A Sztrázsó-hegység várai és csodasziklái
Kis-Fátra 1. nap
A Kis-Fátra (Malá Fatra) Szlovákia egyik legelbűvölőbb hegysége. Csupa boldogság, hogy a családi kalandozásaink során végre ez is sorra került. Ámbár rögtön az első napon hűtlenek lettünk hozzá, hiszen azzal kezdtük, hogy átlátogattunk a Vág-völgye fölött emelkedő Sztrázsó-hegységbe (Strážovské vrchy).
Úgy döntöttünk, hogy a legtávolabbi látnivalóval, Vágbeszterce várával indítunk, hogy onnan már csak hazafelé csorogva fűzzük fel a programokat, meglátva, mi fér bele a napba.
Zsolnától 28 km-t kell délnek autózni, feltéve, ha Bytča városánál átkelünk a Vág-folyón.
Nagybiccse (Bytča)
Nem terveztünk megállni itt, de amikor az autónk a Vág hídján átkocogva egy mesébe illő várkastély tornyait pillantotta meg, egyszeriben megszűnt engedelmeskedni a kormánymozdulataimnak, és egyenest a falak aljába lavírozott minket, majd ott szelíden kitárta ajtóit.
A korai vízivárat Szentmiklósi Pongrác építtette valamikor 1454 előtt, majd Thurzó Ferenc nyitrai püspök alakította romantikus reneszánsz várkastéllyá 1571-ben. Jól sikerült a meló, de most sajnos annyira masszívan bezárt kapukat találunk, hogy a négyszögletes belső udvart nem tudom fotókon bemutatni, viszont az előkert is hangulatos. Nem félünk farkasszemet nézni a kútban ólálkodó sárkánnyal.
A sárga színben pompázó palotát Ferenc fia, Thurzó György építette a 17. században, sőt a lánya lakodalmára még egy nászpalotát is emelt, átellenben. A lagzi egy teljes esztendőn át hömpölygött! Kemény lehetett. Menyasszonytánc áprilistól szeptemberig, aztán süti, vagy hogy?
Azért ez nagyvonalúbb, mint kibérelni egy estére az abádszalóki strandbüfét, bár mi valószínűleg az utóbbi helyszínen tudnánk kellemesebben elereszteni magunkat, úgyhogy ne irigyeljük Thurzóék pereputtyát a rongyrázós műsor miatt. (György egyébként annak köszönheti szerencsés világra jöttét, hogy Ferenc 52 évesen feleségül vette a későbbi szigetvári hős, Zrínyi Miklós 14 esztendős leányát)
A nász biztosan jól sikerült, ám a kasély egy másik női ügy miatt lett híres. Thurzó György itt tartotta fogva és ítélte el Báthori Erzsébetet, akit kéjgyilkosságokért fogott perbe. A gusztustalan és hazug eljárás - amely során szinte csak lényegtelen intermezzó volt Erzsébet szolgálóinak kínvallatása és lefejezése - a magyar politika egyik leghányadékabb sztorija, amely semmi másról nem szólt, mint a Báthory vagyon megszerzéséről és a hűségtételről a Habsburgok felé a Bocskai felkelés ügyében.
Ehhez képest alig szomorú fejlemény, hogy a várat később megszerző Esterházyak szemében a birtok csupán egy könyvelési tétel volt, és hagyták is lepusztulni.
A vár melletti tekintélyes zsinagóga felújítás hiányában az utolsókat rúgja.
A csinos főtér rendkívüliségét az adja, hogy átlósan vágja keresztül az a holtág, amely valamivel arrébb a vár vizesárkát is képezi. Ilyet sem láttunk még.
Vágbeszterce vára (Považské Podhradie)
Az objektumot IV. Béla építtette, és olyan neves birtoklói voltak mint Csák Máté, Ostrorogi Szudivoj halicsi bán, Zsigmond király, Cillei Ulrik avagy Hunyadi Mátyás, aki 1458-ban Podmaniczky Lászlónak ajándékozta.
A Podmaniczky család az egyik ékes példája annak, hogy a középkori Magyar Királyságban sem csak magyar eredetű főurak voltak a Felvidéken, különösen a nyugati részen nem.
Persze széltében-hosszában házasodtak a magyar főurakkal. Tudvalevő, hogy a származásbeli hovatartozás Európában a főnemesi családok körében nem volt fajsúlyos kérdés. Gőzük sem volt a nemzeti érzületről, csak a birtok számított meg a lóvé.
A vegyes, vagy éppen teljesen idegen származás - érdekes módon - még a nemzeti mozgalmak kiteljesedésekor sem vált kellemetlenné az uralkodók és főnemesek számára. Mai szemmel nézve eléggé fura pédául, hogy az első világháború szemben álló uralkodói, V. György brit király, II. Miklós orosz cár és II. Vilmos német császár unokatestvérek voltak, szóval húsvétkor rendszeresen találkozhattak, meglocsolni a nagyit és bezsebelni némi jattot. Nos, ha ezt éppen nem is tették, azért ahhoz képest eléggé jóban voltak, hogy közben milliószámra gyilkoltatták egymást az alattvalóikkal.
Az angol királyi családnak is csak a világháború harmadik évére vált roppant kínossá, hogy ők igazából németek (sokat tett ezért H. G. Wells, aki a sajtóban erősen cseszegette őket emiatt). Ekkor változtatták a klán nevét a valóságos Szász–Coburg–Gotháról a kitalált Windsorra. Egyébként 1714 óta van német királya az angoloknak, amikor Stuart-házi Anna brit királynő halálakor a trónöröklési lista 52. helyén álló, angolul nem tudó Georg Guelph hannoveri választófejedelem ölébe hullott brit trón. Nagy lehetett a meglepetése. Egyik nap még csak az oviba jár a gyerekért, aztán másnap már a Lordok Házába.
A Windsor családnevet a király titkára találta ki kínjában. Windsor eredetileg egy bazi nagy kastély neve, amelyhez a mostani angol királyi családnak valójában kevesebb köze van, mint Mátyás-királynak Felcsúthoz.
A Gotha családnév különösen akkor vált cikivé, amikor a németek Gotha nevű repülőgépe vált elsőként képessé a La Manche csatorna átszelésére, és ekként London bombázására. Azt hinnők, hogy a névválasztás a németek kifejezett fricskája, de valójában nem voltak ennyire cinikusak. Mindössze arról van szó, hogy a gépet Gotha városban gyártották. Ettől ez még eléggé betett a király népszerűségi indexének.
Azzal együtt, II. Vilmos német császár nem volt éppenséggel rest a Windsorrá átvedlett rokonok gúnyolásában. Ettől kezdve Shakespeare híres komédiáját csak így emlegette: Szász-coburg-gothai víg nők.
Az összeurópai kitérő után most evezzünk vissza a Vág partjára, ahonnan a hegycsúcs romterülete némi szerény maradéknak tűnik csupán, ám ez csak optikai csalódás. Lesz itt még álmálkodás!
Az autót a Balassák (másként Balassiak) által 1631-ben épített Burg-kastélynál letéve gyalogosan vágunk neki a hegyoldalnak.
Az egyetlen bejáratot adó kaputorony elől megnyílik a kilátás a Vág völgyére.
A belső udvarba lépve kibontakozik az egykoron grandiózus erőd képe.
A helyi várbarátok köre lassan de kitartóan végzi az újjáépítést, és lelkes csapatuk a mai esős idő ellenére is kitelepedett ajándéktárgyakat és grillkolbászt árulni. Annyira kedvesek és közvetlenek, hogy majdnem veszünk valamit. (Szerencsére van egy becsületkasszának is felfogható adománygyűjtő kazettájuk is, oda természetesen bedobjuk a hozzájárulásunkat).
A folyón túl jól kivehető a következő célpontunk, a Manin-hasadék (Manínska tiesňava) sziklafala.
Íme a leghangulatosabb videó a várról, amit a neten találtam.
Manin-hasadék
A Vág hídjáról egészen elképesztő látvány tárul a szemünk elé. A Pozsony-Kassa autópálya hatsávos nyomvonala, amely ázsiai közvetlenséggel vezet át a város felett 40 m magasan és 800 m hosszan.
A mérnökök itt kiélhették azt a gyerekkori vágyukat, hogy bármibe belerajzolhatnak bármit. De szerintem ne ítéljük el őket ezért a megoldásért, mert a zegzugos hegyvidéken tényleg rettentő nehéz a legkevésbé ártalmas variáció kiötlése. Ezért én inkább mérnöki bravúrként tekintek a város viaduktjára.
Északnak tartva az első falunál kell lekanyarodnunk a szurdok irányába, ahol a patak a Szulyó-hegység dolomit-vonulatán rágta át magát csak azért, hogy minket elkápráztasson.
A legszűkebb szakaszon fagerendás felületű híd vezet végig a patak felett hosszában.
Az útkanyar kicsiny parkolójával szemben ösvény vezet fel a sziklákra. Hiba lett volna kihagyni.
Szigorúan az ösvényen maradva nem fenyeget minket a lezuhanás, viszont róla letérve már kifejezetten. Szóval csak óvatosan!
A torony aljában ásítozó barlangszájra leszünk figyelmesek. No, odáig még elmegyünk.
A batyuban hozott egyszerű ebédkénket már a Szulyói-sziklák (Súžovské skaly) tövében fogyasztottuk el.
Szulyói-sziklák
A mesébe illő vidék hosszabb túrákra is csábít, de a Szulyói-várhoz vezető, 3 km hosszú és 210 m szintemelkedésű séta egyenesen kötelező! A Vág-völgye felől érkezve egyre dinamikusabban bontakoznak ki az előirányzott szikláink.
A szűk szorosba érve eltéveszthetetlen a túra alaptábora, a jókora fizetős parkoló, ahonnan egyből a tetthelyre csöppenünk. Már az első lépések is izgalmakkal és szépségekkel szolgálnak.
Meredek kapaszkodó végén érjük el a Gótikus ablak sziklacsoportját, amely az első pazar kilátóhely is egyben. A fantasztikus kúpos-íves formák a különleges kőzetösszetételnek köszönhetők. A homokkő konglomerátumok ugyanis általában valami vulkáni eredetű kvarchomokból és -kavicsból zömülnek össze, az itteni alkotóanyag viszont mészkő- és dolomitőrlemény.
Észak felé tekintve már látszik is a cél, a vár markáns tömbje. A kövek és a növényzet egyvelege minden képzeletet felülmúl.
A vár szerény maradványai a sziklatorony túloldalán bújnak meg.
Nagyon kevés falacska maradt ránk, de egykoron így festhetett.
A panoráma magunkba szippantása után a legcélszerűbb lesétálni a Vár alatti rétre (lúka pod hradom Súľov), és onnan a piros jelzésen vissza az autóhoz.
Zsolna (Žilina)
A nap további részében a kultúrának adózunk, amely elfoglaltság többnyire semmivel sem pihentetőbb a kirándulásnál.
Zsolna - a régészeti kutatások alapján - valószínűleg az ókori római idők óta folyamatosan lakott település, tehát a honfoglalás idején is létezett. Noha a Kárpátokon belül helyezkedik el, mégis Morvaország és Szilézia határvidékén, így az 800-as években sokkal inkább aktív élettere volt a keresztény Frank Birodalomnak, mint a Kárpát-medence délebbi és keletebbi területei a Dunáig.
A középkor folyamán a németek és a szlovákok felesben lakták, és a törvénykönyvük egyenlő jogokat biztosított a két népcsoport számára. A német és a szláv polgármester például évente váltogatta egymást. Igazán példamutató.
A régi városból - a Szentháromság-templomon kívül - a huszita háborúk végére kábé semmi nem maradt. Eltűnt, pontosabban templomdombbá alakult át a tatárjárás után épült vár is. Egyetlen megmaradt tornya a templomtól különálló Burián-harangtoronyként funkcionál azóta.
A dombról szép kilátás nyílik a városi parkra.
A város főtere a cseh-morva térépítészet legkeletibb megjelenése. Ha nem is olyan nívós kivitelezésben, de mégis ugyanazokat az árkádsorokat látjuk itt, mint České Budějovice-ben.
A sarkon álló városháza a legszebb épületek egyike.
A gyerekek nagy örömére mégiscsak maradt középkori vára Zsolnának, de ahhoz át kell kelni a Vág északi partjára.
Budatini vár (Hrad Budatín)
A Balassi Bálint ősei által épített vár története éppen olyan mint az összes többié a környéken: tatárjárás, különböző főnemesi családok, satöbbi. Tehát a sztori helyett ezúttal koncentráljunk a látványra és az élményre. Először engedjük hogy átjárjon bennünket a környező park zöld bizsergése, egészen addig a lebegésszerű állapotig, amelyben megnyílik az uzsonnacsakránk, és a fűben ülve bekebelezhetjük a szendvicseinket.
Mivel a szakszerű múzeumlátogatás egyik alapkövetelménye, a gyermekek jóllakottsága immár teljesült, lendületesen indulunk el a jobbra lévő bejárathoz.
Az impozáns előtérből lépcső vezet fel a kiállításokhoz.
A természetrajzi szekció után példásan bebútorozott helyiségek sora következik.
A gyerekekre nagy hatást tesz a bitang nehéznek látszó utazóláda. Lerí róluk a megkönnyebbülés, hogy nem szolgának születtek 400 évvel ezelőtt.
Hangulatos kis kávézót rendeztek be a vadászterem magaslati zugában.
A torony megmászása természetesen kihagyhatatlan.
Lenyűgöző az óraszerkezet, amely filigrán rudaival négy irányba továbbítja a homlokzatokra a pontos időt.
Kint már kedélyesen szakad az eső. Szerencsére a lakótorony tetejét cseréptetővel fedették le a vitatható koncepció alapján dolgozó műemlékhivatalnokok.
Alaposan elfáradtunk ezen a napon, de már csak egy rövid autókázás van hátra a Nižné Kamence Kempingig.
Itt jártunk:
Vágbeszterce:
Manín:
Szulyó:
Linkek:
