Római provincia Karintiában
Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 5. nap
Reggel hétágra sütött a nap, és még nyugodtan szötymöröghettünk is, hiszen mára nem terveztünk távoli programokat. Az alábbi célpontok mind Klagenfurttól 30 kilométeren belül esnek, északkeleti irányban.
- A Magdalensbergi Régészeti Park, a római birodalom vasipari gyöngyszeme
- A Magdalensberg csúcsa, mesés panorámával és kis vadasparkkal
- Sankt Veit városa a hét témájú múzeumával
- A Maria Saal Skanzen fantasztikus gerendaházai
- Maria Saal dómja az őt körülvevő középkori épületegyüttessel
Elindultuk a tópartunkról, a kempingből, Andris mutatja az irányt előző este.
Volt egyszer, nagyjából Krisztus idejétől fogva (Augustus alpesi hadjárata révén), egy római tartomány, Noricum, amely keletről épp a mi Pannóniánkkal volt határos. A fővárosa, Virunum részben a mai Magdalensberg hegyen terült el, részben pedig a hegy lábánál. A hely már azelőtt is az itt élő kelták igazgatási központja (oppiduma) volt.
A múzeumi idegenvezető lány egyébként nagy lelkesen lemutatott a messzebbi Sankt Veit városára, miszerint ott volt a római főváros, csak annyira beépült, hogy lehetetlen a mai régészeti feltárása. Hát, az én általam fellelt szakirodalom nem utal semmi ilyesmire, úgyhogy itt egy kisebb helyi rejtély lappang. ("Hát"-tal nem kezdünk mondatot? Dehogyisnem, baromira kezdünk.) Digital Map Roman Empire
A régészeti kutatások elég korán megkezdődtek, köszönhetően annak hogy 1502-ben egy szerencsés földműves rátalált a "Magdalensbergi ifjú" bronzszobrára. A fémes illető 1810 környékén sajnos eltűnt, ma főként egy tizenhatodik századi másolatról ismert, amelyet most a bécsi Kunsthistorisches Museumban őriznek, és egészen 1986-ig az eredetinek hittek.
Később rájöttek a helyi régészek, hogy errefelé nem csak a minőség, hanem a mennyiség is számított. Az ásatás területén 100 000 tonna kohósalakot találtak, amely kb.30 000 tonna vas termelésére enged következtetni. Hűha!
A romterület manapság egy szép park. Itt nem lebetonozzák a falak tetejét hanem befüvesítik. Úgy látszik nekik ez jött be. Akit érdekel egy jóval komolyabb ausztriai római romváros (részben újjáépítve), az kattintson erre a régebbi blogposztomra
A régészeti parktól csupán két perc autózás a Kékestetővel megegyező magasságú hegycsúcs. Amolyan "minden az egyben" csudálatosság. Román-kori templom, panzió étteremmel, autentikus kéjlak és kérődző emlősök.
Hosszasan ámultuk és fotóztuk az evolúció csodáját, a gímszarvas papát muflon gyermekével.
A kaktuszos barokk belváros nagyon szépecske, de mi elsősorban a fenti képen jobbra lévő múzeum miatt mentünk oda. A kínálatban a logisztika dominál, úgy mint vasút, posta, csendőrség, járműgyártás. Andris akkurátusan visszahelyezte a sínre a kisiklott mozdonyt, majdnem lefejelve egy római kori kilométerkövet.
A mozdonyszimulátor legalább félórás programot ad három fiúnak, de akár másfél órásat is ha akarnánk. (Nem akarnánk).
Van ám viszont egyéb érdekesség is. Például egy terjedelmes kiállítás a 18. században használt, aprólékosan megfestett íjász céltáblákról.
De lehet verni helyi pénzt is egy euróért. A portás bácsi (aki az egyetlen személyzet a múzeumban) imádnivalóan aranyos. Addig engedi ütlegelni a kicsiket, és ad új sima fémkorongot, amíg végre jól találják el a kalapáccsal a verőtövet.
Sejtésünk szerint sűrű esők öntözhetik a vidéket az év során, legalábbis a fedett bevásárlóutca erre engedett következtetni.
Ezután viszont már nagyon eljött az ideje az elemózsiás kosarunk helyzetbe hozásának. A Maria Saal Skanzen (Kärntner Freilichtmuseum Maria Saal) árnyas előterében adtuk meg neki a lehetőséget a kibontakozásra.
Lehetetlen betelni a finom kajával, és a kettő-négyszáz éves fa épületek tanulmányozásával. A robosztusságuk és a beépített famennyiség szinte ijesztő tiszteletet vált ki az egykori építőikkel szemben.
Az istálló többnyire teljességgel a házon belül volt. Általában a földszint egyik felét foglalta el, míg a lakószobák az emeleten sorakoztak. Mindenesetre egy légtérnek vehető az egész ház, így nem meglepő, hogy a várurak nézőpontjából a parasztok tényleg mind disznóólban laktak (még ha ez az ól egy mai kisebb szálloda méretével vetekedett is).
A kémény ezekben a tanyaházakban ismeretlen fogalom volt száz évvel ezelőttig. Az égéstermék teljesen belepte a szobák mennyezetét, és csak rettenetes bolyongás után, az ajtók fölé vágott réseken távozhatott a szabadba.
De vajon miért nyelték élethossziglan az otromba füstöt? Hiszen a kéményes kandalló komfortját már a Római Birodalomban széles körben élvezték. Nos, én csakis a spórolásra gondolhatok. A kandalló ugyanis csupán egy helyiséget fűt, és a meleg nagy része a kéményen át távozik, tehát észvesztően zabálja a fát. Ez nyilván elszomorít bárkit, aki a két kezével vágja és cipeli a tüzelőjét.
A kemence már hatékonyabb, sok hőt eltárol a tűz kialvását követő órákra is, de ebből még mindig majdnem minden szobába kellene egy.
Ezzel szemben a nyílt tüzű házi erőmű, a maga szétterülő füstjével felmelegíti a teljes mennyezetet - becslésem szerint akár 50-60 fokosra. És máris rendelkezésre áll egy száz négyzetméter felületű radiátor a földszinten, és ugyanennyi padlófűtés az emeleten, ahol amúgy semmilyen más kályhaféleség nincs. Így már egész jó ötletnek tűnik tábortüzet rakni otthon a konyha közepén, nemde? Az egész délelőttnyi főzőcskézés után másnap reggelig gondolni sem kell a fűtésre, és van idő újraéleszteni a konyhai személyzetet.
Maria Saal egyébként egy kicsiny falucska, a skanzentől pár száz méterre lévő erődített zarándoktemplom körül.
Az őslakos bajorok a 3. században vették fel a kereszténységet, de 600 körül a pannóniai avarok annyi barbár szlávot üldöztek a vidékre, hogy Krisztus vallása 150 évig csak földalatti mozgalomként működhetett. A szlávok kiűzése után, 753-ban épült meg a karoling stílusú templom, amelynek az alapjaira a 15. században húzták fel a mai épületet.
A dóm köré erődítés épült, amelyben elkülönül az elöljáró háza, az esperes háza, és különböző kápolnák, fantasztikus 500 éves freskókkal. Hihetetlenül gyönyörű az egész.
A templom falába több nagy, az egykori Virunumból származó római domborművet is beépítettek. Nekem a legjobban az Utazás a másvilágra tetszett.
A nap végére már csak egy remek fürdőzés maradt a kempingünk tavában, és a naplemente végigfotózása. Ha már giccs, akkor legyen első osztályú!
Sajnos a Sankt Veit melletti Hochosterwitz Várat kihagytuk, de majd legközelebb! Ez lett volna ma az egyetlen hely, amely csupán kedvezményes, és nem teljesen ingyenes a Karintia Kártyánkkal.
Pár kép róla, és egy videó:
Itt jártunk:
Linkek:
Magdalensbergi Régészeti Park (Archäologischer Park Magdalensberg)
