Kastély, skanzen, bazilika. Biciklivel természetesen.
Fertő-tavi biciklitúra / 4. nap
A Fertő-tó melletti körtúrák egy újabb gyöngyszeméről írok ez alkalommal. Kiindulópontunk a vízparti Podersdorf, célunk pedig a B23 jelű Kulturradweg, magyarra fordítva: Művelődéskerékpárút.
Mindegy hogy merre indulunk, megközelítésként választhatjuk a B10, a B20 vagy akár a B24 bicikliutat is, Micsoda kínálat! Akarhat itt egy sportember kultúrát, amikor ennyi tekergetnivalója akad? Bizony akarhat!
Mi Frauenkirchennel kezdtünk. A Ferencesek barokk bazilikája és kolostora ugyanis a reggeli napfényben a legszebb.
A templomból be lehet sétálni a kolostorépületbe is, ahol első meglepetésként - a gyerekek nagy örömére - két modellvasúti terepasztal hirdeti a szerzetesek sokoldalúságát. Többször próbáltam sikertelenül fényt deríteni a jelenség eredetére, így elégedjünk meg azzal, hogy bedobunk egy eurót, és az aprócska járgányok fürgén szaladni kezdenek a síneken.
Ha eluntuk a mulatságot, vagy csak egyszerűen belénk villan, hogy mi már nem vagyunk gyerekek, akkor beljebb merészkedhetünk a kolostorba. (A valódi gyerekeket ott lehet hagyni a sínek mentén.) Általában találunk valami időszerű kiállítást. Mi éppen a helyi egyházközösség jeruzsálemi zarándoklatáról láthattunk egy igen színvonalas tárlatot. Fényképek, kegytárgyak és egyéb érdekességek. Úgy is, mint Salamon egykori templomának rekonstruált modellje.
A kolostor folyosóin béke honol. Néha kinyílik egy 300 éves tölgyfa ajtó, és kilép rajta egy kedélyes csuhás, kezében lóbálva a frissen főzött párlatot, ügyet sem vetve ránk. A mögötte becsukódó ajtó résén belesve príma kézműves labort pillanthatunk meg, ahol bizony nem a lombik a legfőbb eszköz.
Három falu van itt egy csomóban, különböző társadalmi rétegeket szimbolizálva számomra. Mintha bomba robbant volna annak idején a rendi gyűlésen, szétdobva a résztvevőket a három településre.
A papság tehát megvolt, legyen a következő helyszínünk Halbturn, ahol a nemesség jellegzetes problémáit tanulmányozhatjuk. Például azt, hogy az itteni kastély mai napig a Waldbott-Bassenheim bárói család tulajdonában van, a fenntartás és a kiállítások összes nyűgjével. Ők pedig masszívan beleállnak a konfliktusokba, és attól is elkérik a belépődíjat, aki az osztrák kommunista párt tagsági könyvével óhajt bebocsátást nyerni.
De a liberális piacgazdaság a bárói gőgön is kifogott. A szálláshoz kapott turistakártyánkkal simán ingyen megyünk be.
Évről évre más kiállítások vannak. Mi egy afrikai néprajzi gyűjteményt láttunk, és ahhoz kapcsolódóan a fekete földrész mai falusi játékkészítőinek lenyűgöző, zömmel nyugati göngyölegekből gyártott remekműveit. (Úgymint: konzerv- és sörösdoboz, kötöződrót, flakon, szempillaspirál és titkos NATO-elemzések)
Kis kalapács, véső, pontozó, valamint elképesztő fantázia és kézügyesség.
Persze maga a kastély is csudaszép.
Pattanjunk most vissza a biciklire, és látogassuk meg a harmadik rendet, a polgárságot Mönchhof skanzenjében. De hogy is van ez? Mit keres a csizma az asztalon? Hogy kerül a polgári élet a skanzenbe?
Ennek megértéséhez mesélnem kell kicsit a hagyományos osztrák birtokszerkezetről. Az ottani falu a magyar mezővárosoknak felel meg, ahol a kézművesek szolgálták ki a környező parasztságot. Ez a skanzen egy ilyen értelemben vett Dorfmuseum, azaz falumúzeum, tehát zömmel iparosok házait és tevékenységét mutatja be. A paraszti életet bemutató helyeket ők Freilichtmuseum-nak, azaz szabadtéri múzeumnak hívják, ahol a hegyi tanyák elképesztő méretű és változatosságú fa épületeit láthatjuk.
A hazai skanzenekhez szokott szemnek először kicsit furcsa, hogy nem is törekedtek egy hagyományos falukép kialakítására. A különböző iparosházak össze vannak zippelve egy tömörített állományba. Itt egyszerűen túl drága a földterület ahhoz, hogy egy múzeumalapító sok-sok hektáron valósíthassa meg az álmát.
Egy néprajzos biztosan fakanalat döfne a gyomromba, de akkor is azt mondom, hogy - noha imádom a skanzeneket - nekem már minden parasztház szobabelsője tök egyforma. Itt viszont lenyűgöző változatosságban jelennek meg a különböző műhelyek. Külön tetszett, hogy bőven merítenek az iparosodás és a villamosítás vívmányai közül. Varázslatosak a kezdeti háztartási gépek, a gépészműhely, a falusi mozi. (Nálunk vajon miért nem szabad a gőzgépnél újabb találmányt közszemlére tenni a falumúzeumokban?)
De ezer szónál is többet mond az alábbi térkép:
A házakban egyébként nincsen gyerekgyűlölő felvigyázó nénike, és a jelek szerint minden eszközt kézbe lehet venni. Legalábbis nem volt kiírva, hogy ne tegyük, bár kifejezett buzdítást sem találtunk erre vonatkozóan.
A mai nap bőséges kulturális termésének élményét legmélyebben egy közeli fürdő medencéjének a fenekén lehet hatékonyan feldolgozni. Irány tehát Gols.
A strand a Neusiedler See Card-unkkal ingyenes, ahogy a mai nap összes programja. A hűvös júniusi időre való tekintettel mi vagyunk az egyetlen vendégek, de nekünk éppúgy jár az összes vízimóka, csúszda, forgó, dögönyöző.
Ha valaki még ezután is bírja, akkor látogasson el a szélfarmra, ahol a Weiden Szélerőmű Park szakemberei egyórás túravezetésen adják elő a tutit. Szerintem nem fognak direkte kampányolni az atomenergia ellen, de azért a kisimult arcvonásaik arról árulkodnak, hogy nem nyomasztja őket feladat, vajon melyik diktátortól kell majd nukleáris fűtőelemet vásárolniuk 30 év múlva.
Itt jártunk:
Linkek:
Frauenkirchen Ferences facebook
