A Nap az óceán végtelen horizontján fog felkelni, aranyló színeivel ruházva fel az asztúriai tájat. Nagyjából félóra múlva. Én egyelőre még az alig derengő félhomályban gyömöszölöm össze hitvány motyómat a zarándokszállás télierkélyének avítt fapadlójára terített matracomról. Még este száműztem magam ide a tízágyas szobából, hogy horkolásommal ne bolygassam a többiek álmát. Vagy hogy engem ne zavarjon az angol kolléga ütemes hörgése? Mindegy is. Lényegében annyi történt, hogy az esti borok elfogyasztása után privát alvóhelyre vágyakoztam a szinte üres házban.

Régi menedékházas rutinommal próbáltam benyitni a lakatlan szobákba, ám azokat zárva találtam. Így maradt a romantikus erkély. A ház mestere (alberguero) ...