Vetett ágy a kocsmaasztalon a Szoliszkó menedékházban
Szepesség és Magas-Tátra (1. nap)
Új sorozattal jelentkezik a Kid Kalandok. Az elkövetkező részekben Szlovákia szépségeiről és érdekességeiről értekezem majd, főképpen a 4-12 évesek igényeit szem előtt tartva. Tehát irány a Szepesség és a Magas-Tátra!
Az emblematikus gránithegységben rögvest egy látványos túrával indítottunk; a kisebb gyerekekkel is könnyen megmászható Elülső-Szoliszkó-csúcsra való felkapaszkodással.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert a jelen túránkon egy 0. napot is tartottunk, ám ezen nem egy világhírű előadó lépett fel, hanem csupán mi léptünk le otthonról.
A kellemesen szeles júniusi délelőttön minden egyben volt ahhoz, hogy átkeljünk Alacsony-Tátra főgerincén, az Ördöglakodalma-hágón (Čertovica) keresztül. (Mármint; nem felejtettünk otthon gyereket, macit, tampont, töményet, hígat, könyvet, másik könyvet, mesecédét, empéhárom-tökömtudja-mivanrajta-izét)
Ez sem csúnya vidék, ki is szálltunk az autóból tíz percre a vidám, nyári hét fokba, amely először hirtelen szívhalált okozott a gyermekeinknek, de azután a hét folyamán megszokták, hogy ez a sztenderd.
Lecsorogtunk Tátracsorba (Tatransa Stryba) festői kempingjébe, ahol egyből kiderült, hogy a mindössze két héttel ezelőtti foglalásunkkor azért kaphattunk olyan simán faházat, mert a június itt még bőven előszezon. Gyakran zuhog és fúj, és hát ugye a hőmérséklet, nos arról már esett szó.
Viszont így miénk az egész kemping! Pedig hányszor voltam már itt nyár közepén, amikor zsúfolásig van a sátrorplacc, tobzódnak a népek az évekre előre lefoglalt faházaikban, és esténként mindig van pár lengyel tábortüzes csapat, akikhez oda lehet vonulni énekelni, és literszám fogyasztani a gabonaszeszt. De most végtelenül nyugi van.
A házikónk kicsiny, de tiszta és komfortos. A fiúk egyből nekiálltak rajzolni, majd tollasoztunk.
De minden családi idillnek vége szakad egyszer. Általában egy órán belül. Sokat vitatott pedagógiai kérdés, hogy mi a helyes: a verekedő gyerekek szétválasztása, vagy a helyben hagyása (avagy a helybenhagyása)? Mi a szeparációt és a kedélymentő alternatívákat preferáljuk, és ez jelen esetben a Csorba-tó (Štrbské Pleso) esti meglátogatása volt.
A mesés víztükröt kerülő idilli nyugdíjasösvényven való futkorászás ugyan nem vette el a tettestársak kedvét a további piszkálódástól, de a Judit és én legalább az izületeink kimozgatásával oldhattuk a gyülemlő szülői feszültséget.
És eljött a reggel. Kiváló ütemben érkeztünk a Csorbató üdülőtelep északi végéből induló székes felvonó nyitásához. A remek szerkezet a lenti kép baloldalán látható vonalban visz fel minket a piros pöttyként mutatkozó menedékházig.
A háztól a csúcsra vezető meredek túra eléggé izgalmas a gyerekeknek. Fél óra, egy óra, két óra? Vérmérséklettől függően. Mindenesetre el lehet mókázni a sziklák között.
Másznivaló is akad, és nem mindig a legnagyobb a legügyesebb.
A csúcsról pedig fergeteges a panoráma. A kamerám egyre csak emelkedik, hogy megmutassa nektek. A háttérben a Satan tömbje virul utolsó hófoltjaival
Minden családtag megtalálja a maga számítását odafent. Ki a teleobjektívben vizslat távoli állatkát, ki a napszemüveg lencséjében közeli önmagát.
Lefelé menet érdekes virágok és a Csorba-tó látványa szolgálnak endorfingenerátorként.
Visszaérve a Szoliszkó-házhoz (Chata pod Soliskom) egy kör csapolt Kofola kirendelésével pörgettük izzásig a már eddig is meglévő remek hangulatot. És ez most nem vicc, tényleg élünk-halunk érte.
A csehszlovák nemzeti üdítőital színe és illata hasonlít a kólához, az íze azonban gyökeresen más. Szélsőségesen megosztó, mint a kapros tökfőzelék. A karamell-, cukor- és citromalap megvan itt is, de a feltatáló hirtelen egy éles kanyart vett, és 14-féle természetes anyagot kanalazott még hozzá, többek között alma-, meggy- és ribizlikivonatot, valamint különféle gyógynövényeket. Ez tehát az üdítők jégermájsztere.
Határozott előnye egyébként, hogy nincsen benne foszforsav, egyharmaddal kevesebb cukrot tartalmaz mint a kóla, viszont magasabb a koffeintartalma. És hordóból csapolják, egek ura!
A menedékház egyébként a legfiatalabb a Tátrában, 1942-ben nyílt meg.
Kifejezett különlegessége a 9 férőhelyes "spéci hálóterem" (Neobyčajná nocľaháre), amely az étterem asztalain való megágyazást jelenti. Mert hát, pont kilenc asztal van a csehóban. Alhatna együtt az összes gyűrűlidérc. Bár nem tudom, hogy szoktak-e ők nagyokat durmolni, esetleg vannak-e rémálmaik.
A hegyi házakban amúgy tényleg az a természetes eljárás, hogy este, az éppen erejük végén beeső, szétfagyott népek alhatnak a kantin padlóján a saját motyójukban, de itt bevezették a "padló extrát", miszerint pihepuha matracot kaphatsz egy asztal tetejére 20 euróért. (Miután letakarították onnan a vendégsereg kihabzott sörét és a számtalan felborult borovicska ragadványait)
Mi viszont még koradélután levonultunk a hegyről. A fiúk a hegylábi bükkösben elővették a legjobb unaloműzési trükkjüket, a fadöntést.
És muszáj volt kerítenünk egy hómezőt is, mert már odafent hiányolták. A sísáncok aljában szerencsére megvolt még a sportolók által télen összecarvingozott tetemes mennyiség maradványa..
Ezzel zártuk a napot, holnap irány a Pienin-hegység és a Dunajec áttörés.
Itt jártunk:
Linkek:
