Egész éjjel esett. Reggel is. Nagyon-nagyon jó! Zápor asszonyság táplálja a legelők harsogóan zöld füvét. Ő a fenyvesek szoptatós dajkája. Tisztára mossa a tanyákat és a falvacskákat. Kicsipkézi a hegycsúcsokat, oltja a vízesések örök szomját.

NEM HAT MEG, NEM ÉRDEKEL!!!

Engem ugyanis teljesen le tud hangolni a vizenyős klíma a hegyi kempingezések során. Olyankor elernyedek, de sajnos a többieket nem tudom magammal rántani a lelki örvénybe. Judit és a gyerekek vidámak, és tervezgetnek. És erre tulajdonképpen meg is van a racionális okuk, mert olyan úti célokat szoktunk választani, ahol van alternatív program eső idejére.

Jelen esetben a Fahrzeug - Technik - Luftfahrt Museum Bad Ischl-től délre, Sulzbachban. 

Oké, vannak itt álomszép autók, archaikus repülők, de felejthetetlenné a nem éppen harci célú katonai járművek teszik a csarnokot. Némelyik annyira sokfunkciós öszvér kreáció, hogy egészen értető, miért ilyen jó állapotban kerültek ide. Nyilván semmire sem voltak használhatók. Gyermekkori könyvem, a "Furcsa találmányok" jutott az eszembe róluk.

Kellemes 15 fok van. Itt az ideje, hogy bővebben írjak a ruházatról, következzék hát a Kid Kalandok Nyári Kollekció!

A gumicsizmáról már értekeztem a 3. napi bejegyzésben.

A megfázás legtöbbször nem a fázástól történik, de a kihűlés a hegyen tényleg veszélyes. Ez nem azonos dolog a megfagyással, bár a hírekben úgy szokták emlegetni. Könnyen ránk ronthat 10 fok alatt, kihasználva hitvány ruházatunkat, pláne szélben, de leginkább esőben elázva. Nyáron az alpesi hegyekben szép időben is csupán 5-15 fok van a csúcsokon. A felvonók alján ki is szokták írni: völgy: 25 fok, hegy: 4 fok. Az osztrákok ilyenkor príma öltözékükben gondtalanul nevetgélve várják a libegőt. 

Nadrág: Lehet bármi, csak rossz időben legyen nálunk tartalék. Kapni ám túranadrágot kisgyerekre is, hajjaj. De ha sorban megvesszük a méreteket amíg felnő, abból kijön az egyetemi tandíja. Sőt, majdnem egy új gyereket vehetünk rajta. Mi tradicionálisan sokat erőltettük a pamut mackónadrágot, mert kényelmesnek tartjuk, és szeretjük ezt a verset. De ez abszolút tévút. Annál még a sima farmer is jobban bírja, és gyorsabban is szárad. De hál' istennek feltalálták a teljesen szellőző, meleg, és a vizet egyáltalán nem tartó műszálas anyagokat is. Tehát felnőttnek és gyereknek a legjobb a polár (fleece) vagy a poliamid/elasztán sportgatyó, azaz cicanadrág. Ennek ellenére kislányokon, rúdtáncosokon és androgün biciklistákon kívül kevesen hordanak ilyet, mert sokak szemében, hogy is mondjam, hmmm, nem elég férfias. Én mondjuk hordom, mert a civil életben androgün rúdtáncos vagyok.

Esőkabát: Régen volt az úgynevezett széldzseki. A mai napig meglepően sok van még üzemben, mint például Ladákból. Pláne, hogy a szemérmetlen nagyvállalatok reklámakciói kapcsán akár tegnap is átnyújthattak neked egy ilyet a közterületen, ajándék gyanánt. Szél ellen tényleg jó, vizuálisan pedig olyan vízhatlanszerű az anyaga, de nem az. Volt aztán még a vékonyított fóliasátor is, színtiszta polietilénből: buszmegállóban ácsorgáshoz és esős Britney Spears koncertre ideális. (Még ha nejlonból lett volna, de ilyen prémium anyagot nem pazaroltak erre.)

Viszont az amerikai DuPont cég az elátkozott vegyi üzemeiben kifejlesztette a teflonalapú Gore-tex anyagot, amely azóta számos követőre (törvényes hamisítóra) talált. Ez a találmány speciel tényleg sikerült, de csodát azért ne várjunk tőle. Pár évig teljesen vízhatlan, és sétálgatás közben nem is izzadunk bele. Hegymászás során már igen, de persze kevésbé, mint egy fóliasátorba. Azután kikopik a teflon, és elkezd beázni, cserébe egyre jobban szellőzik. Ha divatosak szeretnénk lenni, akkor vegyünk ilyet a hegymászóboltban, ha nem, akkor a munkavédelmiben negyedannyiért. Ugyanabból az anyagból készül, ugyanabban a gyárban. Ahogy az utca embere mondja: ami nem kínai, az hamisítvány.

És időközben kifejlődött a tényleg vízhatlan szélkabát is. Gyerekeknek ez is éppen elégséges, mi ilyennel szereljük fel őket. Ha beüt a nagy eső, akkor úgyis visszafordulunk a hegyről, és lefelé menet már nem füllednek bele a kitűnő hőháztartással rendelkező kicsinyek.

Esőnadrág: Hát ez mifelénk Magyarországon teljesen ismeretlen fogalom. Komoly esőben pedig ez az egyetlen menedéke a lábnak. Ebből is van Gore-tex, de a fentiek nyomán gyerekeknek elég az előbb említett orkán. Egyesek összekeverik a sínadrággal, nem-nem-nem. Az csúnyán beázik és túlzottan meleg. Az esőnadrágokat mi örökké cipeljük a hegyre. Kevés alkalommal kellett, de akkor nagyon.

Meleg felső: Mit is lehet mondani, hát polár. Illetve annak különféle változatai. Könnyű, és nem tartja a vizet. Viszont a többségén jobban átjár a szél, mint a szúnyoghálón. A gyerekek külön imádják azt a tényt, hogy visszagyűjtött pillepalackból készül.

Emellett fontos a réteges öltözködés - na, ebben a nagyinak speciel igaza volt. Alulra ismét csak műszál. A nemzetközi sportcucc-marketing örök megújulásra kész nyelvezete különösen ezt az alsó réteget hívja kéjesen technikai öltözetnek. Nekem a gőzgép technikai, meg az exkavátor, bár azért érteni vélem, hogy mire gondolhatnak: a technika végre a természet szolgálatába állt, és nem fordítva. Nyilván a Rockefeller Center 63. emeletén pattant ki ez a mentő hívószó egy elbocsátás előtti másnapos irodaszolga fejéből, de bevált, az tény.

Volt olyan június eleji "nyaralásunk" ahová simán elvittük a kisdedek télikabátját, és nem is haszontalanul. De ez olyan illúzióromboló. Áthidaló megoldás a vatelinnel bélelt orkán mellényke, amely tömegesen kínálja magát bármely turkálóban, és a kicsik is szívesen hordják, mert a kalimpálni vágyó kezük nincs benne feszélyezve.

Az új hóbort a softshell. Mindenre jó, és semmire se. Nekem is van, eddig egy szituációban vált be igazán: ragacsos ködben a kocsmateraszon. Ki-ki maga döntse el, hogy szereti-e. Gyerekeken nemigen láttam eddig ilyet, még kocsmateraszon sem.

Ilyen hangulatos volt a völgy mire elállt az eső. Ezt csakis egy setét, nedves barlangtúrával lehet überelni. Pláne, hogy további zivatarokra számítunk, és a barlang mégiscsak egy fedett hely.

A Koppenbrüllerhöhle egy forrásbarlang Obertraun keleti végében, a folyócska mentén. Egyetlen izgalma a sötétsége, ugyanis nincs kiépített világítással ellátva. Itt mindenki saját, fejlámpás sisakot kap a kobakjára. Egyébként sajnos csupán egy nem túl hosszú, érdektelen, egyenes folyosóra korlátozódik a túra. Messze környék leglúzerebb látnivalójáról beszélhetünk, tán ez a barlangok Nemecsek Ernője, de azért esős sátorfogság helyett megteszi.

Ez itt lent a föld alól előbújó patak, és a kőhíd mögött ott ásít a barlang szája. Gondolom, hóolvadáskor azért a híd tetején át hömpölyög az áradat.

Íme a bejárat a pénztárral. Hű, de pocsék lett ez a fotó! 

A következő bejegyzés a Dachstein csudálatosan lenyűgöző barlangjairól fog szólni, hogy kiköszörüljem a mai csorbát.

Ma itt jártunk:

Linkek:

Bad Ischl Közlekedési Múzeum

Koppenbrüllerhöhle