Wachau
Passau - Pozsony biciklitúra 3. nap
Wachau a Duna egyik legvadregényesebb szakasza Ausztriában Melk és Krems között. Hasonlóan elbűvölő még Melk és Passau között a Strudengau bevágása és a Shlögener Schlinge merészen kanyargó szalagja is, valamint a Fekete-erdőig terjedő német mesevilág, de hozzánk Wachau van a legközelebb.
A régióval a legtöbben a Passau-Bécs kerékpártúra teljesítése során ismerkednek meg, az általuk választott part útját megtéve. Ám érdemes a vidéket egy 74 kilométeres kör formájában is bejárni. A hobbikerékpározás pihenőkkel tarkított módján ez éppen egy napi kényelmes távnak felel meg, ám a környék rengeteg látnivalójának megtekintéséhez több időre van szükség. Mi a gyerekekkel ezért két napot szántunk rá, ám ez még így is csupán a folyómenti szűk sáv várainak, templomainak és múzeumainak végigcsodálására elegendő. És természetesen a strandolásra, hiszen a Duna vize végig kitűnő minőségű, remek fürdőhelyekkel és halsütödékkel szegélyezve.
A teljes Wachau terület bejárására akár egy egész hetet is érdemes szánni, kerékpárral, gyalogosan és néha autóval közlekedve. Az eziránt érdeklődők számára külön szövegdobozokban írok az általunk nem vizitált nevezetességekről.
Kiinduló- és végpontunk kremsi Donaupark Camping, ahonnan az északi parton indulunk el Melk felé, majd onnan a déli parton térünk vissza. Mindkét oldal egyaránt az Eurovelo 6 kerékpárútvonal része, amely az Atlanti-óceántól a Fekete- tengerig vezet, a Loire, a Rajna, majd a Duna mentén.
Krems
A római Limes itt is a Duna mentén húzódott, ám sokkal gyakoribb támadásoknak kitéve mint mifelénk, ezért sokkal alaposabban erődítve. Így nem csoda, hogy szinte minden településen találunk római alapokra emelt épületeket, tehát Kremsben is.
A város kiemelkedő műemléke a Piarista templom, amely a főtéren lévő Szt. Vitus templom elől mutatja a legszebb oldalát. Legrégebbi épületei a Gozzoburg palota 1250-ből, a szintén 13. századi Dominikánus kolostor és a 15. századi Simandl-ház.
Több remek múzeum is található itt. Egy másik alkalommal mi is benéztünk a Karikatúra Múzeumba, az Alsó-Ausztriai Képtárba, a Műcsarnokba valamint a Domonkos és Minorita templomok kiállításaira. Ezekről ebben a bejegyzésemben találni képeket és információkat: Az osztrák Dunakanyar
A Piarista templom a Szt. Vitus templom elől nézve
Ősi udvarházak
Krems felett négy kilométerre Rehrberg 900 éves várromját találjuk. A meredek ösvényen megközelíthető falak, a palota és a kaputorony maradványai szabadon látogathatóak.
Három kilométerrel tovább pedig Seftenberg vára koronázza meg a Krems-folyó hajtűkanyarját. A 17. század során, a harmincéves háborúban, svéd csapatok foglalták el és súlyosan megrongálták. Ezt követően a vár lakhatatlanná vált és rommá lett. Egy meredek dombtetőn épült, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a folyóra, a környező szőlőhegyekre és a Wachau kapujának tartott tájra. A régió híres borvidék, így a várrom környéke tele van borospincékkel és túraútvonalakkal.
Stein
Az első városnézés után még nem érdemes túl nagy lendülettel nekieredni a biciklitúrának, hiszen a következő középkori városka, Stein központja mindössze két kilométerre van innen. A két szomszédvár, a közéjük ékelődött Und falucskával együtt napjainkra teljesen összenőtt. Szóval már nem érvényes a régi helyi szóvicc, ami így szól: Krems Und Stein sind drei Stadte, azaz Krems És Stein az három város.
A Frauenberg-templom a Szent Mihály-templom utódja, amely ugyanezen a helyen állt, és először 1081-ben említik. Római eredetű alapjait két és fél méter mélyen találták meg. Ma látható utódja 1380 körül épült, és a neve a mi szóhasználatunkban Miasszonyunk-hegyi templomot jelent, mert a németek a Frau szót egyránt értelmezik egyszerű asszonyként, de Szűz Máriaként is. A templom legömbölyített toronysisakja igazi kuriózum, egy újabb olyan jellegzetesség, amit csak Wachauban láthatunk.
A hivatalos kerékpárút a parton halad, de mindenképpen javasolt az öreg főutca macskakövén végigzötyögni inkább, bekacsintgatva a bájos utcácskákkal és borospincékkel tarkított óvárosba.
A Linzi-kapu alatt átbújva hagyjuk el a várost
Dürnstein
Nyugat felé indulva, Unterloiben gótikus templomát érintve, alig húsz perc alatt jutunk Dürnstein határába. A szőlőbirtokok fölé fenségesen emelkedik a hajdani Fellegvár romja, és a körülötte húzódó gránit- és gneisz sziklaalakzatok. A gránit az Alpokban csak a gleccserek környezetében jelenik meg ennyire legömbölyített - homokkőszerű - formában. Nos, itt is a gleccser a ludas, csak éppen nem egy mai, hanem az utóbbi kétmillió év jégkorszakainak mozgó jégtömege.
Dürnstein a lehető legnagyobb töménységben tartalmazza a középkor látnivalóit. A városba a Kremsi-kapun gurulunk be, mellette a meglehetősen avítt Kunigunda-templom ácsorog.
A folyó felé tekintve feltűnnek a Klarissza-kolostor romjai. Miután II. József császár az 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, ez a templom és kolostor oly annyira gazdátlan maradt, hogy szinte rögvest pusztulásnak indult. Ha a városkának nem lenne ennyi temérdek műemléke, akkor már biztosan felújították volna, de hát van.
A hangulatos főtér házai felett már kikandikál a város jelképe, az apátsági templom babakék tornya
A Herzogenburgi Ágostonrendi-apátság az elmúlt hatszáz évben folyamatosan bővült, gazdagodott és csicsásodott, hogy végsősoron a barokk stílus hagyja rajta legnagyobb nyomot.
Az óváros túloldalán, a nyugati városkapu közelében lehet kisétálni a várfal kilátóteraszként funkcionáló bástyájára, ahonnan feltárulkozik az impozáns Nase-orom.
A Thiery-kastély melletti városkapu
Könnyű via ferráta kacskaringózik a Nase-orom oldalában
Szinte a házak tetejére telepedve emelkedik az Alsóvár tornya. Felette halad el a Szamárösvény, amelyen húsz perces kapaszkodással lehet a Fellegvárba jutni, melynek leghíresebb foglya Oroszlánszívű Richárd volt.
A Robin Hood történetből is ismert angol király részt vett a Szaladin ellen harmadik keresztes hadjáratban, és 1191-ben, Akkó ostroma után megsértette Babenberg Lipót osztrák herceget azzal, hogy a győzelmet követően levetette Lipót zászlaját Akkó falairól. Mikor azután a következő évben Richárd a Szentföldről kutyagolt hazafelé, Lipót megneszelte a jövetelét, Bécs mellett elkapta, és Dürnstein várába záratta. Tetemes váltságdíjat követelt érte, ám az angol alattvalók számra talán túl távol sínylődött királyuk, mert a fülük botját sem mozdították.
Ezért vagy sem, de a tél elmúltával Lipót tényleg nyugatabbra küldte Richárdot, VI. Henrik császárra bízva a váltságdíj kisajtolását. A császár egy egész éven keresztül hurcolgatta ide-oda az angolt a Rajna vidékén, mire végül megkapta a gigantikus váltságdíjat: 150 000 ezüstmárkát. Ez mai értéken több milliárd eurót jelent, az akkori Anglia éves bevételeinek kétharmadát.
Az Eurovelo főútvonala amúgy nem a város sziklapúpján keresztül vezet, hanem a Duna melletti szűk mezsgyén, és mi annyira kíváncsiak vagyunk az onnan adódó látványra, hogy visszakanyarodunk még egy körre.
Mind a Duna-part, mind az óváros csodálatoságához nagyban hozzájárul, hogy az autóút és a vasút is alagútban bújik át a terület alatt. Irigylésre méltó, hogy dupla alagutat fúrtak egy háromszáz lakosú település érdekében, míg ezzel szemben a hasonlóan műemlék-ékszerdoboz Szentendrén harmincezren szenvedik meg a hatalmas átmenő forgalmat.
A kikötőben a legfurcsább komphajóra csodálkozunk rá. A tudományos affinitású hajós ugyanis egy sötétkamrát szerkesztett a fedélzetre, amely a tetejére applikált periszkópokon keresztül laterna magica-ként vetíti a két part képét a sötétkamra asztalára az átkelés során. Múltkor ki is próbáltuk, és remekül szórakoztunk!
Weißenkirchen in der Wachau
A következő falu névadó temploma a Dunától kicsit messzebb emelkedő magaslaton áll, kilátással a városra, három saroktoronnyal ékesített erődítménnyel körülvéve, amelyet a mohácsi csata hírére emeltek. Pályafutását 987-ben kápolnaként kezdte, a mai tömegét pedig az 1200-as években nyerte el. Az alatta kialakult Vásár-téren állunk meg, hogy körbesétáljuk.
A helyiség másik látnivalója a templomerődítés részét képező gótikus/reneszánsz Teisenhoferhof. Egykoron nemesi udvarházkén védte a Teisenhofer családot, jelenleg a Wachaui Múzeumnak ad otthont.
Itt is találunk egy kompot, amely a drótszamarasok seregét fuvarozza a vízen keresztül. A környékbeli révátkelések kedvező viteldíja annak köszönhető, hogy egyik dereglye sem motoros. Egy magasan a víz felett kifeszített drótkötélen guruló csiga tartja a hajót, amelynek a kormánylapátját a megfelelő irányba fordítva, a víz sodra hajtja át azt a túlsó partra.
Egy szűk utacskán 11 kilométert megtéve juthatunk el Hartenstein várába, amely a szurdokszerűen kacskaringózó Kleine Krems-folyó meredek sziklára telepített gyöngyszeme. 1892 és 1896 között az első részét historizáló stílusban átépítették, és hidegvízgyógyintézetet alakítottak ki benne, amely 1938-ig működött. A vár magántulajdonban van, és jelenleg nem látogatható.
Sankt Michael
Négy kilométer múltán érjük el Sankt Michael erődtemplomát, amely a legrégebbi a régióban. Első épületét egy kelta áldozati szentély helyén emelte Nagy Károly 800 körül.
1395-ben gótikus keresztbordás boltozattal ellátott csontházzal bővítették, ám a főépület csak 1500 után épült át román stílusúból késő gótikussá. Ekkor történt a török elleni erődítés is. A falak egy része, és az öt bástyából egy még ma is látható. Viszont nem a törökök, hanem a Habsburgok oldalán harcoló spanyol csapatok gyújtották fel 1523-ben. Naná, nekik könnyebb volt, hiszen elfoglalniuk nem kellett.
Ezen pusztítás révén újult meg reneszánsz pártázatot kapva a nyugati torony, teljesen egyedivé válva ezzel a környéken, bennünket pedig a felvidéki Szepesség templomaira emlékeztetve. A főhajó összeomlott boltozata barokk módon épült újjá.
Spitz
Laza két kilométerre már Spitz macskakövén surrog a kerekünk. Újfajta hangulatot csempész a túrába a Wachau kisvasút látványa, ahogy a városka közepét átszelő hidacskán zötykölődik keresztül.
A 13. századi templom itt is kötelező elem, ezen kívül az Erlahof-kastély érdemes a figyelmünkre, a benne működő Hajózási múzeummal együtt. A kiállítás legérdekesebb darabjai a környék folyami múltját bemutató makettek.
Spitztől 8 kilométerre nyugatra emelkedik Oberranna vára. Az 1100 körül épült kőkupacot először 1108-ban említik az írások, Pilgrim von Ranna-Grie történetéhez kötődően. Egyik legkiemelkedőbb része a Szent Györgynek szentelt romanikus kápolna, amely a 12. század elején épült. Ennek különlegessége a háromhajós, kereszt alaprajzú kialakítás és a háromszintes torony. A kápolna alatt található egy egyedülálló, négyoszlopos, keresztboltozatos kripta, amelynek oszlopfőin emberi és állati alakok domborművei láthatók. Ezek a díszítések a 12. századi román kori művészet ritka példái Ausztriában. A várat kettős gyűrűs kőfal veszi körül, amelyet több kerek torony és egy vizesárok egészít ki. A 16. századi bővítések során reneszánsz stílusú lakóépületeket és díszített homlokzatokat alakítottak ki. Magántulajdonban van, nem látogatható.
A 700-as években létesült Schwallenbachban megint csak középkori várfalakat, udvarházakat és templomot találunk, így érünk Willendorfba.
Willendorf
A falu önmagában nem tartogat semmilyen érdekességet, mégis világhírű, mégpedig az itt talált 11 centiméteres szobrocska, a Willendorfi Vénusz miatt. A 24 000 éves műalkotásra 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az általa kutatott őskőkori lelőhelyen. Külön meglepetést okozott, hogy anyaga messziről, a Brnóhoz közeli Stránská Skala mészkőhegységéből származik.
A lelőhely és az önazonos emlékmű a vasúton túl, a domboldalban tekinthető meg, az eredeti vénusz pedig a Bécsi Természettudományi Múzeumban áll. 1926-ban egyébként találtak itt még két kisebb vénusz szobrocskát is, és Magyarországon is előkerültek hasonlók Érd, Szekszárd és Ságvár környékén.
Aggsbach Markt faluban lehet letérni Maria Laach am Jauerling festői fekvésű településéhez, amely történelmi zarándokhelyéről, a „Hatujjú Mária” templomáról híres. Hét kilométerre van.
A templomot először 1263-ban említik, a mai gótikus épület építése 1380-ban kezdődött. A templom különlegessége a bal oldali mellékoltáron található kegykép, amelyen Mária jobb kezén hat ujj látható. Ez a „Maria Sechsfinger” néven ismert ábrázolás a Mária közbenjáró erejének szimbóluma. A legenda szerint a hatodik ujj többszöri átfestés után is újra megjelent. A templom belső tere megőrizte középkori berendezését, és a 18. századi pestisjárványok illetve egy 1719-es csodás gyógyulás óta fontos zarándokhely.
Mollenburg vára egy részben felújított középkori várrom Weiten település mellett, 12 kilométerre a Dunától. Az 1200-as évek közepén a Werd-Capellen nemesi család tagjai építették. A 16. században reneszánsz stílusban épült át, azután 1860-ban részben lebontották, hogy elkerüljék a tetőadó fizetését. 1975-ben Dr. Jörg Mauthe, bécsi művész és politikus vásárolta meg és állította helyre.
Melk
Hat további falun gurulunk még keresztül amíg elérjük a melki vízierőmű gátját, amelyen átkelünk a déli partra. A tekerést mondhatnám eseménytelennek is idáig, de a folyó, a hegyek és a gyümölcsöskertek szűnni nem akaró szépségénél nem is kívánunk tartalmasabb eseményt. Igazi táj masszázs a léleknek.
A Duna-parti erdőből a Melk folyócska partjára kibukkanva lélegzetelállító hirtelenséggel tárulkozik fel a Melki apátság. Fotózási rohamunk lecsengését követően gurulunk át a hídon, és parkolunk le a sziklák alatt.
A bencés kolostor előtt vár állott a szirttetőn, 976-ban már biztosan, de a homályba vesző múltról elárul némi morzsát, hogy 800-ból származó kéziratokat is őriz az apátság könyvtára. A Bajor Hercegség akkori erejét ismerve nem volna meglepő az épület 700-as évek-beli eredete sem.
A nyüzsgő óvárosból hamar felérünk az egyházi épületkomplexumhoz, amely 500 helységével és 1365 ablakával igazi monumentális monstrum. Emellett pedig a barokk művészet képtelenségig terjedő tárháza.
Visszatérve a városkába éppen ideje egy török szakács nagy műgonddal felépített pizzáit bekebeleznünk.
Elérkeztünk Wachau végéig. A Duna nyugat felé következő szakasza a Nibelung-ének néhány történetének a színtere, ezért a neve Nibelunggau. A hősi eposz alapvetően a Rajna mentén játszódik, ám Siegfried megölését követően, az özvegyen maradt feleségét Kriemhildet Attila hun királyhoz adják. Lovagi kísérettel vonul a Kárpát-medencébe, számtalan kalanddal fűszerezve, végig a Duna mentén. A sztori végén azután Attila udvarában mindenki kinyír mindenkit. Mindenesetre ennél autentikusabb helyen nem is emlékezhetnénk meg erről, hiszen a Melki apátságban a Nibelung-ének eredeti kéziratait is őrzik.
A mi utunk innen már visszafelé vezet, Krems felé a déli parton.
Schönbühel
Az első látnivaló a Melktől öt kilométerre pózoló Schönbühel. Az álomszép kiszögellésre 1100 körül épült lovagvár, amelyet a Szervita-rend 1629-ben egészített ki egy kolostorral. A vár pedig apránként magánkastéllyá alakult át, és jelenleg is Seilern-Aspang család tulajdonában van, nem látogatható.
A szerviták idejében a hajósok előszeretettel álltak meg itt imádkozni, mert a szerzetesek szívesen látták őket. Volt is miért fohászkodniuk, hiszen a máig megmaradt sziklazátonyok egyike éppen a vár előterében ólálkodik, Kuh und Kalb néven, melynek jelentése: „tehén és borjú”.
Aggstein
Hamarosan feltűnik az 500 méter magasan büszkélkedő Aggstein várromja. Oda felbiciklizni roppant combos mutatvány, mert az út két kilométerén 300 métert kell emelkedni. Remek alibit nyújt közben egy pihenőre az erődített Karthauzi-kolostor megtekintése.
fotó: dunaiszigetek blog
Régi ház Aggsbachban fotó: dunaiszigetek blog
Innen következően a hátralévő húsz kilométer során a történelem és a kultúra helyett a strandolós fövenyeké és a háztáji borozóké a főszerep. Közben végigszemlélhetjük a délelőtti látnivalókat innen, a víz túloldaláról is.
Spitz vára a Hinterhaus a déli partról nézve
Sankt Michael reneszánsz tornya
Weißenkirchen a motor nélküli köteles komppal
Weißenkirchennel szemben a szőlőtőkékkel cimboráló St. Lorenz kápolna és az Orr-szobor kínál komolyabb és bolondosabb programot.
Amikor azután megpillantjuk a túlparti Dürnsteint, már tudhatjuk hogy hamarosan utunk végére érünk.
Dürnstein babakék tornya Rossatz strandjáról
A Kremssel szemben fekvő Mautern is kétezer éves város. A római korból és a középkorból fennmaradt falai között barokk kastélyt találunk. A vízpartról pedig remek pillantást vethetünk Stein tornyaira, hogy azután a hídon átkelve zárjuk biciklis körünket.
A másnapi hazaút során érdemes felkeresni a déli parton Göttweig monumentális kolostorát, amelyet még a tegnapi estén kaptam lencsevégre a kempingből, a sátor elől. Már csak emiatt is érdemes itt megszállni.
Itt jártunk:
