Locsolkodás, avagy az érsek gonosz kis játékai
Salzburger Land (12.nap)
A tegnapi tömény városnézés után ma vegyesebb programra vágyódunk, így az alábbiakat kanalazzuk össze a SalzburgerLand kártyánkhoz kapott füzetkéből:
- reggeli frissítő kirándulás az Untersberg 1853 m magas csúcsára
- a Salzburgi Skanzen 500 éves gerendaházai
- körséta a Stiegl sörfőzdében
- Hellbrunn kastélya és világhírű vízijátékai
- naplementézés Hellbrunn állatkertjében
Tehát tulajdonképpen Salzburg "külvárosaiba" látogatunk el.
Nyitásra gurulunk be Sankt Leonardba, az Untersberg felvonó parkolójába. A kötélvasút épp az idén ünnepli a 60. születésnapját. Néhányadmagunkkal vesszük birtokba az 50 fős kabint, azután huss, fel a hegyre.
A brutális, 1320 méteres szintkülönbséget nyolc és fél perc alatt küzdjük le.
A fülkéből kitekintve észak felé megpillantjuk a hangulatos kocsmát tartalmazó Zeppezauerhaus-t.
A fenti állomás éttermében még csak most ébredeznek az asztalok és nyújtózkodnak a székek.
Az állomás feletti csúcs az 1805 méteres Geiereck, a Salzburg pedig a lábunk alatt hever. A tájra közelítve az augusztusi pára ellenére is jól kivehető Hohensalzburg vára, tegnapi kalandjaink színhelye.
Dél felé pedig úticélunk, a Salzburger Hochtron. Az ösvény végig az osztrák-bajor határon halad. Itt, a Berchtesgadeni Alpokban annyira szeszélyesen kanyarog az országhatár, hogy ezen a részen kelet, azaz hazánk felé esik Németország, és nyugat felé van Ausztria.
Nem lepődünk meg a lépten-nyomon feltárulkozó víznyelőkön, hiszen a mészkőhegy a barlangok kánaánja.
A közelben nyílik a vezetett túrával is látogatható Schellenberger Eishöhle, azaz jégbarlang, amely 3621 méteres hosszával korántsem tartozik a legnagyobbak közé.
A hegy leghosszabb barlangrendszere a 38 km hosszú és 1100 méter mély Kolowrats-barlang. Ám a kutatók lehetőségei még hatalmasak, mert a Riesending Shaft és a Windlochen barlangok ezzel közös vízrendszert alkotnak, és így a teljes hossz legalább 70 km. Az összeköttetés megteremtése még a barlangi búvárokra vár.
Riesending Shaft amúgy a jelenlegi 23 km hosszával és 1149 m mélységével Németország legnagyobb barlangja.
A csúcson fergeteges körpanoráma vár minket. Az előtérben az Untersberg csúcspontja, a Berchtesgadener Hochtron (1972 m), a háttérben pedig a 2713 méteres Watzmann mesés sziklapiramisa.
Visszatérünk a felvonóhoz, majd az autóhoz. Rövid, 13 km-es kocsikázás vár ránk a Marzoll melletti skanzenig. Közben pont végigszáguld rajtunk egy hirtelen jött délelőtti zápor, amelynek jövetelét és dörgését már a hegyen detektáltuk.
Csepergő utózönge közepette lépünk be a Salzburger Freilichtmuseum, azaz a szabadtéri néprajzi múzeum kapuján. A pénztárépületben rögtön egy maketten tervezhetjük meg az útvonalunkat.
Adja magát a lehetőség, hogy renyhe testünket a kisvasúttal transzportáljuk át a skanzen felső tájékára.
Salzburg tartomány öt régióra oszlik, amelyek a nevüket még a római provinciai korból őrzik: Pongau, Lungau, Tennengau, Flachgau és Pinzgau. Ebben a sorrendben járjuk körül a gyönyörű erdős-ligetes-rétes területet.
Pongau tájegysége
Ahol kezdetét veszi az 1500-as években épült csodálatos házak nem is rövid sora.
Lärchenhaus / St. Martin am Tennengebirge / 1505
Taxbauernhaus / Bischofshofen / 1533
Lungau épületei
Neumann-Haus / Göriach / 1566
Ez volt a skanzen első háza 1969-ben.
Anthofer-Getreidekasten / St. Michael im Lungau / 1687
Ebben a magtárban stílszerűen egérfogó kiállítást rendeztek be.
Rainerkeusche / Ramingstein / 1482
Ezt az 540 éves házat csak három évvel ezelőtt hozták át az eredeti helyéről ide, a skanzenba.
Hauserlstadel / Mauterndorf / 1442
A múzeum legrégibb épülete egy hegyi tanyán állt, 1420 méteres magasságban. Apró ablakai akkoriban teljesen szokványosnak számítottak, belülről deszkalappal reteszelték el őket éjszakára és nagy hideg esetén.
Tennengau
Sillbauernhaus / Adnet / 1862
Flachgau
Mesnerhaus / Bergheim / 1677
A sekrestyésnek kellett a templomot gondozni, harangozni, orgonálni, és gyakran tanítóként is szolgált. A bergheimi sekrestyés házában az iskolai osztály az emeleten kapott helyet. Mivel a tanár fizetése nagyon alacsony volt, a családja eltartásához egy kis gazdaságot kellett fenntartania.
Zischkhäusl / Perwang / 18. század
Hiertl-Wohnhaus / Dorfbeuern / 1836
Bauernpeter-Wohnhaus / Nußdorf / 1572
Bauernpeter-Wohnhaus / Nußdorf / 1572
Knotzinger-Wohnhaus / Lamprechtshausen / 1798
Lohnergütl / Oberndorf / 1666
Thanngütl / Bergheim / 1736
Bundwerkstadel / Feldkirchen / 18. század
A "bundwerk" hálószerkezet különösen szép példáját láthatjuk itt, mesterien faragott csapolásokkal.
Buchnerstall / Reicherting / 1866
Az istállóban alkalmazott "csehsüveg" boltozat épp a 19. század közepétől váltotta fel a fafödémeket.
Brunnbauernkapelle / Lamprechtshausen / 1899
Az ilyen kis kápolnák errefelé általában nem az egyház, hanem a közösség vagy akár csak egyetlen birtokos tulajdonában álltak. Ez itt például a schwertingi Brunnbauer gazdáé volt, és ő gondoskodott a berendezéséről, díszítéséről is.
Wörndlhaus, Austraghausm Krämerei / Thalgau / 1825
A falusi boltokat gyakran nem kereskedőcsaládok vitték, hanem egy-egy "nyugdíjas" gazda, aki a birtoka gondjait (és bevételét) már az utódaira hagyta.
Pinzgau tájegység
Bamerhof / Stuhlfelden / 1595
Bachhäusl /Zell am See / 1569
E ház nem véletlenül tér el annyira a többitől. Bányászlaknak épült, tehát csak minimális mértékű mezőgazdálkodás kiszolgálására kellett alkalmasnak lennie.
Krallerhof / Saalfelden / 1658
A traktorsimogatóval búcsúzunk a skanzentől, és begördülünk Salzburgba a Stiegl sörfőzde elé.
Az üzem régi épületeiben kapott helyet a Stiegl-Brauwelt múzeum sörélményvilága.
A ficakban bájos fűszerkertet rendeztek be. A növénykék biztosan szerepet kapnak a különleges kézműves termékek kotyvasztásában.
Az épületen kívül és belül egyaránt sokat adnak a megjelenésre.
A ráhangolódás jegyében a kiállítás elejére egy 270°-os mozit eszkábáltak, amelyben egy roppant kedves, hangulatos filmet láthatunk az erjesztett nedű keletkeztetéséről.
A Stiegl sörgyár 1492 óta üzemel. A szó egyébként lépcsőcskét jelent, ugyanis a középkorban egy kis lépcsősor vezetett fel a sörfőzde mellett. Így lett az ősi neve Haus Bey der Stiegen (ház a lépcső mellett).
A régi épületek pazar belvilággal dicsekedhetnek.
A fenti korsógyűjteményt valószínűleg egy gasztropszichológus helyeztette el az utolsó teremben, hiszen a túra végén természetesen a fogyasztás oltára kapott helyet. Ki ne szomjazna meg az előzmények láttán.
A következő helyszínünk Salzburg délvidékén lesz, amerre egymást érik a főúri kastélyok. Egyfajta via aristokracia vezetett arrafelé a gazdagság népsanyargató századaiban.
Mi a Marcus Sitticus érsek által építtettett Hellbrunn kastélyba és annak parkjába igyekszünk, amelynek egy részét a Trükkös Vízijátékok foglalják el.
A vízijátékokat vezetett túra keretében lehet végigmulatni, és mivel az online időpontfoglalás intézményével nem éltünk, reménykedünk, hogy lesz aznapra jegyünk. Szerencsénk van, a 40 perc múlva induló csoporthoz csatlakozhatunk még.
Addig körbejárjuk a park medencéit és a kastély termeit.
Az efféle főúri palotákra a Lustschloss nevet kezdték el használni az 1600-as években, amikor gombamódra szaporodtak errefelé. Magyar fordításként leginkább a kéjlak kifejezés passzol, ám itt nem erotikus, hanem sokkal inkább gyermeki örömökre kell gondolnunk, illetve mérhetetlen pénzszórásra.
A kitömött egyszarvú is egy karneváli mulatság kellékének készült.
A bálterem igazán pazar díszítésű.
A zeneteremben Monteverdi Orfeo című operájának kottája tekereg a kupola felé.
Az emeleti ablakból már a vízijátékok területére látunk rá, hamarosan indul is a túránk.
Markus Sittikus nem valami ájtatos papi személy volt, hanem egy fényűző életet folytató világfi. Egyházi karrierje során bejárta Európát és sokat forgolódott a pápai udvarban is. Salzburgi érsekké 1612-ben választották, miután elődjét és unokatestvérét, Wolf Dietrich érseket elfogták a Bajorország ellen vívott háborúban (Dietrich a híres Mirabell kastély építője volt, ahol tegnap jártunk)
Első érseki tavaszán, 1613-ban Markus Sittikus megkezdte a Hellbrunn kastély építését, amely 1615-re el is készült (ő pedig 1619-ben, 45 évesem már el is hunyt). A pancsolós trükkökhöz volt honnan ihletet merítenie, hiszen lakott korábban a Róma melletti - vízi látványosságairól híres - Villa Aldobrandiniben, a közelben pedig nagybátyja, Marco Sittico Altemps bíboros hasonló mókája, a Villa Mondragone.
Első állomásunk a Római Színház, ahol az elszánt játékosok a Herceg Asztala körüli kőzsámolyokra helyezkedhetnek, hogy a túravezető hölgy mosolygós csaptekerintése nyomán altesten fröcsköltetve ugorjanak fel, egyenesen bele az annál is nagyobb szökőkútba.
A vízi játékok egyébként a park szélén húzódó egyenes sétaútra vannak felfűzve, ezen haladunk most végig. Egyes állomások kifejezetten a durva tréfák elsütésére épültek - az érseknek bizonyára számos vendége eleve a vaskos megaláztatás céljából járult ide, míg mások a kárörvendés örömét keresték. Viszont az érdemesebb vendégek számára vannak kisebb fröcsköléssel járó, inkább csak a meglepetés derűjét nyújtó játékok, illetve teljesen ártatlan, kedves kis életképek, mozgó figurák is a szórakoztatás részét képezik.
A kastély alagsorában megfaragott termeket Grotte-knak nevezik. Nagyon szépek, fantáziadúsak és vizenyősek.
A legámulatbaejtőbb a Romterem, amelyet eleve összeomlottnak építettek a kőműveszsenik.
A Grotten bejáratának környékén minden spriccel. Aki kíváncsi a benti termekre annak muszáj meghozni a vízáldozatot.
Szemben a Csillagtó békésebb miliője ad némi megnyugvást.
A Kronengrotte egy külön épületben leledzik. Ez is totál telibefröccsent mindenkit.
Mellette öt kis barlangban nézhetünk meg görög és római mitológiai jeleneteket, illetve helyi iparosok ügyködését. Elég vegyes témaválasztás.
A vízzel hajtott Mechanikus Színház 1752-ben készült el. Tornyos palotájában 163 mozgó marionett figura mutatja be a 18. századi udvari életet.
Miután remekül kimulattuk magunkat, átmegyünk a szomszédos állatkertbe, amely hosszú csíkként támaszkodik a Hellbrunner Berg impozáns mészkőfalaira, úgy, hogy a kifutók hátsó falát végig a szikla képezi. Mivel a hegy egykor a kastélyparkhoz tartozott, külön vadászkastély is áll rajta, adná magát az ötlet, hogy az állatseregletet is az érsek toborozta össze. És valóban, a vadaspark előbb létezett, mint a kastély, de mai értelemben vett állatkertté csak 1961-ben alakult.
A természetes sziklafalak annyira otthonos búvóhelyet adnak a medvéknek, farkasoknak, oroszlánoknak, tigriseknek, stb. hogy nem is nagyon látjuk őket. De kétségtelen, hogy táji látványként ez az állatkert verhetetlen.
Néhány kedves entitást azért sikerült lencsevégre kapni.
Közben a nap már alábukik a hegyek mögött, mára ennyi, holnap via ferrátázni megyünk a Gosaui-Alpokba.
Itt jártunk:
Linkek: