Az elmúlt öt napot Liptó és Árva környékén töltöttük, a Nyugati-Tátra és a Kócs-hegység ormain, váraiban, szurdokaiban. Minderről ezen a linken találsz beszámolót: https://kidkalandok.blog.hu/tags/Szlov%C3%A1kia1

Utolsó ottani programunkról, Liptovsky Hrádok vízivárától csupán félórás kocsikázással érjük el délidőben az itteni első megállónkat, a Poprád egykori riválisának, ma viszont külvárosának számító Szepesszombatot (Spišská Sobota).

Történelme nem csupán a vegyes lakossága miatt igazi multikulti, hanem politikailag is, hiszen Zsigmond király más városokkal együtt Szepesszombatot is zálogba adta Lengyelországnak 1412-ben , és a város 360 éven át vissza sem tért Mária országának kebelére.

Arról, hogy ezt a csodálatos helyet már Korvin Mátyás király is felfedezte, egy márványtábla felirata árulkodik azon a házon, amelyben az éjszakát töltötte.

A főtéren sorakozó tímár-házakon jól megfigyelhető a polgári épületek jellegzetessége, az oromzatos kontytető. 

Podtatranske Múzeum helyi fióktelepe a bőrfestéssel foglalkozó Werner család polgárházában található.

Hullámzó hovatartozása azonban nem vált a fejlődésének gátjává. A Szent György templomot későromán stílusban építették, még 1273 előtt. Gótikus átformálása 1464-ben történt. Későgótikus szárnyas oltárait 1503 és 1520 között készítették Lőcsei Pál mester műhelyében. A templom mellett áll az 1598-ból származó reneszánsz harangláb és az 1772-ből származó barokk stílusú Immaculata-szobor. A tér parkjában található a szepesszombati vásárok emléke, az 1560-as évekből származó gabonamérő.

A szabadon álló városházát, mint későbarokk palotaépületet a 18. század végén építették. Az evangélikus templom épülete 1777-ben illeszkedett be a tér meglévő házainak sorába. Ékessége az 1852-ből származó "Krisztus az Olajfák hegyén" oltárkép.

Innen Szepestamásfalvára (Spišské Tomášovce) hajtunk, hogy rövid program keretében kukkantsunk be a Hernád-áttörésbe. 

Ez a nevezetes szurdok a Szlovák Paradicsom (Slovensky Raj) legészakibb látnivalója, mondhatni kapuja. Geológiailag egy végtelenül bizarr képződmény, hiszen a Hernád-folyó a Szepesi-medencéből érkezik a hegyek lábához, és oda is távozik miután 11 kilométert csalinkázott a hegyek között. A mai terepviszonyokat látva nehéz megérteni, hogy miért nem maradt eleve a Szepesi-medence völgyében, miért harapott bele inkább a sziklákba. Nos, a tudomány szerint a Szepesi-medence csak kétmillió évvel ezelőtt süllyedt meg, amikor a Hernád-áttörés már rég létezett. Olyan mélyre viszont máig sem süllyedt, meg, hogy a Hernád kikívánkozzon a hegyek közül.

Ďurkovec néhai kempingjénél parkolunk le, ahol értetlenkedve konstatáljuk az egykori nyüzsgő telep kihaltságát és lepusztultságát. A turistaáradattal megáldott gyönyörű réten fekvő szálláshely csődje tipikus poszt-szocialista jelenség, harminc évvel a rendszerváltás után. 2024-re azonban félig ide is elért a kapitalizmus, a fenti képpel átellenes oldalon immár vadonatúj kockakunyhók tarkítják a mezőt.

Innen két kilométeres könnyű sétával érjük el a Tamásfalvi-kilátót (Tomášovský výhľad), amely a Hernád-áttörés leglátványosabb sziklakiemelkedése. Közben érintjük az udvarias diákmunkások alakjában megjelenő erdei fizetőpontot, ahol a szurdokok látogatására kirótt egy eurós napidíjat kell leszurkolni.

A fák közül kitekintve tárulkozik fel a kilátó sziklaplatója. A közelítéskor érdemes visszavenni a lendületből, mert bármiféle akadály nélkül bucskázhatunk le a halálos mélységbe. Ha előreszaladgáló típusú gyerekekkel túrázunk, akkor ez nem az a hely, ahol javallott szélnek ereszteni őket. 

Nekem speciel nagyon bejön a kilátó érintetlensége, miszerint nem csúfítják el korláttal a természeti csodát, hanem az egyéni felelősségre bízzák a placc látogatását. A hegyi országok kirándulóinak ez természetes, de mi magyarok máshoz vagyunk szokva. Például a "fürödni tilos" táblák sokaságához. Ettől persze még tragikus, ha lezuhan innen valaki, de összesen két ilyen eset fordult elő az elmúlt húsz évben, plusz egy öngyilkos. Mindeközben 6200 ember halt meg közúti balesetben Szlovákiában. Legyetek óvatosak! Itt is, de az utakon még inkább.

Rövid szerpentin vezet le a 150 méterrel alattunk áramló folyóhoz. Innen nyugat felé, hét kilométer hosszan húzódik a Hernád-áttörés legvadregényesebb része, kapaszkodóláncokkal és lépőtrepnikkel. Három nap múlva oda is ellátogatunk, most azonban a kelet felé eső, három kilométeres, szelídebb szakasz kínál körtúrát az autónk felé.

Épp a Tamásfalvi-kilátó sziklája alatt nyírtak bele egy rétet a folyópart erdejébe. Talán a fotósok kedvéért?

Čingov üdülőtelepnél jutunk vissza a civilizációba. Az útmenti kis sziklafalon a Csingói gyerek ferráta néven ismert kis tanpályát tanulmányozzuk, amely tényleg csak nagyon kicsiknek való. 

Az üdülőhely egyébként roppant bájos és természetközeli, ugyanis teljes terjedelmében kerítésmentes.

Tízperces kapaszkodással vissza is jutunk Ďurkovec kempingjébe az autóhoz. Holnap komolyabb szurdokokba készülünk.

Itt jártunk: