Alpesi patakok bűvöletében
Hohe Wand és Wienerwald - klettersteig túrák (5. nap)
Az egész hetes via ferráta túránk vége felé jártunk már, és afféle pihenőnapot terveztünk mára. Rövidebb távokkal, kis szintkülönbséggel, de jottányit sem engedve az elbűvölődés iránti beteges vágyunkból.
A kiadós reggeli után irány a Bécstől 70 km-re, Pernitz szomszédságában szerénykedő, csöpp Muggendorf.
Már a falu háttérképe is sokat ígérő, és szinte a határában várnak ránk a következő csodák:
- a Myrafalle vízesésrendszere
- a Steinhaus mesés sziklacsúcsa
- a Steinwandklamm különleges szurdoka
A Myrafalle kezdetét egy tóparton leljük meg, ahol remek bemelegítő bohóckodást rendezhetnek a gyerekek, rákészülésképpen az egész napos hegyvidéki renitenskedésre. Egy kedves kis vízimalommakett is örvendezteti a kicsiket, amelynek kétszintes balkonján - a víz erejével hajtva - apró figurák szaladnak körbe-körbe. (A lenti fotón nem látszanak, de a helyszínen, az én szabad szemem számára is alig voltak kivehetők az őrült pörgésben)
Ha ügyesen irányítjuk a sarjaink önfeledt viháncolását, akkor az átmenet nélkül tud átcsapni egy lendületes túrába, amely ez esetben sajnos, tíz öles lépés után rögtön megtörni látszik - a házikónál ugyanis belépőjegyet kell venni. (Ezt amúgy felfoghatjuk becsületkasszának is, hiszen a felső - autóval éppúgy megközelíthető - "kijáratnál" simán csak be lehet sétálni. Szerintem legyünk becsületesek.)
A látványosságon egy 26 híddal megspékelt, 520 m hosszú fajárda vezet fel. Ez a töménytelen átívelés meglehetősen lerontja az összképet, mert számos nézőpontból csak a hidak sűrűjét látni a vízesések helyett. A jövő kihívása szerintem egy teljesen új nyomvonal építése lesz, sokkal kevesebb csapongással a szurdok két oldala között. Ha ez egyszer megépül, akkor biztosan eljövök ide újra.
A legenda szerint egykoron egy gróf élt itt, akinek Myra nevű lánya megállott egy fára akasztott Mária kép előtt, és beképzelten így szólt "Gyönyörű vagy, Szent Mária, de nem olyan szép, mint én". Erre azután megnyílt a hegy, és magába zárta a leányt, hogy egy kicsit okuljon, nagyjából az örökkévalóságig. Az ugyan kissé ellentmondásos, hogy Szűz Mária személyiségi jogait az alvilág védelmezi, és nem a mennybéli ombusman, de a népi hagyományba belefér.
Odafent egy régi, kicsiny vízierőmű vár minket, és a mértéktartónak mondható tározója melletti apró tavacskában elpancsolhatnak a fiatalkorúak. Remek játszótér is van.
Innen a Hausstein orma felé érdemes visszakanyarodni. Némi erdei baktatás után kiérünk egy szépséges rétre, és megpillantjuk a célszemélyt.
Balról támadva, egy meredek kapaszkodón érhetjük el a csúcsot. Útközben romos várfalakkal találkozunk, ám azok eredetéről nem tudtam kideríteni semmit sem, így tudás helyett ezúttal csak némi romatikus képzelgéssel kell beérnünk.
A kaladvágyó gyermekeinket ne engedjük túlzottan előre szaladni, mert a sziklafal tetejére kiérve hatalmas a tátongás. A hegyeket jól ismerő népek szokása szerint, itt semmiféle korlát, avagy figyelmeztetés nem választ el minket a szakadéktól. Épp ez benne a nagyszerű, csak óvatosan kell közelíteni a sziklatető széléhez.
A kilátás frenetikus, és szerkesztettek ide egy mindenbelátó-térsokszorozó applikációt is. Egyszerű fémkazetta, jól felcsiszolva, de ha belenézel, akkor a kvantumfizika átlátása, avagy egy LSD trip is csupán hétköznapi gilisztakergetésnek tűnik a látottakhoz képest.
A csúcsról rápillanthatunk a Myrafalle bejáratánál lévő tóra is. Hogy, hogy nem, vízijátszótér ott is van.
A falu felé visszasétálva még jobban látszik a Hausstein.
Az előbbi rétről negyedóra érünk vissza a Myrafalle tetejéhez, ahonnan 2 km séta az - autóval is megközelíthető - Jagasitz vendéglő, és annak finom gombóclevese.
Ez a kiindulópontja a Steinwandklamm körtúrának. Az egyik lehetőség, ha a sárga jelzésen leslattyogunk a Jausenstation vendéglőhöz, és a kasszánál kicsengetve a karbantartási díjat, alulról felfelé járjuk végig a szurdokot.
Mi azonban nem ezt választottuk: a kék jelzésen mentünk le, a kanyont oda-vissza jártuk be, és a piros jelzésű Rudolf Decker Steigen kapaszkodtunk vissza. Ezzel kihagytuk a lenti pénztárat, de mentségünkre legyen mondva, nem is tudtuk, hogy fizetős a hely. Mi csupán a sárga jelzés dózerútjának unalmasságától ódzkodtunk.
Ez a művészi rajz sajnos sírnivalóan aránytalan. A piros R. Decker Steig a valóságban a két ház közötti szintkülönbség felső negyedébe van mindenestül bezsúfolódva. Inkább a cikk végén lévő térképet nézegessétek.
A szurdok alsó kezdete
A 15 méteres létra egyenesen egy barlangba vezet.
A létráról nagyot lehet esni. Mi nem voltunk restek elcipelni a via ferráta felszerelést, noha csupán ezen az egyetlen szakaszon van rá szükség
A létra felett további lépcsők várnak. Összesen négy barlangi szakasz van
A Türkenloch
A földalatti szakaszokat éppen csak, de meg lehet úszni lámpa nélkül is, ám aki nincs a borospincék félhomályához szokva, az jobban teszi ha felszerelkezik valamilyen világítóeszközzel.
A Türkenloch a legfelső alagút. Felette már csak a sziklás hegyorom büszkélkedik. Pazar kilátással, és gyönyörű feketefenyőkkel.
Már csak 450 m vidám, erdei poroszkálás van hátra, és máris visszajutottunk a Jagasitz vendéglőhöz. A teljes kör egyébként 3 km hosszú és 200 m szintkülönbségű, szóval nem egy óriási falat. Hmm, ez fincsi volt!
Itt jártunk:
A két helyszín
A Myrafalle és a Hausstein
A Steinwandklamm és a Rudolf Decker Steig
Linkek:
