Az első igazi magashegység a srácokkal, és egy kicsi Salzkammergut
Dachstein (1. nap)
Kezdődjék az útikönyv egy olyan nyaralással, amely bőven kínál mindenféle földi jót bármely korosztálynak. Bár, ha belegondolok, a többi is mind ilyen lesz.
A gyerekek ezen az úton öt, hét, illetve kilenc évesek voltak. Név szerint: Dani, Csabi és Andris.
A továbbiakban majd a korábbi évekről is készülök cikkeket írni, de most csapjunk egyből a közepébe.
Ez a túra Béccsel kezdődik, majd Hallstatt és a salzkammerguti-tóvidék érintésével a Dachstein-hegység déli oldalán, Schladming környékén zárul.
1. nap - Bécs
Egyből a város keleti fertályán lehet lekanyarodni a Városi Tömegközlekedési Múzeumhoz. A látogatottsága szombat délben elenyésző, talán mi voltunk az egyetlen érdeklődők. Ebben eléggé hasonlít a szentendrei BKV- tárlathoz. Hiába, minket ez érdekel. Ja nem, őket ez érdekli. Másfél óra alatt szépen végig lehet nézni, bőséges a kínálat, bármely gyakorló busz- vagy villamosvezető szája bő mosolyra húzódna, de a viccet félretéve, tényleg érdekes a sokféle jármű a régmúltból.
A múzeum egy felhagyott, régi remiz épületeiben van berendezve.
Délután Bécs egyik legmenőbb helyére vonultunk. Ez a Haus des Meeres az Esterhazy Parkban, amely környék még bőven a belváros.
Itt épült 1943-ban egy 50 méter magas kolosszális vasbeton légvédelmi bástya, amelyet kábé 20 éve alakítottak át akvaterráriummá.
A tetőtől pazar a körpanoráma, odabent pedig öt szinten bolyonghatunk a cuki és ijesztő lények között.
Belepisloghatunk a medencébe.
Vagy hancúrozhatunk a körülöttünk szabadon tevékenykedő majmokkal és madarakkal.
És ha minden jól megy, a végén megcsodálhatjuk az épület külső falán a mesterséges sziklamászókat, hiszen mégsem hagyhattak parlagon meredezni egy ötven méteres talmi hegyet a város közepén.
Éjszakára a Neue Donau Kempingben vertünk sátrat. Ez a Lobau Nemzeti Park és az autópálya-körgyűrű közé ékelődik. Nem is tudom, hogy melyik irányba érdekesebb a kilátás. Ráadásul a kerítésre akaszkodva, hosszasan lehet várni az időnként elsuhanó elővárosi vasutat. Ez igen érdekes lehet, ha nem múltál el 12 éves és/vagy nem volt még csajod.
A dunai árterületre létrehozott nemzeti park fennen hirdeti magát, de az ide vonatkozó programokat azért nem a kemping tövében kell keresni, hanem jóval távolabb.
A kempinget amúgy nem ajánlom. Zsúfolt, kopott, poros a terület, mert roppantul igénybe veszi a világ minden sarkából ideözönlő gimnazisták bécsi kultúrára áhítozó jól nevelt csürhéje, amilyenek magunk is voltunk annak idején. Éjféltől azért bizton lehet csöndre számítani.
A zuhanyzó éppolyan tiszta és szép, mint bárhol Ausztriában, de kisgyerekkel kissé pusztító. Két méter magasan kiáll a falból egy fix rózsa, amely koncentráltan, 6 bárral löki a vizet. Itt légy ügyes apuka. Biztosan sok jó fürdetési stratégia létezik erre. Én váltogattam, de nem árulok el egyet sem, miért venném el mások örömét.
Búcsúzóul az esti UNO City látványa a kempingből, holnap ezzel fogunk kezdeni.
És délutánra megérkezünk majd a nyaralás tulajdonképpeni helyére a Dachsteinhez, Ausztria közepén.
Linkek:
Városi Közösségi Közlekedési Múzeum