Aranyláz Karintiában
Hohe Tauern - 1. nap
Új sorozattal jelentkezem a nyári szünet után, a Magas Tauern csodái között eltöltött felhőtlen hét kalandjaival. Minden értelemben az volt, hiszen amúgy a csapadékos nyaralás a gyakoribb errefelé, de most ritka jó időt fogtunk ki.
Az első napi program:
- A Tauernfenster Geotrail körtúra a Grossglockner szomszédságában
- Aranymosás orrvérzésig. És tényleg lett valódi aranyunk! Jó sok!
- Mythos Gold Múzeum
- Kristálykiállítás Winklernben
A kisebb gyerekekkel is ideális Geotrail magashegyi körtúrához a Schareck felvonóval lehet felmenni Heiligenblutból.
Alig 5 km hosszú talpalásra kell itt készülni, 300 m szintkülönbséggel. Tehát csekély fáradtsággal teljesíthető, ám az érzés - a terep változatossága, és a lenyűgöző környező csúcsok miatt - olyan, mintha sokkal komolyabb menetben lenne részünk.
A felvonóból kitekintve könnyen megy a ráhangolódás a felsőbb régiók gyönyörűségeire.
És egyszer csak kibukkan Ausztria legmagasabb csúcsa, a Grossglockner.
Szerteszét nézelődünk a fityegő kabinból. Az egykedvűen sütkérező lovacska nem tekint ránk vissza nyári tanyájáról. Maga a megtestesült lustálkodás és szabadság.
Érdekes képződmény a finom kvarchomokkal telített mészkő patakmeder.
A felvonó felső állomása egy jellegtelen éttermet is tartalmaz, nincs is ott semmi dolgunk. Ám ismerek számtalan sporttársat, akik lelkileg (sőt, egyenesen szakrálisan!) képtelenek úgy befejezni egy túrát, hogy legalább egy korsó sört le ne gurítsanak még a hegyen. Számukra azért életbevágó lehet a fenti információ.
Örömteli fényképezkedéssel ünnepeltük meg az érkezésünket a tetthelyre.
Kiválóan befogható innen a Grossglockner 3798 m magas csúcsa, amely a kivételesen kemény, kristályos palateste révén tör ilyen merészen az égbe. Balra a vállon jól kivehető a 3454 m magasságban boldogító Erzherzog-Johann Menedékház barna pixelje.
A jelenlegi Alpok helyén sokáig a Thetys-tenger alját borító, többezer méter vastag mészkő aludta öröknek hitt álmát. Naná, hiszen 500 millió évvel ezelőttől egészen 20 millió évvel ezelőttig gyűltek benne a tengeri állatok mészvázai. Ettől ez a döbbenetes vastagság.
Ám az afrikai kőzetlemez 150 millió évvel ezelőtt kezdődő benyomulása a mészkő alatt elterülő ősi gránitot kezdte el felfelé gyűrni, így a hatalmas mészkősíkság közepe hosszában felrepedt, és kitüremkedett belőle az Alpok hegység központi vonulata. Ma ennek a végeredményét látjuk. Az Alpok magmás kőzetekből álló főgerincét, attól északra és délre pedig a hegyekké emelkedett mészkőtömegeket.
De a mai napunk geológiai különlegessége éppen egy általánostól eltérő, különleges formáció.
Ugyanis az egykori tengerfenék bizonyos részeit nem mészkő alkotta, hanem a mélytengeri vulkánosság kiömléses lávakőzetei, mint a bazalt, a diabáz vagy a szerpentinit. És itt, a Magas-Tauern területén ez, az összefoglalóan ofiolitnak nevezett kőzetelegy emelkedett a magasba a gránit helyett. A közeledő kontinensek 6-8000 bar (!) nyomással préselték össze az ofiolitot, amely ettől több mint 400 fokra melegedett, és különféle kristályos palákká alakulva türemkedett ki a környezetéből. Ez a Tauernfenster azaz Tauern-ablak.
Az itteni kőzetek a szivárvány eléggé sok színében pompáznak, és a bennük lévő kristályszemcsék elképesztő csillogása minden kincskeresőt rabul ejt.
Értelemszerűen a gyerekeink cipelhetetlen mennyiségű követ gyűjtenek; először a markaikba, azután a gatyazsebeikbe, következőként a mi kezeinkbe, mindazonáltal a hátizsákjainkba. Az ellenállás reménytelen, a hősies matériahurcolás kötelező.
A Grosssglocknerrel átellenes irányban, a völgy végén, a Hocharn 3254 m magas csúcsa uralkodik.
Ez pedig már a rálátás a túraútvonalra. Lebattyogunk a mélybe, majd a kép közepétől jobbra eső sziklagörgetegeken át megyünk fel a horizonton látható távoli kőkupacig, és a szélsőjobbon látható gerincen pedig vissza ugyanide.
A Geotrail pont attól különleges (és földtani), hogy ezen a részen foltokban megmaradt a mészkő is. Épp egy ilyen, víznyelőkkel szabdalt részen kelünk át. Ugrabugrálni és mászni is szükséges.
Én persze eufórikus tudatállapotban merengtem a földtörténet kuriózumain, de igyekeztem mindezzel békén hagyni a gyerekeket, hadd élvezzék önfeledten a nyári hótaposás élményét.
Az is eszembe jutott, hogy soha többé nem vetem a szemükre: "neked mindig teljesen máshol jár az eszed!". Hiszen, például egy kínvallatás során, aligha lehet majd ennél szerencsésebb személyiségvonásuk.
Egy szülő sohasem lehet eléggé előrelátó!
Lassacskán felérünk abba a hágóba, amely egyrészt a túra fordulópontja, másrészt Karintia és Salzburg tartomány határa.
Innen észak felé is kitárul a világ, nem is akármilyen látvánnyal. A negyven kilomérre lévő Hochkönig ormainak szemlélése teljesíti be a hegyfetisziszták magasztos vágyait.
Ez pedig mindenki pihenőhelye, a Rossschatrte mókás bástyája. A kőkupac, amit az előbb említettem.
Némi nassolás után elhagyjuk a Rossschartét, és nekivágunk a visszaútnak a gerincen. Gyönyörűséges!
Visszatekintés a csúcsról a gerincre.
Remek hangulatú ebéd a hegytető kőlapjain.
Fotósok álma: szürke szikla, kék naci, szürke póló, kék ég.
A felvonó pár perc alatt repített le minket az autóhoz, amellyel alig 4 km-t kell gurulnunk a Kleine Fleisstal parkolójáig. Onnan még egy negyedórás séta a Goldgraeberdorf (Aranyásófalu) bejárata. A táj meseszép és bogáncsos.
Ha valaki egy szemernyit sem szeretne már gyalogolni, akkor elautózhat idáig, és a telep mögött is talál egy kicsiny parkolót. A belépés Karintia-kártyával ingyenes. Mindenki kap gumicsizmát, aranymosó-tálat, lapátot, egy patakot tele rejtőzködő aranyszemcsékkel és egy fiolát a zsákmánynak.
Bevallom, hogy amíg oda nem értünk, én azt hittem, hogy ez valami interaktív történelmi játszóház lesz, valódi arany nélkül. Hát nem éppen! Ez bizony pont, és csakis az aranyról szól, nulla körítéssel. Mindenkit azonnal ledönt a láz, és csak mossa-mossa.
Az érkezésünket követően a jókedvű animátor "látványaranymosást" tartott számunkra, így volt öt percünk, hogy elsajátítsuk a csízió minden csínját-bínját. A trénerünknek ugyanis ennyi ideig tartott eljutni a hideg, és a közreműködés csíráját sem felmutatató sóderből a lenti eredményre.
"Das Gold" mutogatta, hogy mit kellene felismernünk a tálunk alján. Ezen a ponton kezdtem el hinni abban, hogy a föld kincse számunkra is kinyerhető. Csak mi 15-20 perc alatt végeztünk egy tállal, és csupán 2-3 szemcse maradt a végén. Ha volt is több, azt bizonyára kilögyböltük menet közben.
Az ülepítési módszer az arany nagy fajsúlyán alapszik. Ki gondolná, hogy az áhított szer a legtöbb kőzetnél csaknem tízszer nehezebb! Az itteni szemcsék amúgy 88%-ban tartalmaznak aranyat, 10%-ban ezüstöt és 2%-ban platinát és palládiumot. Ez tehát kitűnő, 21 karátos aranyat jelent (24 részből 21 arany). Az ékszerek többsége csupán 14 karátos, és már a 9 karátot is aranynak számítják.
Még egy dologban voltam biztos, ami szintén tévedésnek bizonyult: tudniillik azt gondoltam, hogy mindenféle piriteket és egyéb vicik-vacakot fogunk zsebrevágni arany helyett. De bizony az arany eltéveszthetetlenül erősen csillog a napfényben minden máshoz képest, és az alakja is jellegzetes. A gyerekek ugyan pakolgattak egyéb színesfémeket a fiolájukba, de nem akartuk kiábrándítani őket. Viszont otthon egy évig vizesen tartottuk a produktumot, és bizony, az aranyon kívül minden oxidálódott. Úgyhogy volt még egy hazai utóválogatás.
A völgyben 4000 évvel ezelőtt kezdődőtt az aranybányászat, és a 19. század végén fejeződött be. Az "aranykor" az 1500-az évek végéig tartott, amikor egy kisebb jégkorszak köszöntött a vidékre, és a gleccserek egyre nagyobb hegyoldalakat borítottak el. Így a 2500-3000 m magasságban nyíló tárnák egyszerűen jég alá kerültek. A bányászok élete korántsem volt olyan keserves errefelé, mint a munkásoké az ipari forradalom idején. A munkaidő "mindössze" 9-10 óra volt, és hetente csupán négy napot töltöttek odafent a hegyen lakva, a maradék hármat otthon a völgyben.
A mai aranymosólét pedig még vidámabb.
Két közeli, gyors programra jutott még idő a mai napon.
A Mythos Gold kiállítás a Winklernbe vezető főút melletti, 470 éves, hatalmas bányászházban, a Putzenhofban kápráztat el minket. Itt látható a legnagyobb karintiai aranyrög, de más kivételes leletek is Kaliforniától Ausztráliáig bezárólag. És szinte csak úgy mellékesen bronzkori amulettek, kelta tál, római kori aranyrudak és érmék, középkori pénzek is.
Aki hosszabb idővel rendelkezik, az vezetett túrát tehet innen a Zirknitz-völgybe, egy 1446-ban nyílt aranybányába is.
Winklernben pedig, az egykori vámszedő erődítésben, a Mautturm-ban látható egy varázslatos kristálykiállítás. Itt megtudhattuk azt is, hogy Karintiában külön szakmának számít a kristálykiállítás-kivitelezés. Igaz, hogy csupán egyetlen hivatásos művelője van, Dr. Georg Kandutsch. Ő viszont mindent visz! Számtalan tárlatnak és tanösvénynek volt már a mestere.
A fárasztó, de élménydús nap végén már csak egy bő félórás autókázás maradt a Mallnitzi kempingünkig.
Linkek:
Dr. Georg Kandutsch kristálykiállítás kivitelező szakember
Itt jártunk:
