Burgenlandi bolyongások
Fertő-tavi biciklitúra / különprogramok
A mai bejegyzésben olyan helyszíneket veszek sorra a Fertő-tó környékén, amelyek egy tóparti szállásról biciklivel is elérhetők, bár mi a kisgyerekeinkkel autóra rámolt kétkerekűekkel tettük meg az út egy részét. Lássuk akkor a felsorolást, amelyből majd kiderül számodra, hogy érdemes-e tovább olvasnod:
- Eisenstadt (Kismarton), egy békés városka az Esterházy-kastély és Haydn igézetében,
- A St. Margarethen-kőfejtő a világhírű operafesztivál lenyűgöző díszleteivel,
- Carnuntum, az osztrák Aquincum, csak sokkal jobb,
- A Donau-Auen Nemzeti Park, tudományos-romantikus világ,
- Az Eckartsau-kastély, a császárok vadásztanyája,
- Hainburg, egy falat középkor,
- A Bánfalvi-kolostor, avagy mit művel manapság egy kiművelt újgazdag?
Eisenstadt
A városka fő vonzereje a gyönyörű Esterházy-kastély. Két szögletes tornya még 1663 előttről - az egykori lovagvárból - maradt meg. Neves olasz építészek generációi szidhatták a főurak nemes édesanyját, amiért sosem hagyták elbontani ezeket.
A kiállítás legérdekesebb része a borászat. A lenti képek egyikén a parafakéreg dugóvá alakulásának mozzanatát láthatjuk, másikán pedig azt a pillanatot, amikor Andriska rádöbben, hogy egész életében szeretni fogja a bort.
De egyelőre még a játszóterek vannak tudatmódosító hatással a kicsinyekre. Akár a hangulatos főutcán is találhatunk ilyen addiktív létesítményt.
St. Margarethen- kőfejtő
Nem szeretnék senkit hamis ábrándokba kergetni. A kőbánya az év nagy részében egy sivár koszfészek. (Nem úgy, mint az előző bejegyzésben ide kattintva olvasható fertőrákosi). De a nyári operafesztivál idején felhúzott döbbenetes díszletekkel viszont világszám! A képeken három daljáték elevenedik meg; lehet találgatni, hogy melyekről van szó. Annyit segítek, hogy a helyszínek a következők: Mantova, Sevilla és Jeruzsálem.
Ám ha valaki utálja az operát, vagy netán hányingere van a díszletektől, az is talál magának tartalmas szórakozást a kőfejtőben. Konkrétan a XV. római légió kőbe vésett nyomainak megkeresését a sziklafalakon. Jó szórakozást!
Carnuntum
Te is megkérdezted az apádat gyerekkorodban, hogy miért térdig érőek a falak Aquincumban? Én ezerszer. "A falak visszaépítése a múlt meghamisítása volna", hangzott a válasz (Mindössze hétszázharmincnégyszer. A fennmaradó kétszázhatvanöt unott morgás egészen jó arány. Meg az az egy ingerült kifakadás, amikor utoljára kérdeztem, egy hete újra, próbaképpen. Ne hergeld a nyugdíjas oroszlánt!).
Felnőtt fejjel kellett megtudnom, hogy a fenti tézisnek mindig is létezett egy határozott ellentábora, főleg nyugaton. Ennek köszönhetően Carnuntum több lényeges épülete régi pompájában várja a múltra éhes érdeklődőket. A bejáratnál egy roppant széles látókörű vetítés elégíti ki azt a vágyunkat, hogy rögtön pihenéssel kezdjük a látogatást. Mekkora ötlet!
Aquincum volt Pannónia provincia székhelye. Mármint az alsóé, mert a felsőé Carnuntum; mint két iker. Csak az utóbbiról nem neveztek el motorkerékpárt.
A visszakőműveskedett főbb épületek: fürdő és kereskedőház, nemesi villa, polgári lakóház.
A katapultot a játszótéren direkt úgy alakították ki, hogy a célcsoport ne tudjon felmászni a veszélyes magasságba. A kis piros éppen azon filózik, hogy miként tudná elveszíteni célcsoport jellegét. (Követve bátyjait ezen az egyirányú úton)
A gyerekek szerint a rómaiaknál a lépcső csupán egy funkcionalitást nélkülöző díszítő elem volt.
Ma is imádnék egy ilyen fürdőben erőt gyűjteni a blogíráshoz. Az galéria ágyain könnyű nőcskék masszírozták a polgárt. A nehezebbeket nyilván nem bírta volna el az egyszerű fafödém.
A forróvizes medence melletti meleg kőpadka kéjhömpöly az esőben kifagyott lurkóknak. És végre megtudtam, hogy mégis hogy a bánatba volt meleg vizük a latinoknak. Képesek voltak rézből bojlert fabrikálni! Az alábbi képen látható két csap egyenesen a lentebbi képen lévő hitvány csövekkel vezet a tartályhoz. Annyira király, hogy a muzeológusok nem csak megépítették a római hőközpontot, de fűtik is fával, mint annak az idején!
A fürdő után jól esik a római társasjáték.
Donau-Auen Nemzeti Park
Fantasztikus hárfahídon lehet átkelni a Dunán az osztrákok Szigetközének megközelítéséhez. Valószínűleg csupán egyetlen dallamot tudnának elpengetni rajta a földönkívüli óriás lények muzsikusai - a We will rock you refrénjét -, lévén a mindössze kettő pár különböző hosszúságú húrnak. (Kedvenc, igen rövid sci-fi novellámban a barátságos látogatók egy százezer atmoszféra légnyomású bolygóról érkeznek, és amikor kinyitják az űrhajójuk ajtaját, az önmentő rendszerük az egész földi légkört magába szippantja. Bocs, nem így gondoltuk, mondják elszomorodva).
A túloldali gáton biciklizve viszonylag keveset látunk a vízivilágból, tehát érdemes gyalogos kirándulásokat tenni. Avagy csónakosat.
Eckartsau-kastély
A Habsburg vadásztanya csupán egy rövid kitérő a bicikliútról. A pazar főúri pompával ékesített termek és az ízléstelen vadásztrófeák mellett interaktív gyermekszekciója is van a kiállításnak.
A büféskislány gyakorlott szeme azonnal felismerte fiaink kiéhezett állapotát, és emiatt annál is inkább (civilizált) undorral vette tudomásul, hogy nem vásárolunk semmit. Inkább kihúzódtunk a mesés parki pavilonba, és a nyeregtáskából falatoztunk.
Hainburg
Ha visszatérünk a Duna déli oldalára, akkor a parton ismét csak kiváló kerékpárút vezet a csupán negyed órára lévő Hainburgba. A fentebb már említett hídról élénk pillantást vethetünk vízparti festőiségére.
A város helyén az ókorban még Carnuntum és a római limes hatalmas erődrendszere volt, de a védelmi láz láthatóan a középkorban sem lappadt.
De vajon miből volt elég pénzük olyan grandiózus várat emelni az 1100-as évek elején, amelyhez a lenti Bécsi-kapu tartozott?
Történt egyszer, hogy Leopold Babenberg őrgróf a Szentföldön hadakozva vérrel áztatta fehér ingét, és végignézvén taccsra vágott öltözetén, feltalálta az osztrák zászlót (de tényleg!). Oroszlánszívű Richárd viszont egy konkurrens irodával utazhatott, mert hazatérőben a mi Leopoldunk simán bezáratta Dürnstein várába (amely a Wachau-völgyi másik biciklitúránk kitüntetett szupersége egyébként). Tizenegy és fél tonna ezüst ellenében engedte csak hazatérni Ricsit Robin Hoodhoz. Hát innen a lé, ebből épült Hainburg.
Van egy kis szentföldi fíling a maradványokban. Leopold emlékezetből dolgozott.
A városka körül nem kevés domb kínálja magát a panorámáért való megmászásra.
Sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor
Ez az egyetlen célpont, ahová nem vezet kerékpárút. De lássuk a tényeket.
Pálos templom és kolostor 1492-től egészen a II. József-féle csoportos létszámleépítésig. A Kalapos Király ugyanis szinte montyphytoni kérlelhetetlenséggel viseltetett az ájtatosságok iránt. Száz évvel később, 1891-től karmelita apácazárda, azután a Rákosi Mátyás féle vitatható vagyonkezelés.
De győzött az igazság, és a karmeliták 1990-ben visszakapták az épületegyüttest. A rend viszont rövidesen belátta, hogy sajnos nem képes valamennyi régi birtokát a kellő hasznossággal kezelni, így az egészet eladták Kovács KOGART Gábor bankár / kórházalapító / műgyűjtő részére, aki speciális szállodának újította fel.
Internetes hír szerint 2015 áprilisától az intézmény állami kezelésbe került és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont keretein belül működik tovább. Rejtélyes módon, mert ennek sem a szálloda, sem az EKKF honlapján sincs semmi nyoma. Az egyházkerület mindenesetre misézik a Mennyek Királynője templomban.
A templom lenyűgöző, a szálloda pedig célzottan és hirdetetten a kiégett menedzserek szakrális vagy babonás elvonulását szolgálja (valamint kiégett bankárokét és kórházalapítókét, talán a sajtkészítőkét is). Kifejezetten barátságos gesztus, hogy bárki számára látogatható. A befektetett igényesség tekintetében a képeim önmagukért beszélnek.
A kolostor emeleti folyosójáról - a gyerekek nagy örömére - közvetlen átlátás nyílik a templomba, de a világ valószínűleg egyetlen templomi Sztálin-portréjának megtekintéséhez azért közelebb kell battyogni a karzat freskójához.
(Baszki, ezek nadrágot cseréltek)
(Megfejtés az operakérdéshez: Rigoletto - Mantova, Carmen - Sevilla, Nabucco - Jeruzsálem)
Itt jártunk:
Linkek:
