Likavka lőrése, Lucski leve Liptóban
Liptó és Árva (1. nap)
Vérbeli természetjáró nem elégedhet meg a primer szlovák hegyvidékek végigbarangolásával, hiszen az Alacsony- és Magas-Tátrán vagy a Szlovák Paradicsomon túli dimenziók rejtett csodáinak felfedezése a kalandok valóságos tárháza. A csehszlovák elvtársak számára pedig egyenesen elsődleges célpontok ezek az eldugodtabb helyek, hogy ezáltal elkerüljék a nemzetközileg is favorit turistacsapdákon burjánzó tömeget. (Csehországban több százezer szlovák él, akik nyaranta a gyermekkori úttörőtáboraik színhelyeire cipelik vissza a családjukat). Nagyon is jól teszik!)
Nekünk is egy félig Pozsonyban, félig Prágában élő család - akikkel egy osztrák kempingben kötöttünk gyors barátságot - ültette el a fülünkbe, hogy kanyarítsunk egy nyaralást a Nyugati-Tátrában, a Kócs-hegységben és a Liptói-medencében.
Az út Donovalyn keresztül vezettet, ahol három gyermekünk önfeledten szalad fel a virágos domboldalon a Zahradiste sípálya tetejébe. Teljesen lenyűgözi őket, hogy a télen végigsíelt formáció nyáron is létezik, és a hegyoldalt nem csomagolták össze a felvonó székecskéivel együtt egy dohos raktárba.
Rózsahegy (Ružomberok) után feltűnik az első látogatnivalónk, a Likavkai-vár (Hrad Likava) festői sziluettje.
Előtte a Pozsony-Kassa autópálya viaduktjainak torzója. Az építkezés sok éve megakadt, erről bővebben az előző bejegyzésemben olvashattok.
A gyerekek mindenesetre játszótérként tekintenek a mérnöki mementóra. A sokemeletnyi magasságból való lezuhanásuk elkerülését célzó intéseink süket fülekre találnak.
Miután lekecmeregnek a vasbetonról, már csak pár perc kapaszkodásba telik a vár elérése. Alighanem ez lehet a világ legmagasabb falú romja.
A hegytető eredeti sziklái lenyűgöző keveredést mutatnak az épített falakkal. Csak ámulunk és bámulunk.
Érdemes átruccanni a szomszédos Szentmárton (Martinček) faluba is, ahol a 800 éves gótikus templomot még az eredeti falfestmények díszítik.
Elképzelni sem tudjuk, hogy a templom körül szabálytalanul szerteszórt tetőcskék vajon micsodák. Illetve vannak azért tippjeink, de azok bizarrak, betegesek és borzasztók. Nagy megkönnyebbülés a közeli táblán kisilabizálni, hogy egyszerű krumplivermekről van szó. Gondolom azért a templomkertben, mert így tudták biztosítani a közösségi raktározás etikai normáit.
Kontrasztossága adja a templomdombról való kilátás eredetiségét, amint a bronzkori sáncrendszer lankái és az Alacsony-Tátra bércei szépen keretezik az ásványi-vegyiüzemet.
Innen csupán 10 km autókázás Lúčky falu, ahol a Kócs-hegységből érkező patak mesés vízesésben fejezi ki önnön tökéletességét. de nem ám valami eldugott bozótban, hanem a falu közepén, a templom és az Amerika utca közötti ficakban.
Mi óvatosan közelítettünk felül a széléhez, de a helyi pancsoló kisfiú teljes fesztelenséggel szökdécselt a sodrásban a taknyos mohán, Pedig aki innen leesik az simán a nyakát szegi.
Az alábbi drónfelvétel jól megmutatja, hogy tényleg mennyire háztáji a zuhatag.
A faluban kitűnő termálfürdő is található, illetve hajdani természetes hőforrások mésztufa medencéi, amelyek a vízkitermelés miatt sajnos mára már kiszáradtak. Nem úgy mint amit a Szepesi Magurában láttunk!
A szomszédos Bešeňovában viszont találtunk még működő forrást.
Ilyen vízfakakadásból eddig a legfantasztikusabb, amit láttunk, az a Sívá Brada, a Magas-Tátra alatt.
Kissé magasabban a dombon egy kútszerű barlangüreg aljáról kandikál egy kis tó. Rácsházikó fedi a tökéletes csapdát.
Ezután már csak a szállásunkra hajtottunk, a Nyugati-Tátra északi kapujában fekvő Oravicébe. A kemping tágas és üdezöld, a mellette lévő két termálstrandon (van retró és welness változat) remekül ki lehet áztatni az izmokból a túrák fáradalmait.
A fiúk rajzolásba fogtak.
Jó éjszakát!
Itt jártunk:
Linkek: