Középkori sörvidék
Csehország - 8. nap
A Prágában töltött két nap után délnek vesszük az irányt. Egy órányi autózással jutunk a husziták által 1420-ban alapított Tábor városába.
Tábor
A 13. századi Kotnov vára mellé épített friss településre "új Jeruzsálemként" tekintettek Husz János hívei, és ezért a bibliai megváltás hegyéről nevezték el „Tábor”-nak.
Pontosabban korabeli jelentéstársításként, avagy "szóviccként", ugyanis a tabor már eleve erődítést jelentett szlávul (és később magyarul is), és kapóra jött nekik, hogy a bibliában pont van egy azonos hangalakú szakrális helyszín is, héberül. Jézus színeváltozásának helye, az isteni megvilágosodás és a megújulás jelképe pedig remekül asszociáciált a husziták törekvésivel. Le a kalappal a középkori marketing előtt!
A régi várat déli sarokpontként fabrikálták bele a hatalmas városi erődítésbe. A vár ma is remek állapotban van, és az egykori városfalak egy része is áll még, legjobban a Bechyňská kapu környékén megőrizve.
A főtéren található késő-gótikus Városháza 1420–1521 között épült. Körülötte a polgárok, azaz Burgerek 1500-as évekből való reneszánsz házai sorakoznak. A tér közepén pedig egy huszita harci szekeret is tanulmányozhatunk.
Amikor gyerekkoromban először hallottam a husziták szekérvárairól, az alkalmazásuk igencsak gagyi megoldásnak hangzott, de később megtudtam, hogy valójában egy kiemelkedően sikeres harcmodort tett lehetővé. A korabeli paraszt- és polgári felkelések általában azon buktak el, hogy a városi harcokban eredményes gyalogos sereget a városok közötti vonulásukkor könnyen eltiporták az urak lovagjai. Amennyiben viszont ilyen szekerekkel is rendelkeztek, a lovas hadsereg közeledtére körben összeláncoltak 20-30 darabot, és így a gyalogosok egy magasságba kerültek a lovas katonákkal, védve is voltak, ráadásul mindkét kezüket használhatták. Ágyúzással sem lehetett gyilkolászni őket, mert annyi idő alatt, amíg a lövegeket tüzelési helyzetbe állították és töltötték, a husziták simán odébbhúzták a szekérvárat párszáz méterrel, és máris lőttek az ágyúzásnak.
Hluboká nad Vltavou
Ezután ismét visszatérünk Prága folyójának, a Moldvának (Vltava) partjára, Hluboká nad Vltavou városkába, amely felett egy erdős dombhát rejti Csehország egyik legszebb kastélyát, és annak hatalmas parkját. Borongós időben érünk be a településre, és a jelentős turistaforgalom dacára könnyedén le tudunk parkolni az egyik utcában. Negyedórás sétával jutunk fel a bejárathoz, közben a lustábbakat fuvarozó elektromos golfkocsik és "golfbuszok" kerülgetnek minket.
A park központi szegmensébe csöppenve mérjük fel a terepet. A további séta mellett döntünk, hogy majd az épület körüljárása végeztével hatoljuk csak annak belsejébe.
Jobbra indulunk, és közben utánanézünk a történelmi előzményeknek. A korabeli források az 1200-as évek közepétől kezdve említik az itt álló gótikus várat, egy Vítek nevű nemest megnevezvén a környék uraként. 1490-től a Pernštejn család birtokolta. (Az ő székhelyük egyébként a messzi Morvaországban, Brno közelében tekinthető meg, mint Európa egyik legromantikusabb lovagvára.) 1563 után a Hradec család vásárolta meg, hogy reneszánsz stílusú kastéllyá alakítsa át, ám ekkor még szem előtt tartották a védelmi funkciót is. Őket csehek "páni z Hradce" (Hradeci urak) néven emlegetik, és a fészkük a közeli Jindřichův Hradec-ben volt, ahová holnap fogunk ellátogatni.
A vidék relatíve békés viszonyaira jellemzően, 1661-ben szintén vásárlással történt a birtokváltás. Az új tulaj, a Schwarzenberg család barokk stílusú átalakítása már egyértelműen reprezentatív palotának szánta az épületegyüttest, de a java csak azután jött. Az 1840-71 közötti teljes átépítés tette fel az i-re a pontot. Az ekkor elkövetett romantikus, neogótikus gigaberuházás mintája az angliai Windsor kastély volt.
Az eredeti Windsor kastély egyébként 950 éve folyamatosan az aktuális angol király birtokában van. Ez lehet az oka annak, hogy a jelenlegi angol uralkodóház a Windsor családnevet vette fel. Ugyanis az angol királyi családnak az első világháború harmadik évére roppant kínossá vált, hogy ők igazából németek (sokat tett ezért H. G. Wells, aki a sajtóban erősen cseszegette őket emiatt). Ekkor változtatták a klán nevét a valóságos Szász–Coburg–Gotháról Windsorra. Egyébként 1714 óta van német eredetű királya az angoloknak, amikor Stuart-házi Anna brit királynő halálakor a trónöröklési lista 52. helyén álló, angolul nem tudó Georg Guelph hannoveri választófejedelem ölébe hullott brit trón.
A Gotha családnév különösen akkor vált cikivé, amikor a németek Gotha nevű repülőgépe vált elsőként képessé a La Manche csatorna átszelésére, és ekként London bombázására. Azt hinnénk, hogy a névválasztás a németek kifejezett fricskája, de valójában nem voltak ennyire cinikusak. Mindössze arról van szó, hogy a gépet Gotha városban gyártották. Ettől ez még eléggé betett a király népszerűségi indexének. Ekkor a király lángeszű és mindenre alkalmas titkára, a titkárok gyöngye, a Windsor családnevet eszelte ki nekik.
Azzal együtt, II. Vilmos német császár nem volt éppenséggel rest a Windsorrá átvedlett rokonok gúnyolásában. Ettől kezdve Shakespeare híres komédiáját csak így emlegette: Szász-coburg-gothai víg nők.
Mindent tudva slattyogunk tovább. A körben egységes homlokzatot a hátsó fronton egy öntöttvas balkonrendszer színesíti.
Az épület tizenegy tornya mind-mind különböző mértani alaprajzzal bír. Körünket zárva a Lovarda felé átvezető üvegfolyosó alatt haladunk át.
A Lovardába vivő folyosó hátsó oldalából a kávézó teraszai kacsintgatnak a park felé.
A folyosó frontoldali homlokzata és teteje is üveg, így növényháznak is tökéletes. A benne elhelyezett állványokra aggatott műalkotások a Lovardában helyet kapó Dél-Csehországi Alkotóház és Galéria (Alšova jihočeská galerie) tárlatából mutatnak csalogató ízelítőt.
A kastély udvarán is nagy a csodálattal teli csődület. Nekünk picit sok is. Szenzorainkat már az épület külső cizelláltsága is a végletekig terhelte, és mivel a belső termekben ennek nagyívű fokozására számítunk, fájdalom nélkül mondunk le azok meglátogatásáról. Inkább megtekintjük Kiránduló Kata blogján.
České Budějovice
A mindössze tíz kilométerre lévő České Budějovice irányába vonulunk tovább.
Az 1200-as években alapított város a kezdetektől fogva tartományi székhelyként és fontos kereskedelmi központként működött. Gazdagságához emellett hozzájárult az ezüst- és más színesfémek környékbeli bányászata. Fejlődése a további nyolcszáz évben is töretlen volt, és a háborúkat is meglehetős épségben vészelte át.
A Szent Miklós templom tőszomszédságában sikerült leparkolnunk, amely a város alapításának idején, 1265-től kezdődően épült. A mellette álló, 72 méter magas Fekete torony az 1500-as évek terméke.
Innen csak pár lépés a főtér, hivatalos nevén a II. Přemysl Ottokár tér. Fő ékessége a Városháza, de a körben elhelyezkedő házak mindegyikéről tartalmas kis fejezetben emlékezik meg az útikönyv.
A főtérről a piarista utcán keresztül a Domonkosok kolostora (Klášter dominikánů) felé vesszük az irányt.
Már nem is meglepő, hogy ez is a város szárba szökkentésekor létesült. Ottokár a jelek szerint fekete öves városalapító volt, az urbanista szakma legjobbja. Így ez az egyik legrégebbi és legértékesebb egyházi épületegyüttes Csehországban. Gyönyörű felújítása jól elkülöníthetővé teszi a különböző korok toldalékait, és minden oldaláról más-más látványstruktúrával örvendeztet minket.
Az apró házakkal övezett környező utcák mintha kószálásra volnának kitalálva. Az óvárosnak ez a nyugati fertálya a legbájosabb és legautentikusabb, és errefelé jutunk a folyópartra is.
Az egyik legkorábbi városfal-torony a Rabenštejnská věž, a 14. században épült. Ma dizájn bolt, mini-galéria és kézműves műhelyek működnek benne, és eme funkcióit remekül jelképezi és hirdeti a bejárata köré képzett, nagyon menő arcszövedék.
A torony mellett térünk le a folyóhoz, amelynek közepén újabb futurisztikus szobrot lelünk.
És mi az, ami a víz mellett szintén folyóként ömlik ebben a városban? Hát a sör! České Budějovicét Budweis néven már az 1200-as évek iratai is híres sörfőző településként említik. 1895-ben aztán, - az addig kizárólagosan német tulajdonú malátakotyvasztó konyhák ellenpontjaként - a cseh polgárok megalapították a Budweiser Budvar sörfőzdét. És rövid időn belül fényes diadalt arattak az ódon konkurencia felett.
Közismert, hogy az USA-ban széles körben árulnak egy mosogatólevet, szintén Budweiser néven (a minőségi mosogatólevek megcsúfolásaként egyébként), és az emiatt dúló márkanév bitorlási perek csak 2010-ben jutottak nyugvópontra. Pedig a helyzet elég egyértelmű. Ezegyszer az amerikaiak nem loptak el semmit. Az ottani gyáralapítók Eberhard Anheuser és Adolphus Busch 1876-ben, azaz 18 évvel a cseh Budweiser alapítása előtt jegyeztették be ezt a márkanevet, ami az ő olvasatukban annyit jelentett, hogy a németek által főzött budweisi típusú sört készítenek. Emiatt a cseheknek száv év alatt sem sikerült eltiltaniuk az amcsikat a névhasználattól, viszont EU tagként elérték, hogy az unióban nem forgalmazhatják.
Prachatice
Tanakodunk, hogy belefér-e a délutánba egy plusz kitérő Prachatice felé, és úgy döntünk, hogy mindent látni akarunk. A városfalon kívül leparkolva, a házak fölé magasodó Szent Jakab-templom és a Dolní brána (Alsó-kapu) tömbjét megpillantva aztán rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy hiba lett volna kihagyni ez a rejtőzködő kincset.
Kódorgunk is befelé a híres kapu boltozata alatt.
Az 1000 körül alapított, tökéletesen kör alakú város 13-14. századi gótikus házainak egy része csupán mérsékelt reneszánsz díszítést kapott az 1500-as években, míg az akkor emelt épületek a díszítés legjavában tündökölnek. Mint például a Városháza, amelynek érdekessége, hogy a főtéri homlokzatán nincs is bejárat.
A Szent Jakab-templom tövében megbúvó Heydlův dům a sgraffito díszítés egyik legszebb példája.
A Knížecí dům (Fejedelmi-ház) sgraffitói ritka részletességűek, a jelenetek között szinte nincs üres felület. A homlokzat egyfajta reneszánsz "képregény", amely egyaránt mesél az erényekről, az uralkodói hatalomról, a morális példákról és a város rangjáról.
Tartalmi felhozatala teljesen vegyes: mitológiai és allegorikus alakok, történelmi jelenetek, királyi és fejedelmi ábrázolások, geometrikus és ornamentális motívumok váltják egymást.
Ezzel búcsúzunk a "legreneszánszabb" cseh várostól, amely méltatlanul kevés figyelmet kap, de így legalább csendes.
Český Krumlov
Dálután négyre érünk a világhírű turistamágnesbe, Český Krumlovba. Parkolási szempontból nem érdemes időrabló módon keresgélni, vagy variálni, mert a kitáblázott irányú P1-P5 parkolók nem drágák, és mind nagyon közel vannak a centrumhoz (tán csak a P3 van kissé messzebb), Mi a legközelebbi, nem számmal jelölt Parkoviště Městské divadlo nevezetűben tesszük pihenőre a gépjárművet. Az első udvarok egyikében rögtön az anonim skizofrének szoborcsoportjára bukkanunk. (Így ránézésre, akár egyesülhetnének is az anonim plasztikázásfüggők csoportjával, ahol az a rossz, ha a mediátor így köszönti az egybegyűlteket: sajnos új arcokat is látok ma este).
A város a Vltava-folyó három szerpentinkanyarjának félszigeteire épült. Ebből az északin és a középsőn épült a két, különálló középkori település. (A krumlov egyébként éppen ezt jelenti: "folyókanyari". Az innen kétszáz kilométerre keletre fekvő Moravský Krumlov is pont három ilyen folyókanyarba épült.)
A mai, borongós fotóim közé beszúrom a korábbi utazásunk napfényes képeit is.
A folyó mentén sétálunk át az északi Latrán városrészbe, amely a várhegy alatti kiszolgáló település volt: itt laktak a vár katonái, kézművesei, szolgái és kereskedői. Ódon utcácskái mellett a fő ékessége a Minorita kolostor és persze a Schwarzenberg-vár hatalmas tömbje
A vár fő részét egy hallatlanul impozáns, többszintes hídépület köti össze a Barokk Színházzal és a parkkal. Csak amiatt indítunk egy körsétával, hogy áthaladhassunk alatta.
A folyóra néző komor falak alatt átslisszolva érünk a bejárati lejtő kapusorához. Az utolsó kapu előtti várárokban medvék tanyáznak.
Több udvaron áthaladva érünk a fantasztikus Fedett-híd (Plášťový most) vertikális folyosórendszeréhez. Az egész útvonal egyébként szabadon látogatható, jegyet váltani csupán a vár múzeumához szükséges. A korábban itt álló fahidat az 1700-as évek elején kezdték kiváltani a masszív kőpillérekkel, a ma látható barokk befejezést pedig a század végére érték el.
A park felőli oldalról csodáljuk alaposan körbe a mesebeli szerkezetet, és a legszebb kilátópontokra furakodva alkalmunk nyílik a városban is gyönyörködni.
A hegyről visszaereszkedve immár a Belváros (Vnitřní Město) felé vesszük az irányt. A vízben a "szelíd rafting" műfajának hódolók hemzsegnek.
Ez a városrész is teljes mértékben megőrizte középkori alakját, azonban ma már szinte valamennyi házában panzió, étterem vagy ajándékbolt boldogítja a turisták millióit. Emellett ősi és modern jópofaságok is szórakoztatják a nagyérdeműt. A vízimalom kerekének megindításához például az ördög seggébe kell gurítani a pénzérmét.
Mi a kicsiny főtér egyik kellemes teraszán hörpölünk egy kávét, és utána fellátogatunk az 1407-1438 között épült Szent Vitus székesegyház dombjára.
A közeli múzeumpark népszerű kilátópontja újabb nézőpontú hátteret varázsol a szelfiző tömgeknek.
A félsziget nyakánál a Fedett-híd kistestvére vezet át a szemközti magaslatra. Itt, a folyó hajtűkanyarjának tövénél mesterséges csatornával vágták át a csupán nyolcvan méter széles a földnyelvet, hogy vízimalmot fabrikálhassanak rá.
Innen már csak az alig száz méternyire rostokoló autónkhoz kocogunk. A ma esti szálláshelyünkre vezető, 23 kilométeres út az egyik legszebb a teljes nyaralás során. Végig a Vltava-folyó mellett kacskaringózunk Rožmberk nad Vltavou falucska kempingjéig.
Rožmberk nad Vltavou
A vízparti kempingből a főtéren át sétálunk el vacsorázni a helyi sörfőzdébe.
A Pivovar Rožmberk sörfőzdét Rosenbergi Vilmos alapította 1590-ben, majd a Buquoy grófok fejlesztették tovább. Mai formáját egy 19. század második felében történt tűzvész utáni újjáépítés révén nyerte el. Az étterem regionális specialitásokat kínál, és a személyzet a választott étkezéshez legmegfelelőbb sört is ajánlja. A látogatók szó szerint végigehetik Dél-Csehországot. Kezdhetik például a sík Třeboňsko régióval, amelyet pontysült képvisel, majd a Šumava-hegység lábánál termő marhahassal vagy sertéspofával találkozhatnak, és a menüt az osztrák határon található császári szárított hússal zárhatják.
A lager, ale és stout sörök különböző változatainak végigkóstolása után a sátor előtt száll reánk a sötétség, hogy búcsúpillantást vessünk a kivilágított várra, amelyet holnap reggel szándékozunk meglátogatni.
Itt jártunk:
