A gótikus ezüstvárosok
Csehország - 3. nap
Ma elhagyjuk a Morva-karsztot, de nem szomorú szívvel, hiszen a következő célpontunk, a Cseh Paradicsom szintén ámulatba ejtő hegyvidék. Az eléréséhez 270 kilométert kell autóznunk, ám a vándorlást tartalmassá tudjuk tenni az útba eső városok megtekintésével.
A középkori ezüstbányászaton megtollasodott Jihlavában rögtön a Szent Jakab templom közlében parkolunk le. Ő ugyanaz a Jakab, akinek a sírjához a híres Camino zarándokútvonalak vezetnek Santiago de Compostelába. Nem csak Csehország, hanem egész Európa számos bányászvárosának ő a védőszentje, ugyanis a középkor bányászainak a biztonságos célba érkezés jelentette a napi kihívást, és Szent Jakab, úgy is mint a zarándokok vezetője, kiválóan szimbolizálta ezt, mivelhogy története szerint, a Rómában kivégzett testét rejtő szellemhajót az isteni gondviselés sodorta el a biztonságos Ibériáig.
A templomot 1257 májusában szentelte fel Schaumburgi Bruno olomouci püspök, és az évszázadok során a műtárgyak kincsesbányájává vált. Gótikus korszakból kiemelkedik az egyedülálló Pieta (kb. 1330) és a gyönyörű Szent Katalin-szobor (kb. 1400). A különböző szentélyek között természetesen találunk barokk stílusút, de még szecessziósat is! 63 méter magas északi tornya manapság a harangozás mellett látogatható kilátóként szolgál.
Egy oldalszentély
A toronyból szép a rálátás a főtérre, illetve az annak közepére 1980-ban rittyentett bevásárlóközpontra. Furcsa módon azelőtt is egy háztömb állt a tér közepén, csak az valahogy tájbaillőbb volt.
Ilyen volt régen
A "holdbázisnak" háttal állva most is gyönyörű a tér, és mókásak az óriási nyugágyak.
A várost a középkorban jelentős falak és bástyák övezték. Ennek egyes szakaszain most is végig lehet sétálni, a legszebben megmaradt faltorony pedig a Brána Matky Boží, azaz Istenanya Kapuja.
A közeli Havlíčkův Brod városka főtere immáron tökéletesen eredeti, minimum egy autós körbetekintést mindenképpen megér.
Mi Čáslavban állunk meg hosszabb pihenőre. Az Otakar-bástyánál lépünk be az óvárosba, amely az 1200-as évek végén uralkodott II. Ottokár Přemysl királyról kapta a nevét
A főtér túloldalának meghatározó eleme a 13. századi Szent Péter és Pál templom. Regényes külalakját az évszázadok sokszoros átépítéseinek köszönheti, ám gótikus formajegyeitől sosem szabadították meg.
Polgárházak a térről kiinduló František Moravec utcában
A tér sarkán álló idegenforgalmi irodában a leljük meg a közel 90 méter magas templomtorony kulcsának őrét. Az idegenvezető hölgy felkísér minket az impozáns építmény tetejébe, és érdekes információkkal egészíti ki a különböző szinteken látható kiállítást.
Például a toronyóra történetével, amely azért különleges, mert készítője, az Európa szerte háromszáz templomnak órát szállító Adamec műhely, éppen itt működött, Cáslavban.
Idősebb Karel Adamec, a cáslavi órásmesterek atyja 1869-ben telepedett le Cáslavban, és a főtéren nyitott órás-litográfus műhelyt. 1883-ban kezdett el toronyórákat gyártani, amelyek hamarosan országos és nemzetközi hírnevet hoztak számára. Utolsó és egyben legismertebb munkája az itteni Szent Péter és Pál-templom tornyára készült óra volt 1910-ben.
Fia, az ifjabb Karel Adamec szintén órásmesterré vált, és ő már faliórákat valamint zsebórákat is alkotott. A műhely utolsó tulajdonosának, František Skalickynek a halálával fejeződött be a cáslavi kézműves toronyóragyártás 1968-ban.
A toronyórát csak úgy beletúrták a gótikus ablakba
A csigalépcső varjúfészek mellett vezet el
A híres Adamec féle toronyóra
Csuda kellemes rekreációs tópart húzódik egyből az óváros mellett
Kalauznőnk türelmesen pötyög amíg mi körülnézünk
Csupáncsak tíz kilométerre van innen a környék ékköve, Kutná Hora. A városdomb alatti Breüer-park mellett parkolunk le, és egy kellemes kerti pavilonban ürítjük ki piknikkosarunkat ebéd gyanánt. Innen végigjárathatjuk szemünket az odafenn sorakozó, áhított látnivalókon: a városházán, a Jezsuita kolostoron és a katedrálison.
A dombra felkapaszkodva az Olasz Udvar (Vlašský dvůr) épületével kezdünk, amely sok minden volt az elmúlt 800 évben, de olasz udvar a legkevésbé.
Eredetileg erődített városi kastélyként emelték a 13. század végén, egyben a helyben kitermelt nemesfémek őrizetére. S ha már kéznél volt az anyag, 1300-ban II. Vencel király átalakította központi királyi pénzverdévé, egyúttal bezárva az addig szanaszét működő kisebb verőműveket. Az Olasz Udvar név akkoriból ered, mert a pénzveréshez olasz (florentiai) szakértőket hívtak. Abban az évszázadban Kutná Hora az európai ezüsttermelés harmadát adta.
V. Vencel később részlegesen királyi rezidenciává alakíttatta. Azután, egy 1727 körüli nagy tűzvész következtében a pénzverde megszűnt, és a városháza költözött be az épületbe a 19. századig. Ma múzeumként működik: megtekinthető benne a királyi kápolna, a trónterem, interaktív pénzverési bemutatók, valamint alagsorában a Rejtélyes Arc kiállítás – misztériumokkal és középkori bűnügyek történetével.
Az Olasz Udvar mellett 1330-ban kezdték meg a pénzverők adományaiból az itteni Szent Jakab templom építését. A tervezett déli tornya annyira a hegyoldal szélére esett, hogy az építés során süllyedni kezdett, ezért végül félbehagyták, és cserében az északi tornyot növesztették 80 méter magasra.
Innen az óváros bebarangolásával kelünk át a Jezsuita kolostorhoz. A kacskaringós utcák megejtő idilljéből külön kiemelkedik néhány emblematikus épület.
A Kőház (Kamenný dům) a viharos századok során sokat vesztett eredeti gótikus díszítéséből, de aztán 1902-ben visszaállították a faragványokat. Történeti múzeumot találunk benne.
A Sankturinov-ház egy 13. századi ezüstolvasztó műhelyből alakult palotává. Jelenleg az Alkímia és Reneszánsz Tudományok Kiállításának ad otthont.
A Dačický-házban Csehország UNESCO világörökségi helyszíneit mutatják be
Az óváros nyugati oldalán kiérünk a Hrádekhez, amely eredetileg egy gazdag bányatulajdonos kőházaként épült, és erődszerű kialakítása miatt kapta a „váracska” nevet.
A Hrádek első említése, amely akkor még egy megerősített fa erődítmény formájában állt, 1312-ből származik. Az ennek a helyébe lépő erődítményt építtette át Václav z Donín, Kutná Hora királyi tiszttartója gótikus rezidenciává 1400 és 1420 között. A jelenleg benne működő Ezüst Múzeum neve félrevezető, mert az 1877-ben alapított intézmény valójában jelentős régészeti, numizmatikai, művészeti és geológiai gyűjteménnyel is rendelkezik (185.000 tárggyal!). A bányásztechnológiai kiállítása Európa legrégibbjei közé tartozik. Sokan meghökkennek amikor a belváros közepén a kiállítási termek után a következő helyekre vezetik őket:
- zseblámpával, sisakkal és perkytlí nevű kapucnis bányászköpennyel felszerelve a Szent György-tárnába, ahol körülbelül 40 méter mélyen bejárják az eredeti középkori bánya 250 méter hosszú szakaszát.
- a Hrádek kertjében ezután megtekinthető az úgynevezett bányásztelepülés, azaz a favázas- és rönképületek, az úgynevezett bányászkávézó menedékhelye, és mindenekelőtt egy fújtatós kandallós kohó másolata.
És máris a Jezsuita kolostor sarkánál találjuk magunkat. A jezsuiták 1626-ban érkeztek Kutná Horába és a jelen épületüket 1667-ben kezdték építeni. Mai teljes alakját 1750-re érte el. A szerzetesek nem sokáig örülhettek a kolostornak mondott fényűző palotának, mert XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta a rendet, s ezután katonai laktanyaként, kórházként, majd tárolóraktárként használták, egészen 1998-ig, amikor a Cseh Képzőművészeti Múzeum vette át, hogy azután 2010-ben megnyissa kapuit a Közép-csehországi Galéria (GASK), modern művészeti kiállításoknak adva helyet.
1709–1716 között František Baugut jezsuita szobrász 12 szent szobrát helyezte el a kollégium teraszán, hogy hasonlatot teremtsen a prágai Károly-híd mellvédjéhez.
Az épület két udvara hátrafelé nyitott, az egykori kolostorparkra néz.
A közparkban a GASK Galéria kortárs művek révén igyekszik a barokk múltat felfrissíteni. A zöld tér és az alkotások játékossága ideálissá teszik a helyet a pihenésre, kultúrára nyitott sétákra vagy akár spontán piknikre is.
Kell némi nyitottság a cadillac-be oltott madár megértéséhez (Antoine de Cadillac egyébként katonatisztként létesített erődöt a vadonban, a mai Detroit városát alapítva meg ezzel)
A park szélén felbukkan a nap csúcspontja, a Szent Borbála katedrális. Cirkuszi sátorra emlékeztető tetői utánozhatatlan jelleget kölcsönöznek a késő gótikus csodának.
Építése 1388-ban kezdődött, amikor Kutná Hora ezüstbányászata a virágkorát élte. A helyi potentátok a prágai Szent Vitus‑székesegyházzal óhajtottak konkurálni, és a nemes versengés évszázadokon keresztül tartott.
Mai formáját végül csak az 1884 és 1905 közötti nagy nekibuzdulás hozta el. Ekkor készült a nevezetes sátortető is, tehát ne gondoljuk, hogy a középkoriak voltak ennyire formabontók.
Jelen írás kereteit teljesen szétfeszítené a katedrális külső és belső műelemzése, ezért hadd szolgáljak csupán egy fotósorozattal.
A főoltáron az utolsó vacsora egyik ritka olyan ábrázolását találjuk, ahol az apostolok körbeülik az asztalt. A Felvidéken találni még hasonlót.
Elképesztő élmény felülről belenézni az orgonába, hogy mennyi minden rejlik a templomtérből látható sípfal mögött. Egyes templomokban az orgona látható csövei nem is szólnak, mindössze díszek.
A lágy hangokat nem is fémsíp, hanem szögletes fa idom gerjeszti. Ez a Holzgedackt avagy Bordun.
Az autóhoz a szőlőművelt várlejtőn sétálunk vissza, ahol a rejtőzködő kiskocsma és a parádés parkosítás bűvöl el minket.
Még a katedrális mellett slattyogtunk le a Krisztus Teste kápolnába, amely csontháznak épült, de sosem vették használatba.
Ellenben a város észak-keleti oldalán lévő Sedlec kolostor Mindenszentek kápolnáját annál inkább! Erre nekünk nem jutott időnk, de azért elmesélem.
A kolostort bajorországi ciszterci szerzetesek alapították 1142-ben. A kezdeti román stílusú épületeket különösen gazdag és monumentális formában alakították át gótikussá 1280–1320 között.
A csontkamra, azaz osszárium története 1278-ban kezdődött, amikor a Szentföldről visszatérő sedleci apát a Golgotáról általa hozott marék földet a kolostor temetőjébe integrálta, kisebb őrületet indítva el ezzel, hiszen onnantól minden boldog, és főleg boldogtalan ide óhajtott temetkezni. Már épp lecsengett volna a tetemek búcsújárása, midőn a 14–15. századi pestisjárványok és a huszita háborúk halálos áldozatai újabb tömeges nyomást helyeztek a temetőre, és ennek a kordában tartása érdekében a régebbi csontokat kiföldelték, és a templom alatti kriptába helyezték.
A behajigált csontokat azután - a legenda szerint 1511 körül - egy félvak szerzetes kezdte el piramis alakba rendezni, hogy több méltóságot adjon nekik. A bizarr különcség azonban csak bő 350 évvel később, 1870-ben jutott teljes diadalra, amikor Schwarzenberg herceg megbízta František Rint szobrászművészt a ma látható installáció megalkotására. A kreatív alkotó négy családtagjának a bevonásával készítette el ízléstelen életművét. Koponya kandeláberek és lábszárcsont girlandok vezetik a szemet a főhelyen díszlő iszonyatos csillárhoz, de a Schwarzenberg-család címerét is sikerült megformálnia a maradványokból. Azt nem jegyzi a fáma, hogy ivott vagy szívott-e mindehhez valamit a művész, vagy magától volt ennyire király.
Az ilyen, memento mori jellegű művészetnek voltak ám előképei bőven. A halál magasztalásának irányába kifejtett, vissza-visszatérő erőfeszítések időnként azt a célt is szolgálták, hogy a kereszténységnek is sikerüljön olyan átütő eredménnyel alkalmazni a túlvilági életbe vetett hitet, mint az iszlámnak a korabeli és a mai öngyilkos terroristák esetében. Nem sikerült, pedig igyekeztek.
A délután végén mi is az evilági gyönyöröket hajszoljuk tovább Jičín városában, amelyről felnőtt fejjel tudtam meg, hogy nem csak a Rumcájsz rajzfilmsorozatban létezik, hanem valóságos település. S lám, a főteret és a Wallenstein palotát sikerült a régieknek pont olyanra építeni, ahogyan azok az animációs képkockákon szerepelnek!
A középkori város 1526-ban vált a Habsburg Monarchia részévé. A mohácsi csatában elesett II. Lajos ugyanis utolsó Jagellóként a Cseh Királyság, Morvaország, Szilézia és Lausitz uralkodója is volt, és halálával mindez az osztrák császárra szállt. Jičín történelmének a legfényesebb időszaka 1624-ben kezdődött, amikor Albrecht von Wallenstein (Waldstejn) a harmincéves háború hadvezéri dicsősége révén hercegséget alapíthatott a környéken, amely olyan önálló kis állam volt a birodalmon belül, mint most egy tartomány. A székhelyéül választott várost pedig olyan nagyszabású építkezésekkel dúsította, mint a Wallenstein-kastély (Valdštejnský zámek), a jezsuita kolostor és iskola, valamint több palota és barokk épület.
Václav Čtvrtek könyve alapján készült Rumcájsz meséket eredetileg 1967-1981 között adta a csehszlovák televízió. A rajzoló, Radek Pilař, a régi mesterekhez hasonlóan önmagát is belefestette a műbe, nem is éppen kis szerepben, hiszen Rumcájszt mintázta meg magáról.
Az estét már a város felett emelkedő Prachovi sziklák szép vidékén lévő Prachovská osma idilli kempingjében töltjük.
Linkek:
Itt jártunk:
