Mai csemegénk a Brnótól északkeletre fekvő Morva-karszt. A csupán 500 méter magasságig törő hegység egy igazán különleges barlangrendszert rejt, amelynek több szakasza is látogatható.

A hegyeken áttörő Punkva-folyó barlangrendszere igazi geológiai kuriózum. Léte és kialakulása józan ésszel nehezen érthető, hiszen a folyó medre egy kilenc kilométer hosszú felszíni szurdokon kanyarog végig, ám szárazon! A víz ugyanis Sloup falu határában nem a kényelmes szurdokot választja, hanem beküzdi magát a föld alá, és a szurdok melletti hegyek mélyén harminc kilométert megtéve lép csak újra napvilágra.

A Suchdol felirat alatti szürke kacskaringó a száraz szurdok, pirossal a barlangjáratok

A barlangrendszert az elmúlt 170 év alatt fokozatosan tárták fel. Természetes bejárata a víznyelőnél lévő Sloupi- és Sosuvka-barlangoknak valamint a forrást alkotó Punkva-barlangnak volt. A közöttük feltételezett óriási, patakos járatrendszert víz alatti folyosók (úgynevezett szifonok) válaztották el az ismert részektől. A barlangkutató búvárok átúszási kísérletei 1955-66 között számos halálos balesethez vezettek, ezért a hatóság a barlangászok számára megtiltotta a kutatást, és a feltárással az állami Akadémiát bízta meg, amelynek mérnökei bányatárók hajtásával próbálták elérni a természetes barlangjártokat. Ám a brünni amatőr barlangkutatók nem adták fel ilyen könnyen. A vízalatti búvármerülések ellehetetlenülésével a rendszerbe vezető számos víznyelő titokban történő bontásával igyekeztek célt érni. 1969-ben a Cigány-nyelõn keresztül sikerült is nekik a rendszer fõágába való bejutás, ezért róluk nevezték el a barlangot Amatõr-barlangnak.

Azóta a vízalatti járatok átúszásával sikerült a búvároknak összekötni a különálló barlangokat, így a ma ismert teljes rendszer több mint 40 kilométer hosszú, és a Punkva-folyóba a hegy mélyén beömlő Bílá-patak révén egy hatalmas ipszilont alkot. Ám a búvárátkelések most is rendkívül kockázatosnak számítanak, az elmúlt 50 évben minden évtizere jutott halálos baleset, a legutóbb 2020-ban.

A túra előtti estét az Olsovec-tó partján fekvő szép kempingben töltjünk, ahonnan reggel tíz perc autózással érjük el a Skalní mlýn (Sziklamalom) turistaközpont parkolóit, ahol kiválthatjuk az online lefoglalt belépőinket. Érdemes a foglalást időben megtenni, mert a nyári napokon általában minden túra megtelik pár napra előre.

Az Olsovec-tó

Skaly Mlyn

A parkoló mellett betonból alkotott karszthegység-szelvény szemlélteti a víz barlangformáló hatását. Meglehetősen érthetetlenül és csúnyán.

Első kalandunk a Punkva-barlangba vezet, amelynek bejáratát a szurdokon keresztül húsz perces sétával vagy gumikerekű kisvonattal lehet elérni.

A Punkva-barlang

A Punkva-folyó jókora sziklafal tövéből hömpölyög elő. Az indulásig hátralévő percekben a fogadóépület színvonalas kiállítását szemléljük és a barlangból kicsónakázó előző turnusokat lessük. Azután megindulunk a mélybe.

A Prední dom (Első-terem) tava fölött változatos állócseppkövek ékeskednek. Az utána következő Sztalagmit-csarnok pedig még annál is díszesebb. A tágas termek és folyosók után szűk járatok vezetnek át a Macocha-szakadék aljába, ezért a látogatókat egy kényelmesebb mesterséges tárón keresztül kalauzolják.

A 100 méter hosszú, 50 méter széles és 138 méter mély Macoha-szakadék Közép-Európa egyik legnagyobb természeti látványossága. Elámulva járatjuk végig a tekintetünket a szédítő falak ölelte hatalmas téren. Lent az Amatőr-barlangból előtörő folyó zubog, hogy a terem másik oldalán eltűnve a csónaktúra felé invitáljon minket. A Macocha név egyébként mostohaanyát jelent. A legenda szerint egy gonosz álanya a szurdokba taszította új férje kisfiát, aki csodával határos módon fennakadt egy faágon és így a falu lakói élve halászhatták ki onnan, cserébe viszont a mostohaanya röpült.

Hosszú lépcsősoron leereszkedve érjük el a mélységi kikötőt, ahol a lapos ladikokba préselődünk. A révkalauz fiatalember példátlan bravúrral navigálja a lélekvesztőt a sötét falak kanyargós útvesztőjében.

Útközben kiszállunk az Üvegtermekhez (Sklenené Dómy) vezető folyosó torkolatában, hogy rövid látogatást tegyünk a cseppkővel dúsan felékszerezett csarnokokban. Innen indul az a lépcsõzetes aknasor, amelyet alulról másztak ki a kutatók egészen 142 méter magasságig. A térképezés révén kiderült, hogy kürtő teteje mindössze két méter távolságban van a felszíntõl. Egy erős rádióadót cipeltek fel oda, és a felszínen egy vevő segítségével határozták meg a pontot, ahol új bejáratot nyithattak.

Én sok évvel ezelőtt - a helyi barlangászok vendégeként - részese is lehettem egy ilyen izgalmas átmenő túrának. Köteleken ereszkedtünk, kötélhidakon keltünk át, hogy végül a csónakút közbenső állomásához érkezzünk meg. Ide ugye eleve teltházas ladikok érkeznek, de a vezetőink szívbaj nélkül bezsúfoltak minket a turisták közé, sáros overallban és hevederzetben valamint égő karbidlmpával a sisakunkon. Remekül szórakoztunk!

Emlékeimet felidézve tesszünk meg az utolsó folyószakaszt a felszínig.

A Macocha-szakadék

A szakadék felső peremének megközelítése autóval és felvonóval is lehetséges, de mi a hagyományos gyalogutat választjuk. Közben elhaladunk az 1995-ben átadott kötélvasút épülete előtt, amely lényegében a mederben áll, ám jócskán megerősítve, mert a száraz kanyonon évente néhány alkalommal heves árvíz söpör végig. Olyankor a barlangi túraútvonal nagy részét teljesen kitölti a víz. (A látogatásunk előtti egy héttel is szünetelt a csónakázás a magas vízszint miatt, szóval érdemes jegyvásárlás vagy indulás előtt megnézni a honlapjukat).

Másfél kilométeres sétával érjük el a szakadék északi oldalán beékelt Alsó-hidat. Innen kiválóan belátható a teljes, 138 méter magas sziklafal, a mélyben csobogó Punkva-folyó és a pöttyöződő turisták is. Azután felkapaszkodunk a déli fal tetején emelt kilátópontra.

A turistaház teraszán elköltött habos sör után a sárga jelzésen térünk vissza Skaly Mlyn parkolójába, ahonnan átautózunk Sloup faluba.

A Sloup-Sosuvka-barlang

Miután az imént az előbújó Punkva-folyóval együtt csorogtunk ki a hegyből, most a beömlést nézzük meg. A gyönyörű templommal és remek vendéglővel bíró falucska határában, a sziklafal aljában eltűnő víz mellett tátong a Sloup-bejárat. (Összesen amúgy nyolc bejárat van csak ezen a szakaszon, egyszóval csupa lyuk a hegy). Szemközt impozás kődarab szolgál népszerű sziklamászó iskolaként.

A barlangtúrák közül a hosszabb, 110 perceset választjuk, ennyi időre aztán tényleg erősen javallott hosszúnadrágot és pulóvert húzni.

Az első folyosók és termek megint csak a cseppkőcsodáikkal gyönyörködtetnek.

Azután a Nagel-akna bődületes terének legtetejéből pillanthatunk alá. A lélekzetelállítóan hatalmas terem alja 80 méterrel alattunk tárul fel.

A Nagel-akna felső 25 métere, tetejében a látogatóhíddal (foto: brnensky.denik.cz)

A Nagel-kör overallos különtúráján via ferratán is haladnak az akna oldalában (foto: Galbytour)

Ezután átérünk a Sosuvka-barlangba, ahol egy nagy kör során újabb fantasztikus képződményeket és alakzatokat láthatunk.

A túra végül a Sosuvka-kijáratnál ér véget. A hatalmas barlangszáda eredetileg Kulna-barlang néven, jelentős őskori régészeti lelőhelyként volt ismert. Színvonalas kiállítást tekinthetünk meg benne erről.

Ismét a felszínen a Kulna-barlang előtt

Jócskán benne is járunk már a délutánban. Visszatérve a kempingbe már csak a strandolás és az élő zene hallgatása vár ránk.

Itt jártunk: