A Gesäuse Nemzeti Park csodái
Stájerország északi csücskében, a Gesäuse Nemzeti Parkban jártunk nyaralni a gyerekekkel. Igyekeztünk már az első napon elkápráztatni magunkat a régió kínálta csodák változatosságával. Sikerült is megkomponálnunk a kultúra, a természeti élmény és a kalandsport tökéletes egyvelegét. Itt jártunk:
- Admont, Bencés apátság
- Johnsbach via ferrata
- Fűzfadóm a Hochtor csúcsai alatt
- Nochtklamm szurdok
- íjászat Palfauban
(fotó: steiermark.com)
A szállásunk a vadul kavargó Salza folyó feletti dombon lévő Eschau Fogadó, ahol a kényelmes szobák és a remek étterem mellett álomszép sátorhelyek is vannak. Nem mellesleg, a kemping egy rafting egyesületnek is a bázisa, tehát egy hangulatos, közös esti tábortűz mellett könnyedén letárgyalható velük egy vadvízi evezés.
Az éjjeli, hatalmas felhőszakadás utószitálása épp a reggeli indulásunkkor cseppentete a végső pöttyet, de még felszálló, sűrű páraseregek ülték meg az Enns folyó völgyét, amelyen keresztül a Gesäuse Nemzeti Park szívébe, Johnsbach faluba igyekezünk. A környék talán leglátványosabb via ferrata útjának a leküzdése volt a célunk.
Ám az éjszakai özönvíz több helyen sziklákat görgetett a műútra, sőt teljesen el is temette azt. De láss csodát, itt nem lacafacáznak. Alig pár órával a természeti katasztrófa után már célgépek sokasága szorgoskodik a sokadrendű mellékút megtisztításán. Ábrándozva nézzük, ahogy a működő közszolgáltatás a munkáját végzi, és kisvártatva szabaddá is válik az út.
Viszont épp a viaferráta beszállásához érve csap le ránk az újabb zivatar. Gyors tanakodás eredményeképpen tehát felcseréljük a nap programjait.
Csupán 15 km-t kell autóznunk Admontig, ahol a Bencés apátság kítűnő élményeket ígér - kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kolostort 1074-ben alapították, és jelenleg - a ma is rendkívül aktív hitéleti tevékenysége mellett - a régió legfontosabb kulturális központja. A Stájer Turistakártyánkkal (Steiermarkt Card) a belépés ingyenes.
(fotó: stiftadmont.at)
A hatalmas épületegyüttes több külön múzeumnak ad helyet. A művészettörténeti kiállítás mellett külön múzeuma van a kortárs képzőművészetnek és a gótikának.
(fotó: stiftadmont.at)
A gyerekek számára talán a természettudományi múzeum a legérdekesebb.
Stájeroszág különösen büszke az almatermesztésére. Ez itt az almafajták tárháza.
Engem végletekig lenyűgözött a múzeum színvonala. A kiállítások megjelenése, valamint a hihetetlenül tartalmas és látványos honlap is simán feladja a leckét Európa leghíresebb intézményeinek.
A bazilika, a kert és úgy általában a teljes épületegyüttes meghatóan szép a környezetével egyetemben.
Időközben a nap is kisüt. Gyűlni kezd a közönség a kerti biopiacra és a zenés mulatságra.
Az apátság leghíresebb része kétségkívül a világ legnagyobb kolostori könyvtára, amely a barokk művészet kiemelkedő alkotása.
A kolostor 200 000 könyvéből 70 000 kötet ezeken a polcokon foglal helyet. Döbbenetes, hogy a 700-as évekből - amely időszakot a legsötétebb, korai középkorként szokás csúfolni -, több mint 1400 eredeti kéziratot őriznek. Ez számunkra személyes értékkel is bír, hiszen a honfoglalás folyamatáról, és az Árpád-ház korai idejéről valójában nem Anonymus meséiből, hanem ezekből a német területeken megmaradt dokumentumokból alkothatunk hiteles képet.
1600 darab kézzel írott kódexük is van. Ott, Stájerország közepén, a faluban. Állhatnánk mi is ilyen jól Mátyás király corvináival, hiszen annak idején 2500 darab volt belőlük. Azután a török időkben sorra tünedeztek el, sok közülük a szultánok ajándékaként került el Oxfordtól Bolognáig. Akárhogy is, a kötetek nagy része mára egyszerűen felszívódott. Az egész világon mindössze 216 corvina ismert, amelyből Magyarországon 53 található.
Johnsbachba visszatérve már semmi nem akadályoz minket mászótúra teljesítésében. Nem kell sokat trappolni az autótól a szikláig.
A megáradt folyócska partján rögtön egy függőleges felszökéssel indít az út.
De ne akarjunk egyből a magasba törni, hiszen igazán inspiráló élmény - és jó bemelegítés - oda-vissza végigcsimpaszkodni a folyó felett, a vízszintesen vezető betétszakaszon is.
Az első falon vaskampók segítik a kéz- és lábtempókat. Így a gyerekeknek sem nehéz leküzdeni a meredélyt, utána pedig még könnyebbé válik az út.
A lenti képen szemből látjuk a falacskát. A kötélhíd nem a fő útvonal része, csupán egy izgalmas kitérő a víz felett a szemközti sziklaoromra.
Amely így fest a mászóútról nézve. Ki is próbáljuk persze.
Minden egyes lépéssel egyre látványosabbá válik a mélybe tekintgetni, illetve távolabbra, az Enns völgye felé.
Az út vége egy rövid gerinc, de ott még nem vesszük le a felszerelést, mert hátul, az erdőben való ereszkedés eleje biztosított falszakaszokkal tagolt.
A nehezebb mászások szerelmesei is örülhetnek, hiszen - ahogy az alábbi falrajz mutatja - egy D és egy E nehézségű variánst is kiépítettek a kedves osztrák sporttársak.
Frissítés: Ottjártunk óta a szemközti sziklákon is megnyílt egy könnyű via ferráta, a Geo-Steig - Silberreith, amely jó magasra visz fel.
A túra után a Weidendom (fűzfadóm) pihenőhelyen uzsonnáztunk. Jópofa és hangulatos alkotás, és rettentően klassz háttér hozzá a Hochtor sziklafala.
Vidáman konstatáljuk, hogy a mai mapba még simán belefér egy hazafelé útba eső, rövid program. Irány tehát a Nothklamm szurdok. Gams bei Hiesflau falu szélén parkolunk le, a bűbájos pénztárépület mellett.
A séta oda-vissza mindössze 2 km.
Ennél kellemesebb levezetést nem is kívánhattunk volna. Pláne, hogy a levezetést is lekísértük még némi íjászkodással, amely a kempingünk szolgáltatása.
Itt jártunk:
Linkek:
