Az előző napon a gyerekek sikeresen teljesítették életük első viaferráta útját. (Itt olvashatsz a Mödlinger Steigről). Ezért minden okunk megvolt a bizakodásra, hogy a nyaralás további napjain sorra vehetjük a Hohe Wand könyebb mászásait is.

Pernitz idilli, és mindig töküres kempingjében rendeztük be alaptáborunkat. Ez ugyan 25 km autókázásra van a sziklafalaktól, de bőven megéri. 

A Camping Kohlhofmühl semmiben sem hasonlít Bombay külvárosaira. A sátrunkat pszcihológushoz kellett vinni a túra után, hogy az elidegenedést leküzdve, újra más ponyvások közé merjen vegyülni.

A délelőtti programunk a Frauenluckensteig volt. Ez szabad fordításban szülőlyuk-utat jelent, de szívesen várom németes olvasóim egyéb megfejtéseit is. Ám könyörgöm: ne a feminim altesti tájegység megannyi szinonímájával bombázzanak. Csakrahívő hobbianatómusok meg pláne kíméljenek.

Az elnevezés amúgy evidens. Hiszen a rövid mászóút leglényege egy 15 m magas barlangi kürtő, amely egyeseket felajz, míg mások újjászületésként élik meg a pillanatot, amikor végre kijutnak belőle.

A Stollhof közeléből a hegytetőre vezető Hohe-Wand-Srasse hajtűkanyarjában lévő parkolótól indultunk; a Völlerinsteig irányába. Jobbra fent nem egy elveszített colstok kandikál ki, hanem a cél; egy merész kilátó.

A Hohe Wand könnyebb útjainak a többsége - ahogyan ez is - a következőkből áll: Bemelegítésként egy hosszabb, akár órányi erdei kaptatás örvendeztet (valamiféle kacskaringós törmelékösvényen), amit egy rövidke sziklamászás koronáz meg.

Persze a mászókalauz olvasgatásakor az ember könnyen átsiklik a "megközelítés" című fejezeten, de a helyszínen, a 35 fokos kánikulában  már egyáltalán nem siklik. Cammog, vonszolódik. A gyerekek szerencsére olyan fanatizált állapotban voltak, hogy lényegében észre sem vették, mennyit is kell jattolniuk a sziklafal aljáig.

Egészen addig kell a Völlerinsteigen menni, ahol már azt hiszed, hogy régen elhagytad az elágazást. Ott egy balra mutató kék felirat jelzi a lecsatlakozást. A kisebb bozótosból oly váratlanul bukkantunk elő - a sziklafal előterébe - akárcsak Robin Hood a sherwoodi erdőből.

Hatalmas meglepetésünkre viszont nem egy kifosztanivaló hintót találtunk ott, hanem egy kifejlett, kőszáli kecskebak heverészett - pontosan a klettersteig beszállását jelző kék nyíl alatt. Sebaj, hát süket szegény, gondoltuk. Majd ha meglát minket, elszalad. De nem, kábé annyi hatással voltunk rá, mint filozófiaprofesszorra a nemzeti konzultáció. 

Akkor legyünk még zajosabbak! - gondoltuk. Vagy rondák. Vagy büdösek..., vagy valami. Tiszta erőből büdösödtünk, de az sem segített.

"Óvatosan! Ez egy kecskebőrbe bújt, gyerekevő osztrák politikus!" - hangoztatták a fiaink, akiknél a fantázia sosem hiánycikk, és a felnőttvilág bizarr áthangszerelése zagyva elméik fő elfoglaltságának számít. A bájos tündérmesék szerete viszont annál kevésbé.

Horrorra áhítozó alsótagozatosok taszigáltak engem, - testem fedezékéből - mind közelebb a megtermett patáshoz. A legidősebb azért megkérdezte, hogy van-e életbiztosításom, és hogy kinek a nevére szól.

Misszionárust elkergetni vágyó, üvöltöző bennszülöttként ugráltam végül, - négy méternyire a kérődzőtől - mire az hajlandó volt komótosan felkecmeregni, és elslattyogni. Huh... Azóta kiderült, hogy más túrázók esetenként 3-4 ilyen veszedelmes vadállattal küzdenek meg itt; valószínűleg ez a bevett hűsölőhelyük.

Végre miénk a fal! Megkezdtük a felkapaszkodást a barlangi kürtő aljához. 

 A falacska látványos, de könnyű

Nem nagy ügy az egész

 Kényelmes pihenőhely vár minket a barlang aljában.

Boldog, aki odaér.

Irány a létra. Szobafestők, tűzoltók és janicsárok előnyben!

Egy ősi barlangrendszer maradékában járunk. A jobb oldalon rommákopott cseppkőfüggönyök torzója szomorkodik.

Egy megkomolyodott résztvevő

A létra mellett egyébként nem fut drótkötél, ezért ezen a túrán különösen érdemes egy biztosítókötelet vinni a gyerekek számára. Ennek hiányában az lehet az alternatív megoldás, ha a karabinereiket folyamatosan akasztgatják fokról-fokra, egyre feljebb (mármint szó szerint). Bár én azt hiszem, ez utóbbi módszer - a maga szakadozott higanymozgásával, és a vasainkra koncentrálódó figyelmünkkel - sokat vesz le a természeti képződmény megfigyelésének élvezetéből. Kábé mindent levesz.

A létra csúcsától csupán pár méternyi mászás a kürtő teteje, amely egyben a mászóút végét is jelenti. Ám az óvatosságunk maradjon lankadatlan, hiszen továbbra sincs biztosító sodrony, csak ósdi, ám robosztus vaskampók állnak rendelkezésre a karabinereink számára.

Mindez egy 2 évvel későbbi ismétlőtúrán készült filmen is megtekinthető:

A fennsík szélét rövid sétával érjük el, miközben megnyílik a kilátás a végcél, a Skywalk kilátó irányába.

Odafent minden gyönyörű. A tágasság, a rét, a gyakorlott siklóernyősök profizmusa, a kezdők látványos tragédiával kecsegtető esetlensége, szóval elragadó.

A csúcscsoki juttatásának intézménye talán egyidős vívmány a nyolcórás munkaidő kiharcolásával. Mi áttértünk a gumicukorra. Azon belül is a műfaj legvisszataszítóbb vadhajtására, a gumihernyóra. Egyeseknek éppen ez a legvonzóbb.

Osztozkodás a faasztalon. A tetemek szerencsére már alig mozognak.

Lefelé a Völlerinsteig az egyértelmű irány. A legnagyobb veszély a seggreesés, de mi megnyugvással konstatáltuk, hogy a fiúk precízen akasztgatnak, ahová csak lehet (még a kempingben is este, a vécéláncra). Kialakult a rutin. Ebben az esetben még az sem baj, ha mindez kényszerbetegséggé torzul.

Dél körül értünk vissza a parkolóba szedvicsebédelni. A további terv a fennsík bebarangolása volt. Ehhez először is felautóztunk a varázslatos szerpentinen, hogy az út végénél leljük meg a főbb látnivalókat.

Hegymászó múzeum és hegyiélet tájház (Alpin und Heimatmuseum)

A római sír beható tanulmányozása

Szarvasok a vadasparkban, többféle márka

Romantikus labirintus enyhe esőben

Klettersteig levezető játszótér

Kilátó a javából

A napkollektoros zuhanyzó az indián tipiben üzemel. Ajtaja egy szál se, de a nyílása a hegy felé néz, így akaratlanul csak a tehenek habzsolhatják habos testünk látványát. Akarattal persze bárki, akinek már ruhában is megtetszettünk.

A WC előtti kis komód a recepció

Itt jártunk:

Linkek:

Frauenluckensteig

Völlerinsteig

Alpinmúzeum és hegyi tájház

Skywalk, állatkert és kilátó