2021. jan 25.

Riegersburg - via ferrátán a várba

írta: hegyIVÁNdorló
Riegersburg - via ferrátán a várba

Stájerország - 6. nap

A mai program roppant változatos lesz:

  • Egy via ferrátán mászunk be Riegersburg várába
  • Alaposan szétnézünk odabent a kiállításokon
  • Hatalmas kondorkeselyű és sas repked az orrunk előtt a madárbemutatón
  • Siklóvasúttal jövünk le
  • Megcsodáljuk Feldbach erődített városkáját a múzeummal
  • Ledöbbenünk a Posch Nosztalgiavilág hihetetlen tárházán
  • Álmélkodunk Kornberg kastélyában és a vármakett tárlaton
  • Teljesen lehidalunk az Osztrák Hídmúzeumban

riegersburg_burg.JPG

fotó: dieriegersburg.at

Riegersburg

Észak felől érkezünk a Liechtenstein hercegek családi fészkéhez. A sziklaormot opálossá retusálja a hőséget megelőző reggeli hűs sejtelmes párafüggönnye. De a lényeg azért látszik; festői túrára számíthatunk. A siklóvasút innen repíti fel a látogatókat.

p8211205.jpg

Ám mi átkanyarodunk a déli oldalra, ahol a gyalogos feljáró leledzik, mert a kiszemelt via ferráta onnan indul. Innen szemlélve frenetikus látványt nyújt a keletről beözönlő napfény fürdette táj, és a fellegvár alatti erődítésrendszer. A bejáratot a lenti templom baloldalán leljük.

3_4.JPG

fotó: dieriegersburg.at

A fenti kép bizonyítja legékesebben azt, hogy miért hívják a stájerek ezt a vidéket Vulkanlandnak (azaz vulkán vidéknek). Naná, hogy egy néhai vulkánt látunk, egy kiköpött Szent György-hegyet a Balaton-felvidékről, csak ez nem bazaltból van. További különbség, hogy ide a 12. századi ingatlanboom idején építettek egy luxus lakóparkot, a Badacsonyra meg nem.

A Stájerország-kártyánk révén ingyen nyerünk bebocsátást a kasszánál, és elkezdünk felfelé araszolni a falak és kapuk kacskaringós láncolatán keresztül. Az egykori ostromlóknak - ezen a lankás oldalon - legalább hat kisebb várat kellett elfoglalniuk ahhoz, hogy egyáltalán feljuthassanak a fellegvárhoz. Nem is sikerült nekik soha. A sziklás oldalakon pedig nyilván csak a Darwin-díjasok próbálkoztak, feleslegesen.

p8211208.jpg

p8211209.jpg

Pár kanyar után tábla mutatja a letérést a via ferráta felé. A 170 m hosszú Leopold Klettersteiget 2003-ban építették, majd hamarosan a 190 méter hosszú Heinrich Klettersteiggel bővítettek ki.

Az alapútvonal - amely konkrétan a várfalon keresztüli bemászással végződik - igazán nem nehéz, bárki bevállalhatja, akár első vasalt útnak is. 

p8211210.jpg

p8211211.jpg

Visszatekintve így fest a kiinduló placc, ahol a delikvensek a via ferráta felszerelés rejtelmeibe bonyolódva szokták eltölteni a kötelező negyedórát. Követőink is éppen ezt a játékot űzik.

A gyerekek szeretik maguk intézni a beöltözést, csak nem mindig tudják. Néha olyan módon tekergetik magukra a hevedereket, amihez csak annyit lehet hozzáfűzni: ilyen is van, de az egy másik műfaj, és te még kicsi vagy hozzá.

p8211217.jpg

p8211218.jpg

A falon óvatosan nyúlkáljunk, ez az kis üreg például egy darázsfészket rejt.

p8211215.jpg

Az útvonal könnyű, de tartogat izgalmakat, hiszen látványos mélységek felett visz. Az alábbi képen egy előttünk törekvő sporttárs éppen a várfal és a szikla találkozásában lévő pontot csippenti a karmai közé.

p8211221.jpg

Haladgatunk felfelé, és rendkívül élvezzük, hogy a tűző nyári nap a hegy túloldalát süti.

p8211222.jpg

p8211216.jpg

p8211219.jpg

Az út egy szelídebb pontján a fiaink egykedvűen rogynak a deszkára, és ki tudja milyen szebb életről álmodoznak. Bocs srácok, ez jutott.

p8211225.jpg

Közeledünk a várfalon való bejutáshoz. Úgy tűnik, hogy a gyerekeknek jól esik megpihenni a párkányon, dacára a mászás nehézségét bagatellizáló eddigi beszólásaiknak.

p8211229.jpg

Akiben még van erő és lelkesedés, az tehet egy jókora kört a Heinrich Klettersteigen, amely csupán kevéssel nehezebb az eddigieknél. (pirossal az eddigi útvonal, kékkel a további)

riegersburg-heinreich-leopold-klettersteig-topo-2018_1.jpg

p8211230.jpg

p8211233.jpg

p8211234.jpg

A várfalhoz vezető utolsó lépéseken már kapkodjuk magunkat, hiszen a napsütötte rész rohamtempóban kúszik felfelé mögöttünk. Februárban nyilván örülnénk ennek, de most a pokol tüzével felérő fenyegetésnek érezzük a ránk vetülő ultraibolyát.

p8211235.jpg

p8211238.jpg

Ebben a nyaralásban az a csodálatos, hogy mindig valami jóra számítunk, ami azután még annál is jobbá válik. Jelen esetben például nem úgy egyszerűen a várba mászunk be, ahogy reméltük, hanem egyenesen a vár kocsmájába, ahol a környező lejtőkön termett szőlők levét tukmálják!

p8211242.jpg

A borozó-étteremmel szemben megcélozzuk a vár főkapuját.

p8211333_osszeallitas.jpg

p8211355.jpg

p8211354.jpg

A külső udvaron kovácsműhely hívogatja a vállalkozó kedvű kicsiket és nagyokat, kisebb tárgyak önkezűleg történő kikalapálása céljából.

p8211330.jpg

p8211329.jpg

A vár első említése 1138-ból származik. Azután, a középkor folyamán, különböző vásárlások, öröklések és nemesi belharcok révén cserélgette a gazdáit, hogy végül 1822-ben egy nyilvános árverésen kerüljön Johann von Liechtenstein herceg tulajdonába.

A néhai birtokosok közül talán az erőskezű Elisabeth Katharina von Galler a legismertebb. A hölgy a maga korában döbbenetesnek számító tettekre ragadtatta magát. Többször is elvált uraitól. Az egyik esetben például ezzel az indokkal: férje öt napnál hosszabb ideig nem volt nála, szolgáit verte, folyamatosan részeg volt, és puszta szentségtörésből evett húst a böjt idején. Le a kalappal, kedves Elisabeth.

Riegersburg ma is a Liechtenstein család magántulajdona, és ők érthető megelégedettséggel fényképeszkednek otthonuk előkertjében. Jól teszik. Pláne ha az elmúlt évtizedek példás erőfeszítéseire gondolunk, amelyek eredményét mi is élvezzük a mai napon.

kepkivagas_43.JPG

fotó: dierigiesburg.at

Az archívumukban az alábbi impozáns metszeten láthatjuk a várat fénykorában.

2_9.JPG

Az 1640-ben emelt díszkút minden irányból nézve meghatározó eleme a Brunnenhof udvar hangulatának.

p8211335.jpg

p8211336.jpg

p8211337.jpg

p8211338.jpg

A család kitűnő ízléssel és érzékkel valósította meg az épületek és a múzeumok fejlesztését. A fegyverkiállítás izgalmas és esztétikus is.

p8211339.jpg

p8211340_osszeallitas.jpg

p8211342.jpg

p8211343.jpg

p8211344.jpg

p8211346.jpg

Az alagsor 12 termében rendezték be a boszorkánymúzeumot (Hexenmuseum), amely nem holmi mesekiállítás, Süsüvel és a sárkányfűárussal, hanem abba a korba repít vissza minket, amikor valóban léteztek boszorkányok. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint.

Az itteni tárlatnak az adja az apropóját, hogy a környék a középkor végének a legsötétebb bugyra volt. Hatalmas tabló mutatja be, hogy mely évben, melyik faluban hány férfit és hány nőt végeztek ki. Leghírhedtebbé az 1673-75 között lefolytatott feldbachi boszorkányper vált, amelynek ítélete nyomán 95 embert küldtek máglyára, lényegében egy jégeső miatt hibáztatva őket. A történelmi áttekintés mellett, a múzeum akkurátusan bemutatja az akkkoriban törvényesnek számító kínzóeszközöket és kivégzési módokat is.

Én 30 éves koromig nem voltam tisztában a kerékbetörés eljárásának részletes protokolljával. Sőt, igazából az alapokkal sem. Azóta sajnos ebben is járatos lettem, de hadd ne ecseteljem a metodikát. Aki kíváncsi, az nézzen meg erről egy tutorial videót az interneten.

Egyébként hazánk sem volt sokkal megengedőbb a rontást hozó személyek tekintetében. Könyves Kálmán 1100 körüli passzusa, miszerint "boszorkányok nincsenek" simán csak egy félrefordítás. Törvénye valójában csak a magyar pogány hagyományokban leledző strigákat helyezi az árnyákvilág archívumába, viszont a keresztény értelmezés szerinti boszorkányokat, a maleficákat nagyon is létező és irtandó frakcióként határozza meg. Az utolsó magyarországi boszorkányölés kétes címével Nagybánya büszkéledhet, ahol 1762-ben Deák Mihályné Berkesz Sára fejét választotta le a pallos, mert kigyulladt egy ház a városban.

De mielőtt szörnyülködni kezdenénk a múlt barbárságán, jusson eszünkbe az, hogy a koncepciós perek a mai napig divatban vannak - olykor halálos ítéletekkel. Egyes jogi egyetemeken, avagy azok államilag kistafírozott kollégiumaiban talán még fel is lehet venni a "koholt vádak" szakirányt.

p8211349.jpg

Kellemesebb vizekre evezünk a vármúzeum helységeiben. Az 1600-as évek elején megfaragott Lovagterem (Rittersaal) az intarziás ajtóival és kazettás mennyezetével hódít, a barokk Fehér terem (Weisser Saal) pedig a sterilitásba beleburjánzó cizellációval.

p8211350.jpg

p8211347.jpg

p8211351.jpg

p8211348.jpg

p8211353.jpg

A fellegvárat magunk mödött hagyva egy elképesztő természeti élmény vár ránk. Az alsóvár egyik teraszán - a várlejtők szőlőivel övezve - ragadozómadár bemutatót kínálnak (persze nem minden percben, tehát figyelemmel kell lenni a meghirdetett kezdési időpontokra).

p8211244.jpg

p8211327.jpg

p8211245.jpg

A légiparádét két fiatal prezentálja, akik nyilvánvalóan bensőséges viszonyt ápolnak tollas védenceikkel. A lány már hozza is az első fellépőt. 

p8211247.jpg

Az aperitif után rögtön egy sztár következik, Mexikó címerállata, a Dél-Amerikában honos bóbitás karakara. A solymászfiú ekkorra már megtalálta a közönség legbátrabb kislányát, aki bájosan mosolyogva kínál a karján érkezőhelyet a rettenetes karmoknak. Madarunk számos gyönyörű kört repül le, egy méterre az orcánk előtt el-elsuhanva.

p8211249.jpg

p8211256.jpg

p8211260.jpg

p8211250.jpg

Ezután útjára eresztik a parlagi sast, valamint az USA címerállatát, a fehérfejű rétisast. Ők csak rövid ideig maradnak a társaságunkban. Pár tiszteletkör után szélsebesen felhúznak a felhőtlen égbe, hogy több km magasan, apró pöttyként keringjenek, és majd csak a bemutató legvégén térjenek vissza, irtózatos erővel lecsapva az animátorok által mozgatott, gyanútlan műmormotára.

p8211266.jpg

p8211267.jpg

Következő vendégünk a nem túl szép, ám annál közvetlenebb pulykakeselyű, aki azzal mulattatja magát, hogy még az előle elhajoló turistákat is megsuhintja a szárnyával vagy a lábával.

p8211274.jpg

p8211270.jpg

p8211271.jpg

p8211275.jpg

p8211281.jpg

Időközben kiszabadul a vállalkozás reklámarca, a kondorkeselyű, akit éppen önmaga plakátja felett sikerült lencsevégre kapnom.

p8211294_1.jpg

p8211299_1.jpg

A kíméletlenül tűző napon kezdünk mi is Ikaroszként a molekuláinkra olvadni. Egy római cirkuszi játék közönségének érezzük magunkat, mert a porond soha nem tűnik kifogyni az újabb és újabb produkciókból. Különböző sólymok, karvalyok sorakoznak egymás után, sőt még egy bagoly is feltűnik.

p8211300.jpg

p8211325_1.jpg

A saját végünket rohamosabb tempóban érezzük közeledni mint a műsorét. A hőségben hol tevekaravánokat, hol sörcsapokat látok lázálmaimban, holott közben a legfantasztikusabb bemutatóra kellene koncentrálnom.

Gyanúm szerint a sasok bojkottálták a szervezők által is - szó szerint - hőn áhított befejezést, ugyanis tojtak visszatérni az égből. Időnként egészen alászálltak, pajkosan rákacsintottak a karjaikat egyre lankadtabban lóbáló solymászaikra, majd usgyi, újra fel. Azután megesett a szívük a teremtés lent darvadozó koronáin, és landolásukat egy végső tapssal honorálhattuk.

p8211313.jpg

p8211314.jpg

Lefelé menet kipróbáljuk a remek siklót, amely pont az átellenes oldalon visz le, mint a gyalogos feljáró, amelyen feljöttünk.

p8211356.jpg

Kellemes erdőben sétálunk vissza az autóhoz, végig a nyugati sziklafalak tövében. Az alábbi képen látható meredélyeken még tág tere nyílik a legvadabb viaferráták kiépítésének, de ez a jövő zenéje (karabinercsattogásra és fájdalmas nyögésekre hangszerelve).

p8211359.jpg

p8211362.jpg

Tabor faluerőd

A következő célpont Feldbach városkája, ahol egy történelmi és építészeti kuriózumot tekintünk meg, egy erődített falut.

Az ilyen jellegű építmények ritkák Európában. Egyfajta köztes állapotot jelentenek az úrbéri rendszerű kelet (ahol az úr várban lakott, a jobbágyok meg a földjükön) és a polgárosodó nyugat között (ahol az urak várai mellett megjelentek az  erőddé épült városok is). Kelet és nyugat közt félúton, ahol a polgárok és a szabad gazdálkodók kisebb településeken éltek, a falvaikat erődítették. Ők Csehországtól kezdve, Stájerországon át Szlovéniáig a török tabor szót használták, amely már a honfoglalás előtt bekerült a magyar szókészletbe, és eleink tovább exportálták nyugat felé.

p8211372.jpg

Az épületcsoport a templomot öleli körbe. A szorosan összeépített házaknak kifelé nincsen díszes homlokzata, mert onnan várták a támadást. Befelé sincs, hiszen azt meg ki látja? Legfeljebb a hasonló elveket valló szomszéd. Van viszont összekötö folyosó a porták között, hogy egy támadás esetén lehessen futkosni szükség szerint.

p8211371.jpg

p8211365.jpg

Az alábbi metszeten jól látszik, hogy az 1400-as években épült falu miként festett az azt követő 200 évben.

00000269.jpg

foto: austria-forum.org

A Tabor közepén álló Leopold-templom tonya 1945-ben megsemmisült, ám a helyi közösség nem csak hogy nem óhajtott lemondani a harangozásról, de egyenesen egy formabontó kultúrmisszióvá tette a torony újjáépítését. Az 1961-64 között emelt 72 m magas mű sokszínűsége pontosan ezt is jelképezi: a közösség sokszínűségét! Nem is értem, hogy az építészeti stílusok lexikonában miért nem szerepel a hippikor, mint önálló irányzat.

10928043_xxl.jpg

A Tabor múzeuma szintén a lenyűgöző sokféleség jegyében tündököl. A történelem, a néprajz, a kézművesség és a természetrajz számtalan részterületét vonultatja fel, 41 helyiségen keresztül.

p8211364.jpg

p8211366.jpg

p8211367.jpg

p8211368.jpg

p8211369.jpg

p8211370.jpg

Ezt követően átlavírozunk a város déli külterületére, Mühldorf felé.

Posch Nosztalgiavilág 

p8211373.jpg

A virágok szeretete - a jelek szerint - általánosságban is romantikus és nosztalgikus lelkialkatot eredményez; Johann Posch dísznövénykertész esetében mindenképpen. A jeles férfiú 35 évvel ezelőtt hozta létre kertészeti áruházának egyes csarnokaiban ezt az egyedülálló gyűjteményt.

A 3000 plüssmaci és baba nem csak a veterán autók körüli polcokról figyel, hanem a járművek utasterében is ők bandáznak. Elsőre meghökkentő a látvány, de azonnal megszerethető.

p8211375.jpgMinden oldtimerhez külön film tekinthető meg, korabeli reklámokból, filmjelenetekből, híradókból. Egyszerűen muszáj mindet végignézni.

p8211374.jpg

p8211376.jpg

Külön részlegen láthatók a száz évnél idősebb kocsik; többek közt a Ford kezdeti modelljeinek katalógusszintű sorozata.

p8211377.jpg

A műszaki osztály már-már felfoghatatlanul sokszínű:

  • ősi alapkészségek (kezdeti elektromotorok, vegyészeti lelemények)
  • úttörő találmányok (az első rádió, első kamera, a Morze-távíró)
  • ódivatú kerékpárok
  • fülpiszkálóból és gemkapocsból készített elektromotorok, rengeteg változatban
  • miniatűr gőzgépek
  • és még millió műszaki eszköz, amely egy átlagos retro múzeumben is fellehető.

p8211378.jpg

A világ híres várainak papírmakettjei nagyon aranyosak, és egyben mulattatóak is; egy részük láthatóan emlékezetből készült, például a magyar parlament (mint vár!) egészen el van rugaszkodva valóságtól, de mégis felismerhető.

p8211379.jpg

A "csetreszbolt" kavalkádja már a szellemi befogadóképességünk határait feszegeti.

p8211380.jpg

Úgyhogy kivonulunk levegőzni a tetőn büszkélkedő AN-2 repülőgéphez, amely 1997-ben világ körüli utat tett. Csodás öröm a gyerekeknek, hogy a pilótaülésekbe beülve mindent pisztergálhatnak. Én sem mentem fel magam az óvodás kalandok alól; fel-le nyitogatom a máig repülő típus 75 évvel ezelőtt tervezett ablakait, ráncigálom a botkormányt, kapcsolgatok, nyomogatok, kallantyúzok, reteszelek amit csak érek. Azt hiszem most dolgozom ki magamból a vadmadarak forró katlanában eltöltött kényszerű mozdulatlanságot.

p8211381.jpg

p8211381_osszeallitas.jpg

p8211383.jpg

Kornberg

A várhoz épp csak felugrunk, mert bár építészetileg igen vadregényes, és múzeumot is kínál, de végsősoron egy szálloda.

p8211384.jpg

Viszont az alatta található - az uradalom irányítására merő kőből épített - 500 éves irodaház kifejezetten érdekes állandó és időszaki kiállításokkal kecsegtet minket

Az állandó tárlat frenetikus. Várakat és kastélyokat mutat be a világ minden tájáról, és a kidolgozottsága lenyűgöző. 

p8211385.jpg

A Potala palotára egyből ráismertem, de jaj, milyen arénák ezek, ahol lakások vannak körben, és a közepén nem 22 jól fizetett fiatalember nyújtja nemzetközi csúcsteljesítményét? Nos, lehet hogy azt nyújták, de nem a fociban. Ezek ugyanis a fából és vályogból épített Tulou-k Fujian tartományban, valahol Hong Kongtól északra de Tajvantól nyugatra. Az 1100-as évektől kezdve épültek, és ma is lakják őket. 

p8211386.jpg

Éjszakai módban talán még varázslatosabb mindez.

p8211389.jpg

A tárlat naponta 96-szor fordul meg a Föld körül, vagyis negyedóránként váltakozik a nappal és az éjszaka. Az okos elektronikának köszönhetően az épületeket egyaránt szemlélhetjük nappali fényben, szürkületben, éjszaka  és hajnalban is.

p8211387.jpg

p8211390.jpg

Az időszaki kiállítás is az építészetről szól - LEGO-ból. Vannak híres épületek, fantáziaszülte városok, de az egyik legjópofább a komplett IKEA áruház.

p8211391.jpg

p8211392.jpg

Edelsbach, Hídépítő múzeum

A kiállítás Renate Theißl asszony birtokán található, a néhány utcát számláló falucska szélén, amely egyben a közepe is.

brueckenbaumuseum.jpeg

33.JPG

Renate a hidak megszállottja. Házának minden szegletét az általa épített remekművek sokasága borítja el a legváltozatosabb kivitelben. Egyes példányoknál a teljes élethűség volt a vezérlő elve, míg másoknál a bizarr anyaghasználat avagy építési mód.

p8211393.jpg

p8211394.jpg

p8211395.jpg

A kissé férfias megjelenésű hölgy végtelen kedvességgel kalauzol végig minket jószágai során. Amikor észleli, hogy milyen áhítattal tekintünk a boltív alá aggatott, tojáshéj törékenységűnek tűnő, cirka nyolc méter hosszú, filigrán hídmakettre, - enyhe rémületünkre - azonnal odapattan, lazán felnyúl, és lekapja nekünk, hogy megtapogathassuk.

p8211396.jpg

p8211397.jpg

A tagadhatatlan professzionalizmust furcsaságok sora színesíti. Kezdve azokkal a piros-fehér modellhajókkal, amelyek a fenti képen is láthatók, és kábé 200 db van belőlük, néha a leglehetetlenebb helyekre gyömöszölve. Nyilván nem volt szíve otthagyni őket valahol, de vajon hol?

Azután ott van a rejtélyes eredetű, de semmiképpen sem amatőr ásványkiállítás. Az itt-ott felbukkanó középkori ablakokra és ajtókra találtunk végül magyarázatot. Kiviláglott, hogy a vendéglátónk a műanyag-nyílászáró gyártásban is érdekelt, és az új beépítések során időnkánt ráhagyják a többszáz éves régit.

55.JPG

Az épületből a napvilágra térve Csabi fiam megteszi azt, amit érkezéskor nem; szétnéz a környező mezőn. Nyilván már a bent látottak is lenyűgözték, de most a teljes lehidalást látok az arcán. "Ez a néni nem csak építi a hidakat, hanem gyűjti is!" - kiált fel. És tényleg. A kertben több, alig párszáz tonnás valódi híd díszeleg.

12153515_l.jpg

fotó: Leopold Kleedorfer

44.JPG

Hatalmas tisztelettel tekintünk Renate Theißl asszonyra, és ezzel véget is ér a nap.

Itt jártunk:

terkep.JPG

Linkek:

Riegersburg

Kovácsműhely

Bernhart várborászat

Ragadozómadár bemutató (Greifvogelwarte)

Feldbach Heimatmuseum

Posch Nosztalgiavilág

Kornberg vára

Vármakett kiállítás az udvarházban

Edelsbach, Hídépítő múzeum

Szólj hozzá

klettersteig Ausztria Stájerország Riegersburg Via ferrata Feldbach Kornberg Posch Nosztalgiavilág Ausztria2