A mai napot a Hochkar meredékein töltjük. A Palfau alatti kempingünkből 21 kilométert autózva jutunk a síközpont parkolóihoz.

Áhított célunk, a Heli-Kraft Klettersteig a kép közepén lévő merész sípályától balra emelkedő sziklabordákon harántol keresztül.

A via ferráta kétféle módon közelíthető meg. Vagy a parkolótól felsétálva egy kilométert, és 150 méter szintet, vagy a felvonó felső állomásáról a sípályán lebotladozva szintén 150 métert, és onnan kicsit visszakapaszkodva a beszállásig.

Mi a felvonós változat mellett döntöttünk, amely a Wilde Wunder kártyánkkal ingyenes. 

Bemelegítésképpen a felvonó felső állomásától elsétálunk a Hochkar 1808 méter magas csúcsáig.

Utána hosszasan araszolunk lefelé a sípályán, majd átvágunk egy kőfolyáson, hogy elérjük a lentről jövő ösvényt. El is döntjük, hogy ha legközelebb jövünk, akkor inkább lentről sétálunk fel a kényelmes csapáson az istencsapása sípálya helyett. 

Végre elérjük a beszállást. A völgy felé tekintve megállapíthatjuk, hogy milyen közel van igazából a parkoló. Az időjárás olyan tökéletes, hogy az már túlzás. Még jól is jön, hogy a délelőtt árnyékos nyugati falon fogunk csimpaszkodni. 

 Az első, függőleges sziklapillér közepes nehézségű, utána jellemzően könnyű az útvonal.

A tízéves Dani számára még alkalmazzuk a plusz kötélbiztosítást, ami kicsi korukban mindhárom fiúnak kijárt.

A fal meglehetősen kitett, de nemcsak mesterséges lépésekkel és kapaszkodókkal van teletűzdelve, hanem a természetes mészkő is rendkívül jól tagolt, így igazi élvezetmászást nyújt. Viszont Dani pár helyen épphogy átéri a lépéstől fogásig tartó távot, szóval tíz évnél fiatalabbaknak komoly kihívás lehet felmenni.

A fal sűrűn telepeckelt, így mindig van hová lépni, az első kötélhíd után pedig egészen könnyű részek következnek.  

Kitűnő hangulatban érjük el a hegygerincet, és caplatunk fel újra a felvonó felső állomásához, ahol sörrel és üdítővel jutalmazzuk magunkat.

Mielőtt lemennénk, még elvonulunk a Noten-csúcs zömök adótornya mögött kiépített turistacsalihoz. A 360° Skytour névvel illetett létesítmény egyik eleme a 62 méter hosszú függőhíd, amely teljességgel felesleges, hiszen a hegyoldallal párhuzamosan halad, és pontosan ugyanazt látni róla, mint az ösvényről. A másik pedig az ugyanolyan értelmetlen kilátóplatform. Mindenesetre jólnevelt turistaként fegyelmezetten kipipáljuk mindkettőt.

Ezután már csak a kellemes lelibegés vár minket a változatlanul ragyogó napsütésben.

A völgyben rekkenő a hőség, ezért nem vagyunk restek 30 kilométert autózni a Lunzer-tó partjára. A gyönyörű környezetben fekvő pancsoló vize a felszín közelében akár 18 fokosra is felmelegszik. Annak is klimatikus oka van, hogy a gyerekek miért csak egyszer ugrottak a magasabb deszkáról, akkor ugyanis mélyebbre csusszant a testük, bele a tízfokos vízrétegbe.

Este megérdemelten pihenünk a kempingben, majdnem olyan kényelmesen, mint a rafting-túravezetők a szomszédos hippisátrukban.

Itt jártunk: