A Gesäuse Nemzeti Park csodái
Moostviertel-Gesause - 7. nap
A nyaralás utolsó napján az Enns-völgyében kalandozunk, hogy a legkülönfélébb élményeket fűzzük egymásba. Itt jártunk:
- Admont, Bencés apátság
- Johnsbach via ferrata
- Fűzfadóm a Hochtor csúcsai alatt
- Nochtklamm szurdok
- íjászat Palfauban
A környék leghíresebb hegye a Hochtor (fotó: steiermark.com)
Az éjjeli, hatalmas felhőszakadás utószitálása épp a reggeli indulásunkkor cseppenti végső pöttyét, de még felszálló, sűrű páraseregek ültik meg az Enns völgyét, amelyen keresztül a Gesäuse Nemzeti Park szívébe, Johnsbach faluba igyekezünk. Célunk környék talán leglátványosabb via ferrata útjának a leküzdése.
Ám az éjszakai özönvíz több helyen sziklákat görgetett a műútra, sőt teljesen el is temette azt. De láss csodát, itt nem lacafacáznak. Alig pár órával a természeti katasztrófa után már célgépek sokasága szorgoskodik a sokadrendű mellékút megtisztításán. Ábrándozva nézzük, ahogy a működő közszolgáltatás a munkáját végzi, és kisvártatva szabaddá is válik az út.
Viszont épp a viaferráta beszállásához érve csap le ránk az újabb zivatar. Gyors tanakodás eredményeképpen tehát felcseréljük a nap programjait.
Csupán 15 km-t kell autóznunk Admontig, ahol a Bencés apátság kítűnő élményeket ígér - kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kolostort 1074-ben alapították, és jelenleg - a ma is rendkívül aktív hitéleti tevékenysége mellett - a régió legfontosabb kulturális központja. A Wilde Wunder kártyánkkal a belépés ingyenes.
(fotó: stiftadmont.at)
A hatalmas épületegyüttes több külön múzeumnak ad helyet. A művészettörténeti kiállítás mellett külön múzeuma van a kortárs képzőművészetnek és a gótikának.
(fotó: stiftadmont.at)
A gyerekek számára talán a természettudományi múzeum a legérdekesebb.
Stájeroszág különösen büszke az almatermesztésére. Ez itt az almafajták tárháza.
Engem végletekig lenyűgözött a múzeum színvonala. A kiállítások megjelenése, valamint a hihetetlenül tartalmas és látványos honlap is simán feladja a leckét Európa leghíresebb intézményeinek.
A bazilika, a kert és úgy általában a teljes épületegyüttes meghatóan szép a környezetével egyetemben.
Időközben a nap is kisüt. Gyűlni kezd a közönség a kerti biopiacra és a zenés mulatságra.
Az apátság leghíresebb része kétségkívül a világ legnagyobb kolostori könyvtára, amely a barokk művészet kiemelkedő alkotása.
A kolostor 200 000 könyvéből 70 000 kötet ezeken a polcokon foglal helyet. Döbbenetes, hogy a 700-as évekből - amely időszakot a legsötétebb, korai középkorként szokás csúfolni -, több mint 1400 eredeti kéziratot őriznek. Ez számunkra személyes értékkel is bír, hiszen a honfoglalás folyamatáról, és az Árpád-ház korai idejéről valójában nem Anonymus meséiből, hanem ezekből a német területeken megmaradt dokumentumokból alkothatunk hiteles képet.
1600 darab kézzel írott kódexük is van. Ott, Stájerország közepén, a faluban. Állhatnánk mi is ilyen jól Mátyás király corvináival, hiszen annak idején 2500 darab volt belőlük. Azután a török időkben sorra tünedeztek el, sok közülük a szultánok ajándékaként került el Oxfordtól Bolognáig. Akárhogy is, a kötetek nagy része mára egyszerűen felszívódott. Az egész világon mindössze 216 corvina ismert, amelyből Magyarországon 53 található.
Johnsbachba visszatérve már semmi nem akadályoz minket mászótúra teljesítésében. Nem kell sokat trappolni az autótól a szikláig.
A megáradt folyócska partján rögtön egy függőleges felszökéssel indít az út.
De ne akarjunk egyből a magasba törni, hiszen igazán inspiráló élmény - és jó bemelegítés - oda-vissza végigcsimpaszkodni a folyó felett, a vízszintesen vezető betétszakaszon is.
Az első falon vaskampók segítik a kéz- és lábtempókat. Így a gyerekeknek sem nehéz leküzdeni a meredélyt, utána pedig még könnyebbé válik az út.
A lenti képen szemből látjuk a falacskát. A kötélhíd nem a fő útvonal része, csupán egy izgalmas kitérő a víz felett a szemközti sziklaoromra.
Amely így fest a mászóútról nézve. Ki is próbáljuk persze.
Minden egyes lépéssel egyre látványosabbá válik a mélybe tekintgetni, illetve távolabbra, az Enns völgye felé.
Az út vége egy rövid gerinc, de ott még nem vesszük le a felszerelést, mert hátul, az erdőben való ereszkedés eleje biztosított falszakaszokkal tagolt.
A nehezebb mászások szerelmesei is örülhetnek, hiszen - ahogy az alábbi falrajz mutatja - egy D és egy E nehézségű variánst is kiépítettek a kedves osztrák sporttársak.
Frissítés: Ottjártunk óta a szemközti sziklákon is megnyílt egy könnyű via ferráta, a Geo-Steig - Silberreith, amely jó magasra visz fel.
A túra után a Weidendom (fűzfadóm) pihenőhelyen uzsonnáztunk. Jópofa és hangulatos alkotás, és rettentően klassz háttér hozzá a Hochtor sziklafala.
Vidáman konstatáljuk, hogy a mai mapba még simán belefér egy hazafelé útba eső, rövid program. Irány tehát a Nothklamm szurdok. Gams bei Hiesflau falu szélén parkolunk le, a bűbájos pénztárépület mellett.
A kirándulás oda-vissza mindössze 2 kilométer hosszú.
Visszasétálni az alagutakkal tarkított hajdani autóúton lehet.
Ennél a szurdoktúránál kellemesebb levezetést nem is kívánhattunk volna. Pláne, hogy még a levezetést is lekísérjük némi íjászkodással, amely a kempingünk szolgáltatása.
Közben én konstatálom, hogy eltűnt a fényképezőgépem. De egyből be is ugrik, hogy a Nothklamm pénztárépülete előtti padra tettem le, amíg inni járultam a forráshoz. Usgyi vissza érte. Szerencsém van, mert abban a pillanatban sikerül odaérnem, amikor a pénztáros néni pont zárná be a kamerámat a házba, hogy biztosan meglegyen. Tehát nem kell azon szomorkodni, hogy odalett a nyaralás összes fotója, így a lehető legvidámabb búcsúestet tudjuk csapni.
Itt jártunk:
Linkek:
