2022. jún 11.

A Magas-Tátra kistestvére

írta: hegyIVÁNdorló

Liptó és Árva (2. nap)

Mai túránk a Nyugati-Tátra központi részére, a Roháče főgerincére vezet.

A hegyoldal alsó 450 méternyi szintemelkedését kényelmesen, a Roháče-Spálná felvonó igénybevételével is leküzdhetjük. A völgyállomás csupán 20 km-re van oravicei kempingünktől, így még a kora reggel napfürdőjében ücsörögve spóroljuk meg az egyórányi kaptatást a felső állomásig.

Innen további 350 métert kell felmászni az Elülső Salatín-nyeregig (Predny Salatín hreben), ahonnan remekül végigtekinthető a főgerinc; jobbra a 2048 m magas Salatín, balra a Spálená és a hegység legmagasabbja, a 2178 méteres Baníkov.

Előttünk a teljes útvonal, amely a felvonó tetejétől 7 km hosszú, és 1200 m szintemelkedésű hullámvasutazással jár. Ebből kifolyólag a visszaúton is hozzájön még ehhez közel 700 m kapaszkodás, nos mi ezúttal nem is megyünk el a Baníkov csúcsáig. Sokan ezért inkább körtúra keretében hódítanak, mivel a Bánikovról nyílegyenesen is le lehet száguldani a völgybe.

A mélyben Zuberec falu, amelyen át reggel ideautóztunk.

A déli órákhoz közeledve felhők gyűlnek a csúcsokra, szóval érdemes volt korán indulni.

A délutáni programunk Oravice mellett lesz, úgyhogy a kempingben tervezzük az ebédet, de előtte még benéznénk a zubereci bekötőút mentén hívogató Árvai Falumúzeumba (Múzeum oravskej dediny). Ám sajnos épp a Podroháč folklórfesztivál zajlik az egész völgyben, és arra is meg kellene vennünk a belépőt ahhoz, hogy egyáltalán a skanzen bejáratához verekedjük magunkat, ezért ezt most kihagyjuk.

Nagy kár, mert a képek alapján elképesztően hangulatos és érdekes a tájkert.

foto: muzeum.zuberec.sk

Ugyanitt nyílik a Bresztovai-barlang (Brestovská jaskyňa) közel 2 km hosszú járatrendszere. Az alábbi térképen a jobb alsó átnézeti kép mutatja az egész barlangot, a kinagyított téglalap pedig az ebből turistaként is látogatható szakaszt.

A kiépített rész attól igazán látványos, hogy az útvonal a száraz folyosók mellett be-bekacsint az aktív patakos ágba is (a térképen a vízfelszín szürkével van jelölve). Barlangászként meg nyilván az a kaland, ha végig a vízben haladsz, legalábbis az első szifonig, mert innentől a búvárok birodalma következik, hiszen a barlang hátralévő részét hét, hosszabb-rövidebb vízalatti szakasz tarkítja.

foto: ssj.sk

Ebédelni a kempingünkbe tértünk meg, hogy a késő délutánt egy közeli völgyben töltsük majd. A Jurán-szurdok (Tiesňava Juráňova dolina) nem tartozik Szlovákia húsz legmenőbb kanyonja közé, de azért kár volna kihagyni. Oravicéből 3 km-es séta visz a szurdok bejáratához. Útközben betekinthetünk a hegyi rétek művelésének mindennapjaiba.

A völgy nem óriási, viszont a vad sziklaformák és a dzsungelnövényzet révén valóban vadregényes.

Arra sajnos nem tudtam fényt deríteni, hogy a keresztben beékelt fenyőtörzsek milyen célt szolgáltak. Olyan, mintha egy járófelület tartógerendái lennének, de gyalogosan a mellette lévő ösvényen is könnyű a haladás. Szekérrel meg sem lentebb, sem feljebb nem lehet elférni, akkor itt minek? És általában minek, hiszen a völgy végébe lazán fel lehet jutni másik úton is. Szóval mi ezt nem tudjuk megfejteni.

Némelyik gerendán bonsai-ként telepedtek meg a fenyőcsmeték.

Szűk óra alatt érjük el az Umrlá-nyerget (Sedlo Umrlá), ahol kényelmes asztaloknál uzsonnázhatunk az árnyat adó fák alatt. Négy kilométeres slattyogással jutunk vissza Oravicére, szép réteken át, zengőlegyeket, közönséges legyeket, lepkéke, méheket és virágokat fotózva.