534400_n.jpg

640px-tscheppaschlucht_12072008_33.jpg

tscheppaschlucht_051.jpg

Majd megérkezünk az országút alá, ahol a fejünk felett impozánskodik az Ördög-híd (Teufelsbrücke), és a túlburjánzó járdaszerkezeten, magasan a dübörgő zuhatagok felett jutunk el a Tschaukofall 26 m magas vízeséséhez.

tschepa-bridge2.JPG

img_7004_853x1280.jpg

img_7020_1280x853.jpg

A fenti képen a gyerekeink jó esetben egy megmenteni való katicabogarat találtak a vasrácson, de amúgy valószínűbb, hogy csak simán versenyt köpködnek lefelé.

145955755151d4c86d59dbf_278290e8.jpg

E ponton viszont nem odázhatom már tovább a bejegyzés főcímének magyarázatát. Első ittjártunk idején a szurdok szórólapjának díszhelyén az alábbi képpel reklámozták a gyermekbarát programot. 

1.jpg

A hölgy már látható volt a legelső képen is, és az interneten további pózokat találhatnak az erre fogékony olvasóim. Ugye felháborító? Én arra gondolok, hogy az osztrák nagycsaládosok egyesülete az alábbi mondatban fejezte ki a nemtetszését az idegenforgalmi marketingosztály alkotói és döntéshozói felé:

"Ez nem csak a vízesésnek az alja, hanem mindannak, amit maguk a nőkről képzelnek!"

De az már tényleg a találgatások ingoványos holdvilága csupán, hogy köze van-e ennek a túlfűtöttségnek mindahhoz, hogy a kultikus szoftnáci pártvezető, Jörg Haider épp az itteni szerpentinen vesztette el kacskaringós életét 2008. október 11-én éjjel 1:15-kor.

Mindenesetre az újabb szórólapokon már szolidabb képek láthatók.

Ha történesen nem értenék egyet a női test piaci felhasználásának sokakat sértő, és a mai felfogás szerint már bőven elítélendő példáján, akkor a következőket írnám: 

"Nekem, mint egy magabiztos, ámde a gyér olvasottságom miatt sértődött alapattitűdben élő, és emiatt a családi környezetemen basáskodó független bloggernek, sajnos nincs időm behatóbban foglalkozni az állítólag megalázó szexizmus eme kilengésével, mert éppen guminőt foltozok, ó a bitang ragasztó, megint szétfolyt az újabb földbirtok tulajdoni lapján..."

Na de vissza a túrához! A vízeséstől a Felsentor barlangi kapuján jutunk fel a felsőbb régiókba. Visszatekintve is megkapó a zuhatag.

img_7025_1280x853.jpg

4524910_web.jpg

Eldönthetjük, hogy a Deutscher Peter háznál kínálkozó buszmegállóhoz tartunk, vagy a távolabbi, és magasan fekvő Bodental / Windisch Bleiberg nevű (Ausztriában fekvő szlovén) településecskék megállóihoz.

Van ám egy buszmegálló közvetlenül az Ördög-híd felett is (az autóúton kicsit dél felé), ahová egy, elméletben csakis kifelé nyíló "vészkijáraton" át vezet egy kijelölt, rövidke ösvény. Annak, aki átutazóban csupán egy ingyenes villámlátogatást tenne a vízeséshez, módja támad bejutni innen is, de ennek pontos módját erkölcsi okokból e helyen eltitkolom, (egyéni felfedezését persze nem tilthatom meg). 

A túra végeztével már kissé benne jártunk a délutánban, de ügyes ütemezéssel elkaptuk Weizelsdorf állomásán a gőzös vonatot, amely Ferlachba vitt minket. Az ottani vasútállomáson választhatunk, hogy a retró villamossal, vagy az oldtimer buszok egyikével jussunk el a csupán pár percre lévő Közlekedési Múzeumig. A járatok oda-vissza menetrendje úgy van kifundálva, hogy bő egy óránk legyen a múzeum megtekintésére, és ez elég is azoknak a gyerekeknek, akik nem először látnak ilyesmit.

rosentaler_dampfzuege_004-778-900-600-80.jpg

img_7785_1280x1109.jpgp1210430.jpg

img_7767_1280x1145.jpg

img_7032_1280x853.jpg

img_7766_1280x853.jpg

A kiállítási csarnok hatalmas, az ámulni való bőséges. Kezdve a "vadnyugati" postakocsitól (amely természetesen echte osztrák, és a világszerte filmekből megismert amerikai változat csak hitvány utánzat), az archaikus autókon, a bizarr kétéltűeken át, egészen a vitorlás hajóig. Repülők is vannak, és még számtalan furcsaság, amelyeket itt nem részletezek, maradjon meglepetés is a transzporőrülteknek.

img_7033_1280x853.jpg

img_7037_1280x853.jpg

img_7035_1280x853.jpg

img_7034_1280x853.jpg
img_7036_1280x853.jpgimg_7041_1280x853.jpg

img_7042_1280x853.jpg

A visszaúton mókáztak a fiúk a vonaton. Bármiféle szervezőtehetség teljességgel szükségtelen a program végigélvezéséhez. Kiszállsz az autódból Weizelsdorfban és onnantól begyakorlott módon hurcibálnak fel, s alá.

img_7791_1280x853_1.jpg

img_7771_1280x1133_1.jpg

Ezek után útba esik a Ferlach-i kastélyban a Fegyverkovács- és vadászmúzeum (Büchsenmacher und Jagdmuseum), amelyet, bevallom, mi kihagytunk.

Pár kép az internetről, a szerzői jogok LÁTSZÓLAGOS semmibevételével. (Valójában ÉRZEM a múzeumigazgató örömét, hogy a saját honlapjuk képeit ezúton is terjesztem)

startseite_pic1_1.jpg

01_neu.jpg

18627_scaled_800x800.jpg

A Karni Méhecske Élménymúzeum (Carnica Bienen-Erlebnis-Museum) viszont kihagyhatatlan volt. Csak éppen nem ott kell keresni, ahol a címe van. Errefelé ugyanis az utcáknak nincsen külön nevük, csak a tanyabokroknak, amelyeken belül össze-vissza vannak a házak beszámozva. Nos a Strau 6. alatti múzeumot, nem Strauban kell keresni (ahogy mi tettük hosszadalmasan), hanem a 91-es úttól keletre Kirscentheuer településen.

 kirschentheuer.jpg

Az alábbi képen kibontakozik az őslakosok igényessége a fa méhkaptárak festegetése terén. A gyerekek pedig kipróbálhatják a lárvalét örömeit a méretükre szabott lépsejtekben. Az udvaron pedig mosolyogva invitálnak bennünket a kaptárak nyüzsgő élettel teli közvetlen közelébe.

13150788_1703476346536580_551763286_n.jpg

img_7794_1280x715.jpg

Az én roppant sekélyes - jobbára csak a Micimackóra épülő - méhészeti ismereteim életveszélyes mutatványnak állították volna be a kaptárak fél méterről való körülszaglászását, ha nem érzékelem a vendéglátóink bizalomgerjesztően csípésmentes arcán azt a magabiztosságot, amely láttán még azon sem lepődtem volna meg, ha arra biztatnak, hogy tuszkoljam be magam azon a résen, amelyen a méhek járnak ki-be. De azért így is borzongató kaland volt a helikoptertámadáshoz mérhető, irgalmatlan méhzúgás közepébe merészkedni. A mai napig nem jártam utána annak, hogy mitől úsztuk meg ép bőrrel.t_1.jpg

A tartalmas nap végére már csak egy kis fürdőzés maradt a kemping tópartján, aztán éjjel lecsapott az a felhőszakadás, amely itt a hegyek közt teljesen természetes.

Annak, aki egészen idáig olvasta az írásomat, jár némi kultúrtörténeti jutalom, a sátrunkat aláásó vakonddal kapcsolatban. Élt egykoron William Buckland tiszteletes, a 19. századi geológia megszállott harcosa. Abban különbözött arisztokrata kortársaitól, hogy amíg azok cilinderben fejtették a követ, és annak rejtélyeit, ő az egyetemi talárját viselve csákányozta az angol dombvidéket. Ezzel azonban még nem tudott kitűnni abból az általános angol különcségből, amelyre a Monty Python a humorát alapozza. Ezért William kiötölte, hogy minden létező állatot megkóstol. Számos vacsoravendége vált akaratlan áldozatává a következők elfogyasztásának: sündisznó, egér, tengeri uborka, és -malac, ezek végül is hozzáférhetők voltak. Ha később születik, nyilván amőbát is evett volna (mármint tudatosan, mi csak gyanútlanul isszuk manapság). Medúzát is szervíroztak neki, de az csalás volt, hiszen éppen csak odatüsszentett a tányérra egy lakáj.

Szó mi szó, Mr. Buckland egész élete folyamán egyetlen állatot  nyilvánított undorító ételnek; a vakondot.

Itt jártunk:

kepkivagas_9.JPGLinkek

Tcheppaschlucht

Loibl-hágó

Rosentaler Dampfzüge und Historama

Jagdmuseum

Bienenerlebnis

Szólj hozzá

kemping Karintia Schladming Eschern-völgy Planai Camping Zirngast Karintia-Karawanken/Saualpe Karntencard Tcheppaschlucht Loiblpass Bienenerlebnis Jagdmuseum Rosentaler Dampfzüge und Historama Karawanken-Saualpe