Esős napnak nézünk elébe, ezért alternatív programokat találunk ki a biciklizés helyett. Először is visszakódorgunk Magyarországra, és belevetjük magunkat a Kopasz-Kendig sűrű-sötét rengetegébe. Azon keresztül vezet ugyanis a Szent Vid-hegyre tartó aszfalcsík, amelyen az esőre való tekintettel autóval közelítjük meg a híres Szent Vid káponát. 

A Velem feletti magaslat erdejében megbúvó kicsiny templom a Kőszegi-hegység egyik kiemelkedő történelmi és vallási emléke.

A Szent Vid-hegy az őskor óta lakott  és az  i. e. 2. évezredre már jelentős településsé vált; a dombtetőn fellegvárral, az alatta kialakított teraszokon pedig az illír bronzművesek műhelyeivel és a földművesek lakóhelyeivel. Az ásatások legértékesebb lelete egy királynői minőségű arany diadém (fejdísz), amelynek készítési idejét az i. e. 1300-950 közötti időszakra teszik. Később egy itt álló római őrtorony védte az egykori Savaria (ma Szombathely) vízellátását biztosító aquaduct forrásait.

Minden arra mutat, hogy a múltunk összes társadalma imádta ezt a helyet, hiszen a fentiek mellett a régészek avar temetőt és Árpád-kori erődítményt is feltártak, amelyet még Jurisics is használt a Kőszeg körüli védelmi gyűrű részeként.

A templom első írásos említése egy 1270-es oklevélben található, amely szerint a Gutkeled nembéli Vid ispán alapította a vár részeként, de hogy mikor, azt homály fedi. Valószínűleg a 13. század elején, de legkorábban a 11. században lehetett, mert a Vid családnév Salamon magyar király idején (1053–1087) tűnt fel a környéken.

A Szent Vid-kápolna külsőleg az eredeti, román kori formáját őrzi. Barokk stílusú belső átalakítása a 18. század során kezdődött, amikor az ellenreformáció újmiszticizmusa csodákkal ruházta fel a környéket, búcsújáró hellyé varázsolva a hegytetőt. Mai képét 1859-re érte el. A kápolna mellett, a várból akkor még meglévő sarokbástya felhasználásával, Hilarien szerzetes épített remetelakot 1713-ban, tovább növelve ezzel a hely vallási jelentőségét. Ezt ma már ne keressük.

A kápolnát sajnos zárva találjuk, így az áhítat eléréséhez az álomszép természeti környezetet használjuk fel.

Ez a Velem melletti kápolna nem keverendő össze a Veleméri Szentháromság-templommal, amely ugyanígy az osztrák határ tövében emelkedik, csak éppen száz kilométerrel délebbre. Amaz is a 13. században épült késő román, kora gótikus stílusban ám ott megmaradtak az 1377 körül festett belső freskók, amelyek páratlanok Magyarországon. Ha azt találja valaki zárva, akkor bőven van oka szomorkodni. Íme egy kép, hogy miért.

Kőszegre érkezve első esőmentes programunk a vár kiállításának meglátogatása, a második pedig a főtér kitűnő pizzériájának a bevétele.

A vár története annyira közismert és sokszor megírt, hogy én nem értekeznék róla. 

Az ellenben nekünk is újdonság, hogy a szépen parkosított külső falgyűrű mentén milyen jópofa helyitermék boltot találunk. Meg lámákat.

A város különlegessége az egymás mellett szorosan, mintegy ikerként álló két templom. A 14. században épült, torony nélküli Szent Jakab-templom (Öregtemplom) nyilvánvalóan katolikusként kezdte a pályafutását, és az 1530-as években vált protestánssá, a város teljes lakosságával egyetemben. Az 1600-as évekre a magyar lakosok különülni vágytak a németektől, ezért 1615 és 1618 között melléépítették maguknak a Szent Imre-templomot.  Az ellenreformáció során azután, 1673-ra mindkét templomot visszavették a katolikusok.

Kőszeg fő plébániatemploma mára az 1894-ben átadott neogótikus Jézus Szíve-templom. Altemplomától egészen a tornyáig bejárható.

A Garabonciás Pizzériában nagyon finom minden, de az élmény cseppet szürreális, ugyanis súlyos középkori boltozatok alatt kínálják az olasz kaját, miközben a berendezés afrikai törzsi népművészet amihez dubstep zene szól.

A főtér képeivel búcsúzunk Kőszegtől, ahol a szemfülesek megtalálhatják ország legrégebbi városházáját, legkeskenyebb barokk házát, az ország egyetlen duplaárkádos épületét a Lábas-házat és a reneszánsz eredetű Sgraffitós-házat is.

Az eső csillapodásával visszavágyunk a természetbe. Az Írott-kő (Geschriebenstein) csúcsát célozzuk meg az osztrák oldal felől. A Geschriebenpass hágójának parkolójától alig egy kilométert kell trappolni, de előbb még megállunk a Léka feletti Margit-kilátó (Margarethenwarte) tornyánál.

Azután valóban nekieredünk a hegytető erdejének. A megfékezhetetlen szamócázás következtében egy óra alatt tesszük meg az egy kilométert.

Az államhatáron álló Írott-kő kilátójából a körös-körül viharvert táj tárulkozik fel.

Ám az időjárási front végtére is eltávozott, így Burg kempingjébe visszatérve nyaraló üzemmódba váltunk vissza.

 Itt jártunk: