A Minimundus mint karitatív iskolapélda és az elfeledett Jugoszlávia-Karintia háború
Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 7. nap
A Minimundus évtizedek óta roppant népszerű a Klagenfurtot meglátogatók körében. Mi sem hagyhattuk ki a nyaralásunk utolsó délelőttjén, és igyekeztünk felkutatni a történetének érdekességeit is.
Régóta tudtuk, hogy itt a valódinál 25-ször kisebb, a világ minden szegletéből való épületekben gyönyörködhetünk, de meglepetésként ért minket a sok szanaszét szaladó, füstölő mozdony, a helyes kis retró villamosok, a hajók és az űrsikló kilövése. Mindez nem várt, extra örömet csalt a gyermekeink szívébe.
Felnőttként pedig az olyan archaikus csemegékért lehettünk hálásak, mint Abu Simbel, Petra, vagy a Mesa Verde Pueblo, de a Lady Isabella vízikerék is óriási poén.
Pár érdekes tény:
- A Szent Péter Bazilika modellje 6 év alatt épült, 240 millió forint költséggel.
- A Golden Gate híd a látogatók által a legkeresettebb a nem létező motyók mezőnyében. Hiába is keresnék, hiszen az miniben is 10 m magas és 100 m hosszú lenne. Talán kellene nyitni egy új parkrészt a gigászi építmények számára. A Burj Khalifa magasabb lenne egy tízemeletes panelháznál, azért az makettnek nagyon durva.
- Bár a mostani legmagasabb modell, a CN Tower is már 23 méter magas, és 20 tonna súlyú!
Persze a legtovább azokat a kreációkat nézegettük, amelyeket már eredetiben is megszemlélhettünk életünk során. 2003-ig amúgy kvízjátékként is remek mulatság volt a park, mert találgatni kellett az épületek hovavalóságát. Csupán azóta kaptak maguk mellé csini táblákat az objektumok.
Ám a Minimundus sokkal több, mint egy felkapott turistalátványosság! Hiszen a tulajdonosa a Save the Children (helyben Rettet das Kind) alapítvány. Éspedig annak a révén, hogy a szervezet helyi elnökének, Dr. Peter Zojernek a fejében egy zseniális terv képződött 1950 táján.
Abból indult ki, hogy egy gyermekeket támogató nemzetközi alapítványnak adakozni szép dolog, de nem túl különleges, vagy élménydús, avagy örök örömet okozó. Nos, ő azzá tette. A Minimundus, az ő ötletével, a körmönfont támogatási szisztémák prototípusa lett; de lássuk ezt a varázslatos sémát:
- Mindig sikeres az olyan lakossági adománygyűjtés, ahol kapsz is valamit. Például képeslapon a lábbal festő művész alkotását. Itt meg aztán nem kifejezés, hogy kapsz valamit az adományként szolgáló belépődíjadért, de még mennyire hogy kapsz!
- Persze a park fejlesztése és fenntartása költséges, de a jópofasága miatt erre is be lehet vonzani olyan támogatókat, akiknek a Save the Children mondjuk nem lenne hívószó, de a világhírű Minimundus már az. Állami és önkormányzati szervek, helyi vállalkozások, építési beruházók, egyéni szakemberek, oktatási intézmények. Építik és szépítik, a hírnévért és az ingyenreklámért.
- Tág tere nyílik az egyszerű-féle önkéntes munkának is, főleg a nyári szezonban. Ki ne menne szívesen oda a világ minden tájáról?
- Ez a hely, amely a gyerekeknek gyűjt, az nagyjából a gyerekeknek is szól. Emblematikus helyzet praktikus következményekkel, mint pl. a rászoruló kicsik vendégül látása
- És végső soron a többség ma már a tudtán kívül adományozik, ilyen a világon tényleg alig van.
A kitartó szervezésnek köszönhetően, az intézmény végül húsz épületmakettel nyitott meg 1958-ban.
A Save the Children alapítványt amúgy két brit hölgy, Eglantyne Jebb és a húga Dorka Buxton hozta létre 1919 tavaszán, a háborúban vesztes Németország és Ausztria-Magyarország éhes gyermekeinek etetésére. Az őszi fegyverletételt ugyanis az 1921-es békekötésig tartó kereskedelmi blokád követte, amely éhezéshez vezetett.
Furcsa különben, hogy nálunk miért 1914-1918 dátumozással tanítják az 1. világháborút. A '18 novemberi fegyverszüneti egyezmény ugyanis csupán Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Birodalom között köttetett.
A fegyverszünet aláírásának elhíresült helyszíne, és a németek megalázásának szimbóluma Foch marsall vasúti kocsija volt. Ezért kotorták elő a nácik 1940-ben, hogy abban, és ugyanott kapituláljon Franciaország. Ezután diadalmasan Berlinbe vitték kiállítani, hogy végül '44-ben egy türingiai kis állomáson érje a végzet, egy szövetséges légitámadásban. (Olyan mint a frigyláda, vagy a fáraó elátkozott szarkofágja. Ide-oda hozzák-viszik, kézről-kézre jár, végül elpusztul a hurcibálóival egyetemben.)
De nálunk '18-ban még szó sem volt a háború végéről. Ausztria-Magyarország is kötött ugyan fegyverszünetet azon a novemberen Olaszországgal, és 10 nappal később az őszirózsás forradalom nyomán alakult Népköztársaság a teljes Antanttal, ám ez utóbbinak valahogy nem lett foganatja.
A francia, cseh, román és szerb csapatok jó tempóban elfoglalták az ország tetemes részét. Hogy azután, a következő nyáron, a Tanácsköztársaság bukásakor az egész országot az ellenőrzésük alá vonják.
Ausztria pedig '19 őszéig hadakozott Jugoszláviával Stájerország és Karintia birtoklásáért. Az utóbbi tartományt teljesen el is foglalták a jugók.
És abban az évben volt még egy csehszlovák-lengyel villámháború is Sziléziáért, lengyel vereséggel. Az 1919-21 között zajló lengyel–szovjet háború pedig mindkét oldal győzelmével ért véget, tehát pont oda jutottak a végére, ahonnan elkezdték.
A Save the Children alapítvány kezdetben nem gondolt hosszú távú működésre. De pont mire nyugaton kezdett okafogyottá válni a jótevésük, hopp, beütött az oroszországi éhínség, és ők azonnal odatették magukat.
Ekkor a Daily Express kritizálni kezdte őket, mondván, hogy ne külföldre vigyék az adományokat, amíg otthon sem rózsás a helyzet. Az alapítvány erre reagálva képeket hozott nyilvánosságra az éhező gyermekekről és a tömegsírokról, és ezzel a maga oldalára állította a közvéleményt. (Talán ekkor jelentek meg a sajtóban ilyen képek először)
A 2. világháború után a szervezet igyekezett egyformán segíteni a győztes és a vesztes országok gyermekein, és 1956-ban is támogatta az emigráns magyar gyermekeket. És a világ azóta sem javult rohamléptekben, így manapság is ők az egyik legaktívabb segélyszervezet, bátor helytállással a legkeményeb konfliktusövezetekben.
Szomorú friss hír róluk, hogy idén januárban az Iszlám Állam felrobbantotta egy afganisztáni irodájukat, ahol 8 ember meghalt és 27 megsebesült.
Ezzel a kis filmemmel búcsúzzunk a Minimundustól:
Eme másik szösszenet pedig a parkba kívülről beékelődött Hüllőállatkert (Reptilienzoo Happ) érdekességeiről szól. Jó kis hely! Szóval, hogy tényleg elég kis területre zsúfolták be a több mint ezer látványos állatkájukat. Karntencarddal ingyenes (a Minimundus pedig félárú).
Linkek: