Brno
Csehország - 1. nap
Csehországi körutazásunk első stációja Morvaország fővárosa, Brno. Bár az önálló morva államiság már 1197-ben odalett a cseh hatalmi törekvések oltárán, az elmúlt 800 évben az itt élőknek mégis sikerült megkülönböztetniük magukat az őket bekebelező hatalmaktól. Csehszlovákia felbomlásakor, 1993-ban felmerült ugyan az állami elkülönülés a csehektől, de ekkora változásnak akkor nem volt realitása. Ezután 2013-ban kapott újabb politikai lökést a morva nemzeti függetlenség, és egyesek azóta is napirenden tartják, ám csekély eredménnyel.
Mindenesetre törvény rögzíti a "második főváros" státuszát, olyformán, hogy bizonyos állami intézményeknek kötelező irodát fenntartani itt is.
Sétánkat a Zöldségpiacon (téren) kezdjük, ahol a Parnasszus-kút a meghatározó látványelem. Az 1696-ban átadott műremek az 1597-ben épült reneszánsz kút helyét vette át, amely eredetileg a város vízforrásaként szolgált, a Svratka folyó felsőbb részéről táplált vezetéken keresztül.
A kompozíció egy sziklabarlangot imitál, amelynek közepén Héraklész sétáltatja láncon Kerberoszt, a háromfejű pokolkutyát. A szikla tetején Európa allegorikus alakja áll, aki a kereszténység és a rend győzelmét szimbolizálja a káosz fölött. A külső oldalakon három nagy ókori birodalom jelenik meg nőalakok és állatok formájában: Babilon koronával és szárnyas oroszlánnal, Perzsia bőségszaruval és medvével illetve Görögország nyílvesszős tegezzel és szárnyas fogattal.
A Zöldségpiac tőszomszédságában találjuk a Régi Városházát. Az 1200-as években emelt épület több mint 600 évig volt a polgári irányítás központja. 63 méter magas tornya remek kilátópontként szolgál.
A torony kapulaja fölött található gótikus portált Anton Pilgram szobrász készítette 1511-ben. A középső csúcsot a legenda szerint Pilgram bosszúból faragta tekergőssé, mert a városi tanács nem fizette ki munkáját. Ám ha nem emiatt ilyen csálé, akkor a valódi ok ennél csak még furcsább lehet.
Magában az átjáróban két objektum csüng le a boltozatról. A „brnói sárkány” öt méteres teteme a legenda szerint a várost gyilkoló szörnyeteg volt, akinek egy bátor hentes mésszel töltött húst szolgált fel, amely matéria a gyomrában reakcióba lépett az enzimekkel és felrobbantotta őkelmét. A termetes dög valójában egy nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), és mivel egy 1568-as irat már a „sárkány” restaurálásáról ír, a legvalószínűbb hogy a keresztes hadjáratok során hozták Európába, és később került Brnóba.
A másik tárgyat, a hatalmas fakereket egy Jiří Birk nevű asztalosmester készítette a 40 kilométerre lévő Lednice városában, miután fogadást kötött, hogy egy nap alatt elkészíti és Brnóba gurítja a kereket. Megnyerte.
Innen felbaktatunk az óváros legmagasabb pontjára, a Szent Péter és Pál katedrálishoz. Az első, román stílusú kápolna a 11. században jelent meg a dombtetőn, amelyet fokozatosan bővítettek, a 13. századtól már gótikusan. A 18. században pedig menetrendszerűen megérkezett a barokk. A város sziluettjét meghatározó, 84 méter magas ikertornyait viszont csak 1908-ban kapta, tehát barokkra neogót következett.
Annyit egyből észrevehetünk, hogy mindeme átépítések inkább csak a belteret érintették. Az épület fő tömbje nem sokat változott az ezer év során. Mindez még egyértelműbb, ha egy 1834-es festményt szemlélünk meg róla.
kép: encyklopedie.brna
Az északi torony meghódításához a déli torony kapuján kell behatolni és leróni a díjat. Azután a padlásszinten hatolunk át az északi toronyba, értékes bepillantást nyerve a nagyszabású tetőszerkezetbe. Odaát már nem lehet sokkal feljebb menni, csak nagyjából a torony derekáig, de a kilátás azért már innen is szép. Látjuk hogy milyen szép parkon át fogunk a várba jutni.
A Dominikánus téren 2023-ban elhelyezett bronz tölcsérek alaposan megviccelnek minket, mert arra számítunk, hogy eléjük fordulva kerek alakot öltenek, aztán dehogyis.
A főtér (Szabadság tér) érintésével közelítjük meg az Osszáriumot, magyarul Csontkamrát.
A Szent Jakab-templom (Kostel svatého Jakuba) körül már a 13. századtól temető működött, amely a népesség növekedésével az 1500-as évekre annyira megtelt, hogy radikális megoldásra volt szükség. Ekkor kiásták az addigi többszáz év összes csontmaradványát, és a templom alatti pincerendszerbe hordták azokat. Azután ezt vetésforgóban tízévente megismételték, így nyerve mindig "zöldmezős" vadiúj temetőt a templomkertben.
Azonban a 18. század végére a csontkamrák is teljesen megteltek, így a bejáratokat lezárták és a kriptarendszer érthetetlen módon a feledés homályába veszett.
A templom belső padlójának 1938-ban történt felújítása során néhány helyen véletlenül lyukat ütöttek a pinceboltozatok tetején, és megpillantották a csontokat, de érdemben nem óhajtottak foglalkozni velük. Akadtak azért néhányan, akik nagyszabású csontkamrát sejtettek a jelenség alatt, ám a szocializmus évtizedeiben nem sikerült rávenni a hatóságokat a kutatásra.
A templom komplex felújítását 2001-ben végző munkások aztán valóban teljesen véletlenül bontottak bele az egyik alagútba. A híradások szenzációs új felfedezésként tálalták az eseményt, noha az osszárium léte nem volt teljesen ismeretlen, a mérete viszont annál inkább! Hónapokig tartó döbbenettel termelték ki a helységekből a csontok részben válogatott, részben ömlesztett elegyét.
Végül körülbelül ötvenezer ember maradványait húzták elő, rendszerezték és elemezték. Mindennek alig tizedét helyezték vissza a 2012-ben megnyitott csontkamrába, ízlésesen elrendezve. A többi tömegsírba került.
Mivel a pincéket eredetileg teljesen kitöltötte a csont, az új installációval is fontosnak tartották érzékeltetni ezt.
A Brnoi Osszárium ma a második legnépesebb a világon, mondjuk jócskán lemaradva, hiszen az aranyérmes párizsi katakombák hatmillió tetem csontjait őrzik!
Párizs illegálisan látogatható legnagyobb katakombarendszerének térképe (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A temetőtörténelem iránti olthatatlan érdeklődés egyébként önálló hobbinak számít, tafofília néven. A téma jegyében Magyarországon is vezetnek temetősétákat.
Brnoban az is megtalálja a számítását aki egyszerűen a föld alatti objektumokért rajong. Íme pár programjavaslat:
- Több mint százötven kapucinus szerzetes múmiája a Szent Kereszt Megtalálásának temploma alatt (Hrobka). Tafofil célpont is egyben!
- Víztározók a Žlutý kopec parkja alatt (Vodojemy)
- A királyi pénzverő mesterek a 13. századi pincéi (Sklep)
- A Zöldségpiac alatt nyolc méterrel elterülő folyosók és pincék labirintusa (Labyrint)
- A Špilberk vár víztározói (Hrad)
- Egy kilométernyi óvóhely háromezer ember számára egy nukleáris robbanás esetére (Kryt)
- A kommunista vezetők legtitkosabb rejtekhelye (10-Z Bunkr)
Közvetlenül a belváros melletti hegyen emelkedik a Přemysl-királyok 13. századi vára, a Špilberk. Fennállása első négyszáz évében nem volt komoly ostromnak kitéve, ám az 1600-as évek Harmincéves háborújában a svédek támadásának elhárításával megszolgálta a hosszú törődést, végvárként védelmezve a Habsburg birodalom belső területeit.
Az osztrákok a későbbiekben a legszigorúbb börtönüket alakították ki a falak között, és valamennyi forradalmárukat tendenciózusan ide kasztlizták be. Franciákat, olaszokat, lengyeleket, satöbbi. A jakobinus Kazinczy Ferenc tizenöt társával raboskodott itt 1795-ben, azután "természetesen" 48-as szabadságharcosaink is.
1858-ban, az enyhülés jegyében Ferenc József császár aztán felszámolta a Špilberk börtönt, laktanyává alakíttatta át és 1959-ig az is maradt. Közben 1939 és 1941 között a német hadsereg és a Gestapo a germán lovagi romantika jegyében folytatott építészeti átalakítást, hogy Harmadik Birodalom historizmusa szellemében rendezkedhessenek be évtizedekre.
A várat ezzel szemben az elmúlt hatvanöt évben a Brnói Városi Múzeum lakja.
A család egy része még aláereszkedik az egyik bástya víztározójában lévő gótikus kőtárba, de a cseh nyelvű vezetett túra nem dobta fel az egyhangú kőlyuk unalmát.
Az óvárostól másfél kilométerre, még bőven belvárosi környezetben létesült az egyetem részét képező Botanikus Kert 1922-ben. A tematikus gyűjteményt alapításakor a legkorszerűbb tudományos igényesség jellemezte. Egy része Linné rendszertani elveit követte, amellett pedig Gregor Mendel genetikai elméletének szaporítási kísérleteire szolgált.
Mendel huszonegy évesen vált a brnói Szent Tamás-kolostor szerzetesévé. 1851 és 1853 között az apát kérésére Bécsben járt egyetemre, de a növénytan vizsgán megbukott, ezért nem kapott tanári diplomát. Szerencsére. Így 1856-tól a kolostor kertjében a növények keresztezésével megalkotta az öröklődésre vonatkozó elméletét. Mivel a géneket csak ezután nyolcvan évvel fedezték fel, így ő ezeket a domináns és recesszív jelenségeket faktoroknak nevezte. 1868-ban a monostor perjelévé (házfőnökévé) választották, ezután már kevéssé foglalkozott tudományos kérdésekkel. Darwinnal egy időben tevékenykedett, ám egymás munkásságát nemigen ismerték. Sőt, az eredményeit egyetlen kortársa sem értette, és csak halála után az 1900-as évek elején fedezték fel újra, és ismerték el.
A kertben a növények mellett számos művész alkotásában gyönyörködhetünk.
Egyetlen további látnivalót tervezünk, a Černá Polén, a helyi rózsadombon épült Tugendhat-villát. A csodálatos bauhaus műremeket és annak bútorzatát is Ludwig Mies van der Rohe tervezte Fritz Tugendhat textilgyáros számára 1928-ban.
A közel száz éves épület még ma is hipermodernnek számít. Nem csak olyan evidens dolgokra gondolok, mint a légkondicionálás, hanem például a a padló alatt gombnyomásra eltűnő hatalmas üvegtáblákra.
A szocializmus éveiben gyermekkórházként működött, a nyolcvanas évek végétől a város reprezentációs helyiségeként funkcionált. 1992–ben itt tárgyalták le a csehszlovák állam kettéosztását.
Ezzel búcsúzunk Brnótól, és sajnáljuk hogy nem egy hónappal korábban jöttünk, mert júniusban tartják minden évben a kéthetes tűzijátékfesztivált, amely a társadalmi béke jegyében már kiköltözött a közeli víztározó mellé. Az Ignis Brunensis, azaz Brno Tüze nemzetközi versengésén minden nap több társulat mutatja be színes, puskaporos fantáziáit.
Itt jártunk:
