H2GO! - természeti vízirevü az Alpokban
Salzburger Land (2.nap)
Zell am See felől északnak indulva, a Saalach völgye számtalan földtani csemegét ígér, zúgó patakokkal és robajló vízesésekkel párosulva. Csak hogy a legfontosabbakat említsem:
- Lamprechtsofen-barlang
- Seisenbergklamm szurdoka
- Vorderkaserklamm szurdoka
- Zahne Gams klettersteig
- Leogang középkori rézbányája
- Leogang Gótikus Múzeum
- Az Asitz csúcsa kötélvasúttal megközelítve
Lássuk, mi fér bele a mai napba.
A szinte szokásosnak számító éjszakai esőzést követő, nedvességtől terhes reggel nem ígér felhőtlen kirándulásokat az impozáns völgyben, de majd látni fogjuk, hogy minden jóra fordul.
Mindenesetre egy "beltéri" programmal, a barlanglátogatással kezdünk. A Lamprechtsofen Höhle egy kedélyes fogadó mögött nyílik, és számomra az általam ismert világ legambivalensebb turisztikai létesítménye. Idegenforgalmi barlangként ugyanis totál marginális; az üzemeltetői nem élnek a lehetőséggel, hogy világszámként reklámozzák, pedig az.
Az idelátogatók mit sem sejthetnek arról, hogy a barlang több szempontból is világrekord. Vegyük csak sorra.
A barlang régtől ismert főbejárata egy hegyből kiömlő földalatti folyó, amelynek vize az innen kétezer méterrel magasabban fekvő víznyelőkből érkezik. Vajon a barlang szövevényes járatrendszere is felnyúlik addig a magasságig? Ma már tudjuk, hogy igen, mert a negyven éve itt kutató lengyel barlangászok emberfeletti sportteljesítménnyel másztak a függőleges aknákon egyre feljebb és feljebb, a forrás szintjétől több mint ezer métert, hogy végre összeköttetéseket leljenek a fent nyíló aknabarlangokkal.
Mára a legfelső bejárat és a kedélyes fogadó közötti szintkülönbség 1735 méter, amellyel ez vált a világ legmélyebb, viznyelőtől a forrásig végigjárható, és amúgy 51 km hosszú rendszerévé. Ám mindennek, sőt még annak is ellenére, hogy néhány éven keresztül a világ legmélyebb barlangja volt, az ezzel kapcsolatos hírverés szinte a nullához konvergál, a honlapjuk épphogy el nem titkolja a nagy szenzációt, a helyszínen pedig csak az alábbi oldalnézeti vonaltérkép utal a barlang hatalmas voltára, amelyből a laikus nem sokat ért. (Lila körrel jelöltem rajta, hogy az idegenforgalomnak kiépített rész mennyire pirinyó az egész barlanghoz képest)
Noha a turisták többségének fogalma sincs arról, hogy milyen óriási barlangnak járja be egy kicsinyke részét, a barlangkutatók körében éppenhogy fogalomnak számít a Lampo. Magyar barlangászcsoportok is előszeretettel vetik bele magukat a nehéz sportvállalkozásba, amely során ilyen szakaszok is gyönyörködtetnek.
De most már induljunk el a saját kis túránkra. Remek vívmány az üzemeltető részéről, hogy nincs vezetés, nincsenek turnusok, hanem folyamatosan be lehet menni, és minden látogató önállóan kószál, a kedve szerint időzve a mélyben. Mindvégig felfelé haladunk, szemből patakok ömlenek.
Meredeken emelkedő járatban kapaszkodunk, amelynek tetejéről visszatekintve parádés látványban van részünk.
Időközben odakünn elállt az eső, és mi átnyergeltünk az öt perc autózásra lévő Vorderkaserklamm szurdokhoz.
A felfelé vezető szerpentin mentén táblák segítik beazonosítani az itt tenyésző tizenöt féle orchideafajt.
A gyalogút utolsó kanyarja mögött feltárulkozik a brutális sziklafalba maró hasadék, a benne elvesző fajárdával. Mély tisztelettel tekintünk az elődökre, akik 1882-ben először ácsoltak ide ösvényt.
A kanyon mindvégig megőrzi lenyűgöző karcsúságát. A túra nem hosszú, inkább magasnak mondanám.
A kissé délebbre lévő Weißbach bei Lofer településről nyílik majd a következő szurdokunk, de előtte egy kis dimenzióváltással a falu feletti sziklafalra vetjük rá magunkat. A Zahne Gams klettersteig igen szép és könnyű mászóút, éppenséggel nem is vágyunk nehezebbre.
Az út egy népszerű sziklamászó-iskola szélén vezet fel. (Az "iskola" ez esetben úgy értendő, hogy egy szuperül kiépített gyakorlóhely. Szóval, ha azt hallod, hogy "KLIK", akkor nem a fenntartó hivatal nevét foglalta fohászba valaki, csupán egy karabiner csattant.
A félúton lévő párkány a legelszántabbakat is ejtőzésre csábítja, hiszen a kilátás meseszerűen idilli. A fiaink számára meg tök természetes, hogy farmernadrágban másszák a sziklát - gatyatrohasztó 30 fokban.
A klettersteig kiszállásától az erdőben kell még egy kicsit felfelé hatolni, majd az ösvény meredeken lecsapat a faluba. Az autóútra kiérve egyedi tábla figyelmezteti a sofőröket a felettük átvezető teher-kötélvasútra.
Az alig egyórás atlétizálás, és egy fa tövében elköltött szendvicsebéd után következhet az újabb sétaprogram, az ugyanitt nyíló Seisenbergklamm.
A völgy torkában egy, a mai napig a patak vizével hajtott, tekintélyes méretű fűrészmalom működik. Nagy tettekre inspiráló látvány a vizet odaterelő merész tákolmány, amelynek résein bár úgy zúdul kifelé a víz, ahogy a Titanicba ömlött annak idején befelé, ám marad elég a csatornában a gépek meghajtására.
Kérészéletű kőemberkék a folyókanyarban. Az első kisebb áradás exitálni fogja az egész populációt. Befelé nyomulva a szurdok egyre vadabb és lenyűgözöbb.
A víz és a szikla egyvelege csodálatos színeket eredményez.
Az utolsó zuhatag után csendesebb vizek mentén megyünk még tíz percet, majd rövid erdei úton kapaszkodunk fel a műúthoz, ahonnét panorámás ösvényen kocogunk le a parkolóhoz.
Kissé benne járunk már a délutánban, de nem érezzük magunkat túl fáradtnak olyan további programokhoz, ahol már nem a lábunk játssza majd a főszerepet, hanem az elménk. Nos, azért nem a sakkolimpiára készülünk, csupán műszaki és történeti kiállítóhelyekre.
Leogang faluja innen 25 km-re van, és onnan még 3 km-t kell egy hegyi utacskán autózni az eldugott völgy mélyén nyíló középkori ércbányához .
Ezüstöt, higanyt, kobaltot, rezet, ólmot, nikkelt és magnezitet bányásztak már a kelta idők óta, 3200 éve. A nehéz munkakörülményeket a középkorban a mai mércével is kedvezőnek számító juttatásokkal honorálták. A munkaidő csak 8 óra volt, a havi fizetés az 1700-as években 12 gulden, amin akkoriban két egész vágott disznót lehetett venni. A "Testvériség kasszája", mint korabeli szakszervezet, a bérek 2,5%-át gyűjtötte be, amelyből az özvegyek és a gyerekek megélhetését finanszírozták, lévén hogy nyugdíjas bányász nemigen volt.
A Barbara-tárón lépünk be a hegy gyomrába. A középkori járatok mérete nem az emberhez alkalmazkodott, hanem mindig arra ástak, és olyan szelvényben, amelyet az ércben gazdag telér kiadott. Esetenként kényelmesen járható, mint az alábbi képeken, máskor meg éppcsak négykézláb.
Amiatt sosem vájtak magasabbra és tágasabbra egy járatot, hogy ők jobban elférjenek. Ez érthető, hiszen a robbantás előtti párezer évben egy bányászműszak - kézi erővel - csupán 1 cm-t tudott haladni a sziklában.
A mélyben egészen tekintélyes méretű termeket vájtak; itt nyilván elterebélyesedett a hasznos anyag.
Utunk végén a Dániel-tárón jutunk a napvilágra.
A faluba visszatérve a Bányász és Gótikus Művészeti Múzeum vár még ránk, amely két középkori épületből áll, egy modern, üvegtetejű alagúttal összekötve. A kiállítás roppant gazdag és érdekes, kár lett volna kihagyni.
A Leogang-Saalfelden vidékről ezen a linken találtok még rengeteg kitűnő programajánlást.
Arra gondolunk, hogy az izgalmas nap tökéletes levezetése lenne némi ejtőzés valami nyugodalmas hegyi réten, ahol lehetőleg felejthetetlen kilátás is adódik, és patás állatok is legelésznek. Hogy, hogy nem, Leogangban ilyen is van, ha felcsimpaszkodsz az Asitz-felvonóra, amely 1750 m magasságba repít fel.
Mivel a Salzburgerland kártyánkkal - a nap összes látnivalójához hasonlóan - ez is ingyen van, hát nem habozunk. Odefent, a kínálkozó gyaloglást látva, már annál inkább. Végül, a heverésző kis családot hátrahagyva csak egymagam caplatok fel az Afritz 1914 m magas csúcsára.
Lefelé jövet végig a lovakat csodálom, akikről pompás felvételeket lehet készíteni.
Lefelé libegőzve elmerülünk az alattunk húzódó downhill pályákon lezúgó őrült tinédzserek csodálásában. Ha valakit kifejezetten ez a sport illetve általában a mountainbike érdekel, akkor ez a környék neki van kitalálva. Ezen az oldalon kaphat erről kimerítő információkat.
De most már tényleg elfáradtunk. Holnapig pihi.
Itt jártunk:
Linkek:
Seisenbergklamm szurdoka
Vorderkaserklamm szurdoka
