A mai napon Liptóból emigrálunk a Szlovák-paradicsomba, ám közben sem maradunk tétlenek. Délelőtt még kultúrprogramokat fabrikálunk emitt, délután már a Tamásfalvi-kilátóról tekintünk le amott, de arról a túráról majd a Szlovák-paradicsomról zengő versciklusban fogok értekezni, egy következő bejegyzésben. Lássuk tehát a délelőttöt.

A Vavrišovo kempinget elhagyva a szomszédos faluba, Pribylinába vezet az utunk, ahol skanzenba gyűjtötték a közeli Liptói-tenger által elöntött falvak épületeit.

Az esőre való tekintettel a kisvonatozás tűnik a legjobb kezdésnek. Gőzmozdony ma sajnos nem üzemel, de a kis kék dízeljárgány éppoly vidáman duruzsolva gördíti elénk egy szem kocsiját, amelyre itt nem kell külön jegyet váltani.

A völgy felső részén fekvő DEPO állomáson kötünk ki, ahol tényleg sok régi mozdony van ledepózva.

A Povázsai Erdei Vasút fénykorában 109,64 km hosszú volt, és ezzel Vychylovka után Szlovákia második leghosszabbja. Járműparkja - az 1972-es bezárást követően - évtizedekig raktárakban enyészett, egészen a múzeumi vasútvonal 2018-as megnyitásáig. A jelenleg működő szakasz csak az első a tervezett háromból. A hegyek irányába például egészen a Raczkowa Dolina bejáratáig építenék ki. A Raczkowa-völgy ilyen gyönyörű, egyszer be kellene járni.

A vonatozást követően az első dolgunk a Szűz Mária Templom replikájának a megtekintése. Az épület eredetijét a Liptói-tenger (Liptovska Mara, illetve hivatalos nevén Szentmáriai-víztározó) építésekor bontották le. A területe még éppen nem esik a víztározó által elöntött részre, ám egyetlen megmaradt tornyát a víz igencsak nyaldossa. Ebben a bejegyzésemben olvashatsz róla.

Liptó egyik legrégebbi és legjelentősebb templomának első hajóját 1200 előtt, román stílusban építették. Négyszögletes presbitériumához később a nyugati oldalon tornyot emeltek, illetve árokkal és falakkal erődítették. 1260-80 között alakították át korai gótikussá, keleti és nyugati irányban meghosszabbítva, az északi oldalon pedig sekrestyével bővítve. Belülről csak szakvezetéssel látogatható.

A mellette lévő Vozáren kocsiszínben érdekes kiállítást rendeztek be.

A lombok mögött már előtűnik a skanzen másik büszkesége, a Parížovce, a Párisházi család gótikus kúriája.

Az ősi épület gótikus magját az 1300-as évek első harmadában alkották, majd száz évvel később tovább bővítették. Egy időben Mátyás fia, Corvin János, mint liptói fejedelem tette székhelyévé, melyről az akkoriban faragott gyűrűs holló címer tanúskodik.

A kúria jelenlegi formáját a 17. század második felében, az utolsó jelentős reneszánsz rekonstrukció után nyerte el. 

Az uradalmi lakóház mellől a fenekedő parasztok megregulázására szolgáló szégyenoszlop sem hiányozhat.

A három kiemelkedő műemlék elfogyasztását követően természetesen végigmazsolázzuk a múzeum mind az ötven épületét, és szobabelsőket is fotózunk.

Közben a zivatar teljesen elvonult és a következő látnivalóig csupán a szomszéd városkába, Liptóújvárra (Liptovský Hrádok) kell átmennünk.

A vár eredetéről csupán legendák keringenek, az első tényszerű írásos említése 1341-ből, Dancs mester zólyomi ispán építkezéséről szól. A középkor folyamán mindvégig királyi birtok volt, ám közben sokszor adomány vagy letét alapján híres főnemesi családok lakták és igazgatták; mint a Balassiak, Szapolyaiak, Thurzók. Dancs mester egyébként maga is Balassi volt, csak nem tudhatott róla, hiszen a család csak kicsivel később dedikálta magát ezen a néven, a mester rokonságába tartozó Gyarmati Miklós fia Balázs kapuvári várnagyról (Balázs-fi azaz Balassi). Nevezetessége okán azután a Balassi nevet visszamenőleg a család 13–14. századi elődeire is kiterjesztették.

A magyar arisztokrácia szempontjából roppant izgalmas korszak volt Luxemburg Zsigmondé, mert az Árpád-ház korabeli ősi családok szinte mind eltűntek, vagy nevükben is átalakulva adták át helyüket a török-kor híres famíliáinak, úgy mint a Frangepánok, Zrínyiek, Hunyadiak, Balassiak, Szapolyaiak, Thurzók. (Annyit jó tudni, hogy genetikai értelemben az Anjou királyok is Árpád-háziak voltak, hiszen Károly Róbert nagyanyja V. István leánya volt. Csak akkoriban az volt a vélekedés, hogy ha valami férfiágon kihalt, akkor az ki van halva. Más kérdés, hogy trónkövetelések alkalmával jól jött azért egy nőági leszármazás.)

1622-ben még őrizték itt a Szent Koronát, ám azután a kuruc időkben a vár annyira megrongálódott, hogy később már sosem tért vissza az őrző-védő szakmába. És ha már családok, akkor ez az időszak is új szereplőket hozott a grófi-bárói körökben; ekkor történt többek között a Grassalkovichok, Batthyányak, Esterházyak felemelkedése.

Az épületcsoport magját alkotó, kis szikladombra épült erődítmény köré a 17. században húzták fel a reneszánsz kastélyt, izgalmas belső tereket hozva ezzel létre.

A látogatás elmaradhatatlan kelléke a tó körüli séta, és a vízben álló Nepomuki Szent János kegyhely megcsodálása.

Ezzel búcsúzunk Liptó és Árva vidékétől. A délutánt már a Szlovák-paradicsomban töltjük, amelyről külön sorozatban számolok be.

Itt jártunk:

Linkek:

Pribylinai Liptói Múzeum

Liptovsky Hrádok vízivára