Kriván - minden amit a lélek kíván
Kis-Fátra (3. nap)
Rapid nyaralásunk utolsó napjának delikát csemegéje a Velky Krivan meghódítása, főleg ha még tovább is slattyogunk erre-arra a Fátra főgerincén. Lássuk, fog-e menni.
Terhelyről (Terchová) autózunk dél felé a Vrátna-völgyben a Chleb felvonó alsó állomásához. A település oldalában lévő dombról egy sokméter magas heavy metál alak tekintget csillogó gúnyájában a völgygarat szikláira - maga Jánošík, a falu szülötte, a leghíresebb szlovák betyár.
Mit is mondjunk egy ilyen történelmi hősre? Becses férfiú avagy becstelen zsivány? Juraj Jánošík esetében mindenképpen az előbbi a helyes, mert dacára az őt övező celebkultusznak és a tetteit elmesélő népi emlékezetnek, valójában a betyárkodás csupán eleve rövid életének a legrövidebb időszaka volt.
Sokkal nemesebb cselekedetekkel tüntette ki magát. 1706-ban, 18 évesen csatlakozott Rákóczi Ferenc kuruc gyalogezredébe. Két éves hadakozás után a vesztes trencséni csatában esett az osztrákok fogságába, akik a kor szokása szerint, mint közkatonát, simán besorozták a saját állományukba. Smasszernek rendelték ki Nagybiccse várba, ahol összehaverkodott a rabként sínylődő Tomáš Uhorčík zsiványkapitánnyal. (A várat épp tegnapelőtt látogattuk meg, olvashattok róla ebben a bejegyzésben).
Jánošík nem lehetett valami elhanyagolt csemete, akit az otthoni mostoha sors űzött az utcagyerekek karmaiba, mert a családja - nem kis pénzügyi áldozat árán - csakhamar kiváltotta a szolgálat alól, hogy hazatérhessen az egyszerű civil életbe, Terhelyre. (ellenpontként a figyelmetekbe ajánlom a Bojtorján együttes maróan cinikus dalát, amelyben a tékozló fiú durván öntelten álmodozik arról, hogy miként fogadják majd, ha kegyeskedik hazatérni)
Dacára a szülői gondoskodásnak, valahogy mégsem tudta felvenni a harmonikusan nyomorgó vidéki élet nyugalmának a fonalát, mert amikor a gaz Uhorčík egy évre rá megszökött a fogságból, és tétova menekülésében felkereste őt, akkor egyből csatlakozott, hogy megalapítsák a betyárbandát. Történt mindez 1711 őszén, és hiába a kiválóságukról regélő legendák, a pandúrok alig másfél év múlva elcsípték őket.
Juraj Jánošíkot 1713. március 17-én, 25 éves korában végezték ki Liptószentmiklóson. A fő vádpont pedig a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel volt. Tulajdonképpen egy szlovák nemzeti hősről beszélünk a magyar ügy oltárán. Becsüljük meg őt.
A völgy bejáratát őrző sziklaszorosnak külön neve van, ő a Tiesňavy. A fotózás pillanatában éppen fekete, nagytestű autók menetoszlopa közelít, meg is ijedek kissé, hogy az egyesített morva-sziléz maffia tartja éves közgyűlését a Stefanová ifjúsági házban, feat. DJ Pintér.
Nagy örömünkre épp a legcikornyásabb sziklagerincek között kanyarog fel egy turistaösvény, rá is vetjük magunkat rögvest.
Ezzel felülírjuk eredeti tervünket, miszerint elcsípjük az első reggeli felvonót, de mivel látjuk, hogy a csúcs felhőbe merül, jobb is a félórás panorámacsemegézés, hogy addig is tisztuljon az idő a nagy hegyen.
És valóban, mire a felvonóhoz érünk, addigra eltakarodnak a felhők.
A felső állomástól alig másfél km távolságot és kétszáz méter szintkülönbséget kell legyőzni a Velky Krivan (Nagy-Kriván) csúcsáig. Szlovák nevén emlegetve legalább megbízhatóan elkerüljük összetéveszthetőségét a méltán híres tátrai Kriván csúccsal, amit viszont hagyományosan minden hazai irodalom és verbális mesemondó magyarul szokott nevezni.
A tíz fokos hőmérséklet és az orkán erejű szél alapos beöltözésre késztet minket, és minden lelkes sorstársunkat.
Kitűnő rálátás nyílik tegnapi hódításunkra, a Kis- és Nagy-Rozsutec bérceire. Itt olvashatsz róla.
A csúcson leterítettem damaszt abroszunkat, és tálaltam rajta a ráksalátát marinált hermelincombbal, de az egészet egy lendülettel elvitte a szél. Így a srácoknak meg kell elégedniük némi szárított, zacskós macskakajával.
Meseszép a kilátás a főgerinc mindkét irányába.
Az alább elkapott remek életképen vajon a kisfiú éppen áldásban részesíti az édesanyját, vagy valami mást mutogat? Én arra tippelnék, hogy nem tudom.
Kelet felé annyira csábítóan napfürdőzik a Chleb csúcsa, hogy arra is felkaptatunk.
Onnan a Vág-völgyére tekinthetünk alá.
Visszafelé ballagva együtt látható a Velky Krivan és a felvonóállomás.
Érdekes színfolt a természet templomában megesküdni (vagy legalább fotózkodni) kívánó pár. Az arcukról ítélve az ötlet bejött . A menyasszony, terebélyes ruhájában egy mormota könnyedségével libben a gyalogfenyők és a zsombékok között, de egyben teljes természetességgel téve ezt.
Mi is hasonlóan jó hangulatban ereszkedünk le a hegyről, hogy egy találomra fellelt pad-asztal kombináció kényelmében elköltött szendvicsebéd után hazafelé vegyük az irányt.
A Vág egyik merész kanyarjában emelkedik a kihagyhatatlan Sztrecsnó vára.
A folyó két hosszú szurdokot képez a Zsolna és Rózsahegy közötti 50 km-es szakaszán, amely mindeddig kifogott a Pozsony-Kassa autópálya építőin. Az erre a részre betervezett 9 km hosszú alagút építése kínkeservvel halad, ezért a sziklák és a folyó ölelésében futó kis útnak hatalmas a forgalmi terhelése. Már csak ezért is megéri 20 km-t rövidíteni, és zsolnai hídig való kerülés helyett az itteni kompot választani, amelyhez egy girbe-gurba egysávos utacska vezet, ahol minden szembejövő roppant előzékenységgel kerülgeti a másikat.
A komp mindennemű motornak híján van. A folyó felett keresztülfeszülő kábelre felcsigázva, a sodrás erejénél fogva siklik ide-oda. Haladási irányát a két végén lévő drótkötél kiengedésével és behúzásával szabják meg, ami által az egész hajótest egyetlen nagy kormánylapátként funkcionál.
A különböző vizijárművek utasai között kölcsönös az érdeklődés. Mi a kenusokat bámuljuk, ők meg a mi fura alkotmányunkat.
A túlparton szerencsére a miénk lesz a kevés parkoló egyike. A felfelé vezető sétaút mentén bájos ki középkori skanzent tekinthetünk meg.
A várról csak ultralatívuszokban lehet beszélni. Jellegét tekintve kora középkori, a későbbi birtokosait láthatóan meg sem legyintette sem az ő idejükben divatos stílusok szele, sem az ágyúzás feltalálást követő, korszerűbb elvek szerinti erődítési pánik. Igazolódni látszik az ingatlanosok alapelve, miszerint a jó fekvésű telek fél győzelem. Nos itt ez egész győzelmet ért, mert a szitfokon egyensúlyozó kócerájt elavultságában sem bírta senki elfoglalni.
A gyaloghíd előtt épp a komp csusszan át a folyón.
A kiállítási részen szépen megmakettezték az épület egykori kinézetét, illetve a felújítások előtti romos állapotát.
Odalent víkendházak, és szinte függőlegesen alattunk az autóút.
A szomszédos hegy tetején kilátóra figyelünk fel. Úgy érezzük, muszáj onnan rápillantanunk a várra. 
Gyönyörű fenyvesben, fél óra alatt érünk fel a Špicák-kilátóhoz. Nagyon megérte feljönni!
A távolban a teljesen romos Óvár is feltűnik.
A környék másik rendkívüli látványosságát, Lietava várát már nem volt időnk felkeresni, de a honlapjáról azért beillesztek pár képet és egy videót.
Viszont Besztercebányán beugrunk egy finom kávéra. A főtér és a környéke mindig lenyűgöz minket.
Linkek:
Itt jártunk:
