2018. ápr 05.

Kultúrgazdag városkák, álombéli tájak

írta: hegyIVÁNdorló
Kultúrgazdag városkák, álombéli tájak

Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 3. nap

Mára a nyaralásunk kulturálisan legtartalmasabb menetét állítottuk össze. Általában próbáljuk fékezni magunkat a programzsúfolás terén, de ezen az útvonalon nem volt szívünk kihagyni semmit sem. Cserébe viszont alig kell autókázni a helyszínek között. Eltávolodtunk az imádott magashegyinktől, itt legfeljebb Mátra-méretű, különlegesen szép, erdős dombvidéket láthatunk. Leginkább Selmecbánya környékéhez tudnám hasonlítani.

Mi vár ránk tehát:

  • Strassburgi Várkastély (Schloß Straßburg), kiállításokkal
  • Gurki Székesegyház (Dom zu Gurk), freskókkal, kincstárral és nagyon középkorral
  • Gurk-völgyi gőzös kisvasút (Gurktalbahn), füsttel, kosszal
  • Althofen városkája, benne Auer von Welsbach feltaláló múzeumával
  • Knappenbergi bányakirándulás, ásványtárlattal
  • Helga Riedel babamúzeum, nevetéssel
  • Heinrich Harrer Múzeum, Brad Pittel a Hét év Tibetben-ből

Karntencard-dal ez az egész cakkumpakk ingyenes.

Strassburg első említése 864-ből származik, amikor II. Lajos keleti frank király a salzburgi érseknek adományozta, nem volt éppen szűkmarkú. A mostani várat 1147-ben építtette a negyedik gurki püspök, I. Roman. Meg is maradt püspöki székhelynek 1767-ig, azóta az egyházi főméltóság a jóval frekventáltabb Klagenfurtban székel.

img_8119_1280x853_1.jpg

A vár szépen egyben maradt, ma is impozáns. Jelenleg alapesetben egy történeti és néprajzi gyűjteménynek ad helyet, de számunkra kimondottan érdekes volt az Art Deco ruhakiállítás, és a jópofa képzőművészeti tárlat is. Egy lokálpatrióta művész tolla nyomán Bruegel vadászai éppen a mai Althofenbe ereszkednek le a hóban; vélhetően akciós kutyakajáért.img_8114_1280x853.jpg

img_8107_1280x855.jpgimg_8115_1280x853.jpg

img_8116_1280x908.jpg

A következő városka nyugat felé Gurk, amelyet kimondottan a székesegyház miatt látogattunk meg. Új építésű ingatlannak semmiképpen nem nevezném, sőt a helyén már a kereszténység előtti időkben is templom állt; a kelta Epona istennőé. Azután 1043-ban Hemma grófnő alapított itt apácakolostort, amely azután 1071-ben Gurki Püspökséggé avanzsált. 

A román stílusú bazilikát az előbb már említett I. Roman püspök 1140 körül kezdte el építtetni (termékeny korszak lehetett). Szent Hemma földi maradványait még az ő regnálása idején temették a monumentális templomkriptába. Hogy egész pontos legyek, a hölgy 664 éven át szimpla Hemmaként nyugodott, hiszen 1938-ig kellett várnia a szenté avatásra.

img_8103_1280x853.jpg

Ma Karintia védőszentjeként tisztelik, és aki átbújik Hemma szarkofágja alatt, az bízván bízhat a hamari gyermekáldásban. (Ezt tartja a legenda. Bár a fenti képen lévő márvány alatt csak a fonálférgek bírnak átbújni, mondjuk náluk nincs is gond a szaporulattal. Vagy mi értettünk félre valamit.)

Mivel a templomot 850 éven át alig piszkálták, (csupán háló- és csillagboltozat épült bele, meg új toronykupola), ez most Ausztria legjelenősebb román kori épülete.
img_8105_801x1280.jpg

img_8106_1280x1035.jpgimg_8082_1280x1015.jpgimg_8086_1280x853.jpgA gyerekek mindig szívesen gyújtanak mécsest, természetesen megfelelően honorálva az erre a célra rendszeresített, önmagában is műkincsértékű perselyt. A kincstár 300 szakrális aranytárgya egyébként külön csemege az erre fogékonyaknak.
img_8095_1280x853.jpg

Varázslatos szépségük miatt kénytelen vagyok beszúrni pár képet a 14. századi freskókról, illetve egy filmet a Püspöki Kápolna 1200-as évek legelejéről való freskóiról.

Ezzel a látványosra manipulált képemmel búcsúzunk Gurktól.

img_8081_853x1280.jpgA kisfiaink számára a nap fénypontjának a Gurk-völgyi kisvasút (Gurktalbahn) volt beharangozva. Reggel kis híján szerződést kellett aláírnunk velük, amely alapján elviseljük egymás programjait. Nem árultuk el nekik, hogy nekünk is tetszik ám a gőzvonatozás.

Mivelhogy - ennek fényében - most minket, szülőket számító dögnek minősít a kedves olvasó, el kell mondanom, hogy ez igaz, de nem egyoldalú. Ugyanis a gyerekek is sokszor eljátsszák egy-egy pénztárnál a Múzeumi Mártírt a közeli fagyizás reményében, de azután alig lehet kirángatni őket a vitrinek elől.

(A meghitt családi nyaralás vadkapitalizmusában mindennapos a galád manipuláció.)

És hirtelen fel is csillant a távolban a mozdony füstje, ha szabad ezzel a csúcskategóriás képzavarral élnem. Annál is nagyobb volt a csalódásunk, amikor odaérve a valóságba ütköztünk.

A vonat csak hétvégén jár, bizony - mondták perfekt angolsággal a mozdonyon ügyködő, nehézgépkezelő-forma szurtos egyének. Lévén, hogy a vasutat egy baráti kör tartja fent, és üzemelteti - magyarázták -, őket tanulmányozhatjuk esetleg, ahogy éppen a hobbijuknak hódolnak hétköznap délben. Fűtögetik a mozdonyt, (amely csak két nap múlva indul majd el), kenegetik, simogatják.

És láss csodát, a gyerekek szóba sem vették, hogy nem utazunk, mert a mozdony ilyetén közvetlen körbeszaglászása, és a barátkozás a szakikkal, annál is nagyobb élmény volt nekik. Számunkra szintén. (Hasonló kalandokra vágyóknak itthon a Kemencei Kisvasutat javaslom.)

Pedig ijedtemben még arra is gondoltam, hogy kapnak cserébe képeslapot, feladni az otthoniaknak. Remek lehetőség lett volna a csemetéknek arra, hogy végre szülői feddés nélkül tehessenek durva megbélyegzést valamire.

De azért itt egy kép arról, hogy milyen lenne menet közben.

gurktalbahn.jpg

Ez a film mindent elmond a kisvasútról.

Innen egy ugrásnyira van Althofen. A dombon békés, boldog óvárost találunk, ahol a pici, főtéri park egy padján elfogyasztottuk piknikkosaras (értsd: SPAR-os zacskós) ebédünket.
img_8120_1280x966.jpg

img_8130_1280x800.jpgDe alapvetően a világhírű feltaláló Carl Auer von Welsbach házát jöttünk felfedezni. Talán nem hallottál róla még? Meglehet, viszont a találmányairól biztosan annál inkább. Hatalmasat villantott az izzólámpák és az öngyújtók terén.  Ő jegyezte be a császári szabadalmi hivatalnál az OSRAM márkát, ugye ez már ismerős (a név az ozmium (OS) és a volfrám (RAM) szavakból jön).

Övé az Auer-harisnya, amelynek a lábra húzásától mindenkit óvnék. Ez egy kerámiaháló, amely a folyamatos izzásával megsokszorozza a gázláng fényét. Akkoriban a közvilágítást forradalmasította ezzel. Budapesten egy ideje újra üzemel a motyó, ugyanis 123 ilyen gázlámpa működik a Budai Várban. Igaz, már nem légszesszel, mint anno, hanem földgázzal. Sohasem kapcsolják le, mert a fogyasztásnál többe kerülne a lámpagyújtogatók fizetése.

Emellett, a LED lámpák előtt, ez a cucc a természetben táborozók leghűbb prémium fényforrása is volt, pici gázpalackról; ma is kapni ilyet a jobb túraboltokban.

Welsbach ugyan nem tudta, de a legnagyobbat a színképelemzés (spektroszkópia) terén alkotta. Ennek révén négy új kémiai elemet fedezett fel, amelyeknek nyilván örült, de arról sejteleme sem lehetett, hogy a töméntelen laborvizsgálata lesz az alapja 70 évvel később a világegyetem tágulását alátámasztó bizonyításnak. Ez annyira izgalmas, hogy a következő bejegyzésemet csakis ennek a bemutatására szentelem. Kövessétek!

img_8122_1280x994.jpg

img_8123_1280x836.jpg

img_8125_1280x853.jpg

Althofenből vadregényes átkötőút vezet a  Görtshitz völgyébe, ahol egy csomóban vár ránk a délután három látnivalója.

Szerencsénkre pont elcsíptük a Knappenbergi-bánya (Schaubergwerk) vezetett túrájának az indulását, ahol 900 méter hosszan mutogatják az ércbányászat, a szállítás és a dúcolás rejtelmeit. Kaptunk príma védőöltözetet, és a túra után megcsodáltuk a szép épületben dekkoló terjedelmes ásványkiállítást (a bánya a világ egyik leggazdagabb ásványlelőhelye!).

img_8132_1280x997.jpg

img_8133_1025x1280.jpg

 Az alábbi videóban német nyelvű idegenvezetést nézhettek meg. 

Kapásból a bányával szemben, egy kisebb házban van a Helga Riedel Babamúzeum. Előzőleg nem gondoltuk magunkat túl nagy babarajongóknak, sőt. De ha már ott voltunk, bekukkantottunk. Szuper! Hiszen ezek nem babák, hanem bábuk, akik a legkülönbözőbb karaktereket és (főleg vicces) életképeket jelenítenek meg! (Helga bizonyára egy bányászfeleség volt, és így vezette le a szorongásait.) Azóta rájöttünk, hogy ez Ausztriában egy önálló műfaj, és több ilyen múzeumot is felkerestünk.

img_8152_1280x853.jpgimg_8154_1280x853.jpg

A múzeumok szerencsére csak hatkor zárnak, mert a nap legnagyobb csemegéje, a Heinrich Harrer kiállítás még csak ezután következett.

A helyben született úriember, fiatal, ámde már-már legendás hegymászóként indult 1939-ben Indiába előkészíteni a Himalája egyik nyolcezres csúcsának, a Nanga Parbatnak a meghódítását. Közben azonban kitört a II. világháború és az angolok, mint az ellenséges hatalom állampolgárát, fogolytáborba zárták Karacsiban.

Többszöri próbálkozás után (mint például egy több száz km-es kutyagolás Perzsia felé), végül 1944-ben sikerült tényleg megszökniük, és Peter Aufschnaiterrel együtt majdnem kétévi bujdosás és gyaloglás után jutottak el az akkor még független Tibet fővárosába, Lhászába. Rohadt kemény fickók voltak.

Itt Harrer az akkor tizenéves Dalai Láma egyik tanítója lett, és csak az országnak a  kínaiak általi lerohanását követően, 1951-ben tért vissza Európába. Hamarosan megírta könyvét, a Hét év Tibetben-t, amely annyira jól sikerült, hogy a hollywoodi filmesek nem csak a sztorit tartották meg, de még a címét is. 

Ezután néprajzkutatóként bejárta a fél világot, természetesen hithű buddhistaként. Hüttenbergben megkapta az 1968-ig iskolaként funkcionáló épületet, ahol pazar kiállítást rendezett be. Megható és egyben felemelő élmény volt szinte a személyes jelenlétét érezni egy ilyen nagyszerű embernek!

img_8163_1280x821.jpg

Ez itt színes homokból van. Nem illik rátüsszenteni.

img_8162_1280x982.jpgimg_8161_1280x614.jpgKülön szerencse, hogy pont a múzeummal szemben magasodik egy sziklafal, amely kiválóan alkalmas volt egy hamisítatlan tibeti zarándokösvényt (lingkor) létesítésére. Kalandos kapaszkodás során mélyülhetünk el a tibeti buddhizmus jeleinek és tárgyainak szimbólumai között, úgy mint sztúpák, imamalmok, zászlók, képek és szobrok. Sisakot a lenti kis bódéból lehet vételezni. 

img_8159_1280x1011.jpg

img_8167_1280x929.jpg

img_8170_989x1280.jpg

Fáradtan, de érzelmileg teljesen feltöltődve tértünk vissza a kempingünkbe. Klassz ez így, de akinek összejön a vonatozás is, annak aligha fér bele egy napba. Márpedig az egy igazi kis ékszerdoboz, amelynek gyémánt helyett egy apró, füstös mozdony az ékköve. Szén-szén. Maga a buddhizmus.

Itt jártunk:

kepkivagas_10.JPG

 

Linkek:

Strassburg

Gurki székesegyház

Gurk-völgyi kisvasút

Althofen - Auer von Welsbach

Knappenberg bánya

Knappenberg Ásványmúzeum

Helga Riedel babamúzeum

Heinrich Harrer Múzeum

Szólj hozzá

kisvasút kemping bánya ásvány babamúzeum Gurk Erlebnisbad Karintia-Karawanken/Saualpe Karntencard Strassburg Althofen Knappenberg Hüttenberg Helga Riedel Karawanken-Saualpe