Murau nem csak síelésre tökéletes!
Stájerország - 4. nap
A mai nap fő célja a Rosenkranz csúcsának megtapogatása, ahol szembesülünk azzal, hogy még a festői Stájerországban sem jut minden magaslatra egy tüchtig kovácsoltvas kereszt.
Ám ami jut, - a fantasy történetek díszletvilágára emlékeztető, girbe-gurba, szikkadra nemesült kegyeleti faemlék - inkább hozzátesz a hely varázsához, mintsem elvenne belőle. Lássuk tehát, milyen arcát mutatja nekünk a magyar sízők paradicsoma, Murau környéke nyáron.
A kempingből elindulva röpke várakozásra kényszerülünk. A út ugyanis kettészeli a helyi birtokos legelőit. De a leleményes gazda olyan kapukat szerkeszetett a telekhatárra, amelyeket megnyitva egyben sorompókat képez az átmenő forgalom elé. Tehát türelmesen megvárjuk a bocik átballagását.
Kreischberg
A Mura-folyó völgyében autókázva Sankt Lorenzen ob Murau faluból visz fel a Kreischberg kabinos felvonója egészen 1750 m magasba.
Arrafelé ez a magasság még nem számít lakatlan vidéknek. Egyenesen a tehénlegelő epicentrumába csöppenünk.
Dani fiam oldalról közelít a foltos kérődzőhöz. Nyilván ez tűnik a legveszélytelenebb iránynak.
Visszatekintve felsejlik a felvonó felső állomása. Jóleső látvány a kepeszkedő túrázók népes csapata, hiszen mindenki derűs és mosolyog.
Az objektívem sajnos híján van a színszűrőnek, ezért monoton kékben rögzítem a távoli Ankogel jégmezőit.
A hegygerincen élénk szelet kapunk az oldalunkba, ezért a kicsit lejjebb húzódunk a védett oldalon, hogy az áfonyabokrokba települve faljuk fel gumicukor készleteinket.
És íme, itt a 2140 m magas csúcs, vagyis innen nézve inkább lapály. Tulajdonképpen észre sem vettük a 400 m-es szintemelkedést.
Körben szeretnénk visszatérni a felvonóhoz, ezért a legkeletibb sípályán indulunk lefelé.
A meredek lejtőn való kecmergésünket természetbúvár megfigyelésekkel igyekezünk színesíteni. Rókagomba, hangyaboly, havasi cirbolyafenyő.
A keleti sípályák aljába érve már csak egy szép erdőn kell átvágnunk. A túra végére jut még 50 méter emelkedő, de ez már tényleg semmiség.
A felvonó bejárata előtt egy különös család grillezi magát.
Nem tudjuk, hogy miféle trauma váltotta ki belőlük az igényt az önként vállalt infrasokk besugárzásra, de nem is a mi feladatunk kideríteni. Így azután - noha pont elfértünk volna mellettük a keltetőben - inkább eltávozunk a völgybe, a muraui múzeum irányába.
Kézműves Múzeum Murau
A múzeum az 1607-ben alapított kapucinus kolostorban rendezkedett be, miután a szerzetesek 1968-ban végleg elhagyták az épületet. A hegyi felvonóval egytemben ez is ingyenes nekünk a Sájerország-kártyánkkal.
foto: murauer-handwerksmuseum.at
Két roppant aranyos néni fogad minket, akiktől kedves és mindenre kiterjedő idegenvezetést kapunk. A legnagyszerűbb az, hogy kiemelik a tárlatból a többszáz éves tárgyakat, és ragaszkodnak hozzá, hogy a gyerekeink megtapogassák mindegyiket.
Az igazság az, hogy szerényebb volumenű kiállításra számítottunk a mindössze háromezres lélekszámú településen. Annál is kellemesebb a meglepetésünk, ahogy az emeleteken és az épületszárnyakon végigvonulva, újabb és újabb helyiségek, mesterségek és történetek mutatják meg magukat.
Murau belvárosa
A fejezetcím kissé félrevezető, Muraunak ugyanis nincs külvárosa. A római kortól lakott település a legújabb időkben sem nőtte ki a középkori kiterjedését. A síszezonban színültig tömött alpesi szállodák 6 km-rel arrébb épültek fel.
Érdemes megemlíteni a város történetének számunkra legérdekesebb mozzanatait.
Az 1535-ben született Anna Neumann hatalmas szerepet vállalt a város építésében és felvirágoztatásában. Tehette ezt azért is, mert szinte felfoghatatlanul gazdag volt. Már az anyja is olyan férjekkel volt megáldva, akiknek minden egyéb rokona meghalt, így az összes vagyon Anna felé áramlott. Aki azután hosszú élete során hat férjet "fogyasztott" el, akiktől szintén minden őrá maradt (például Fertő-tó melletti szőlőbirtokok is.) Így tudott többek között a császárnak is kölcsönözni; mai értéken 18 milliárd forintot.
Már a harmadik férje idején azt rebesgették róla az irigyei, hogy a szexéhsége taszítja sírba az urait (a rossznyelvek inkább az urainak irigyei lehettek.) Negyedik férje humorra vette a pletykát és egy elefántfogat valamint két strucctojást tett a 46 éves menyasszony házassági ágyába. Ha-ha-ha, szegény vőlegény három évvel később kilehelte a lelkét.
Ötödik férjét egy 30 éves grófot 76 éves korában akvirálta, a srác öt év múlva már csupán kihűlt tetem. 81 évesen még hozzáment egy 31 éves grófhoz, akivel hét boldog évet töltött együtt, de őt már nem sikerült túlénie.
Újabb érdekes adalék, hogy Mátyás-király tíz éven át birtokolta a várost.
A legújabbkori történelemben pedig az önmagukat frissen kiszabadított brit hadifoglyok remek húzása illik egy Monty Phyton avagy egy Kelly hősei jelenetbe. Ők ugyanis a brit hadsereg győzedelmesen támadó ékének állították be magukat, így az odaérkező szovjet hadsereg - internetes hírforrások híján - lógó orral tovakullogott, és a környék a brit megszállási zóna részévé vált.
A főtérről jól látható a dombra épült, tekintélyes Obermurau kastély, amely "nemes" egyszerűséggel a Schwarzenberg család lakhelye. A tulajdonosok vezetett túrák keretében engednek bepillantást a család történetébe.
A szomszédos dombon, a főtértől csupán száz méterre az 1284 és 1296 között épült Szent Máté-templom áll. Az épület kívülről nem kápráztat el semmilyen extremitással, ám annyira megindítóan csücsül mennyeien zöld körletében, hogy semmiképpen nem szabad kihagyni a békének ezt a szigetét.
A szerény külső azonban felejthetetlen belsőt takar.
Miután szanaszét álmálkodtuk magunkat a tér nagyszerűségén, és figyelmünk a részletek felé fordul, olyat látunk ami, hogy úgy mondjam, megér egy misét.
A 14. századi freskók hihetetlen terjedelme, változatossága és színvilága a padlóhoz cövekel bennünket.
A falon körben maradt még hely egy modern kálvária felállítására is, amelynek stációit mai képzőművészek álmodták anyagba, a lehető legváltozatosabb módon. Egyik jobb mint a másik.
A napvilágra visszatérve, szemközt a Mura túlpartján, a dús vegetációból elősejlik a Szt-Leonárd templom és Grünfels vára is.
Akad még Murauban egy egészen világi mulatság az arra fogékonyaknak. A rendkívül ízletes Murauer sör termelőüzeme szintén itt található a belvárosban (hát hol máshol, ugye?). A Steiermark kártyánk révén oda is ingyenes lehetőségünk nyílik egy gyárlátogatásra, de nem szeretnénk a gyerekek türelmét próbára tenni, ezért inkább odébbállunk Neumarkt irányába, hogy az ottani természettudományi múzumot látogassuk meg.
A NaturLese-Museum 5-ig tart nyitva, úgy értve, hogy 4-ig engedik be a látogatókat. 3 óra 50 perckor járulunk a pénztár elé. A hölgy sajnálattal közli, hogy csak négyig foganatosítható a bejárás. Erre mi egyből mondjuk, hogy remek, hiszen még nincs négy óra. Az ezt követő öt percben mintha a „verbális kommunikáció csődje” című oktatófilmet látnánk.
Ő csak azt hajtogatja, hogy négyig, mi meg azt, hogy nincs még négy. 3.58-kor rájövök, hogy a newtoni időfogalmak szerint ő áll nyerésre, ezért behódolok, és könyörgésre veszem a figurát. A hölgy megenyhül, és nyomtatja a jegyeket, mire leszalad a lépcsőn a főnöke, és közli, hogy tévedés történt, már áramtalanították a házat, és ne is álmodozzunk arról, hogy 4.01-kor beléphetünk.
Bennem ekkor elszakad az ideg, és azzal fenyegetem meg őket, hogy egész Pest-megyében hírét viszem a gyalázatos eljárásuknak. Értetlen szemekkel néznek rám, a megszeppenés bármi jele nélkül. De mivel nem adom fel, lassan kiviláglik, hogy a műszaki személyzetet - látogatók híján - már háromkor szélnek eresztették, így nincs remény a delej visszavarázsolására.
Utolsó próbálkozásom: nekünk világítás nélkül is megfelel a múzeum. Utolsó válaszuk: itt minden annyira interaktív, hogy anélkül nincs értelme. Lógó orral búcsúzunk, de vigaszként szolgál számomra, hogy legalább a műszaki szaktárs otthon uzsonnázhatott.
Ám a neumarkti kitérő mégis értelmet nyert azzal, hogy így láthattuk a Seetaler Alpe mesés hegygeincét, az alatta elterülő csodálatos tájjal. Mariahof temploma, és köré épült aprócska település látványa engem mindenért kárpótolt.
Utolsó esténket töltjük a knittelfeldi Murinsel kempingben. Szeretnék mutatni pár képet erről az eszményi táborhelyről is. Megszabott sátorhelyek vannak, és mindig teltház, ezért legalább egy hónappal előre érdemes foglalni. Ez a mi placcunk.
A legjobb és legdrágább helyek körben a tóparton találhatók. A víz hőmérséklete könnyen elérheti akár a mágikus 20 fokot is.
A főépület, a benne rejlő étteremmel egyetemben végtelenül barátságosra formált. Külön öröm a gyönyörű növényzet.
A tóparttól távolabbi zugok sem kevésbé hangulatosak.
Az alábbi képeken pedig a melléképület látható, ahová be lehet húzódni a hipermodern konyhába főzőcskézni, vagy csak társalogni rossz idő esetén. Hölgyeim és uraim, a kép nem egy lakberedezési sznobdivatújság beállított jelenete, hanem én fotóztam a kempingélet szokványos szürke hétköznapján.
Tóparti képekkel búcsúzom, mielőtt lecsüccsennék a sátor elé sört pattintani.
Itt jártunk:
Linkek:
