Ma átköltözünk a Cseh Paradicsomból Prágába. A kilencven kilométeres utat csupán egy csodálatos vár és a "Skodaváros" kedvéért fogjuk megszakítani.

Kost vára a szállásunktól pár percre, még a Cseh Paradicsom egyik szép tavának a felszínén tükröződik. Teszi ezt amiatt is, ugyanis építője, a Benešovici család különös stratégiát követett. Noha a hegyvidék bővelkedik az erődítésre kiválóan alkalmas sziklacsúcsokban (az előző bejegyzésemben olvashatsz róluk), ők mégis ezt a völgyet szemelték ki. És az idő valóban őket igazolta, mert a várat körbeölelő lápvidék remek védelmet nyújtott az évszázadok során. Története első háromszáz évében senki nem tudta elfoglalni, és erős védműveit még a Harmincéves háború 17. század-beli durva ostromainak modern haditechnikája sem volt képes teljesen lerombolni. Ma pedig az egyik legjobban megőrzött gótikus erődítmény Közép-Európában.  

Miután a tópartról kigyönyörködtük magunkat, az autót a hátsó parkolóban tesszük pihenőre, ahol a kapunál napidíjat szabnának ki rá, de amikor mondom, hogy csak egy órára jöttünk, a fiú csak legyint, hogy uzsgyi befelé.

Balra kanyarítva érünk a főkapuhoz, majd az impozáns bejárati teremhez, ahol szembesülünk a látogatási lehetőségekkel. Az egyéni szétnézés nincs a kínálatban, a hatvantól száztíz percig terjedő vezetett túrákhoz pedig most nem fűlik a fogunk, ezért inkább kívülről járjuk teljesen körbe.

Búcsúzóul még bekacsintunk a mocsárvidék maradékába, azután irány a Skoda székhelye, Mladá Boleslav.

Az ősi városban Václav Laurin és Václav Klement alapított kerékpárgyárat 1895-ben. Klement helyi könyvkereskedő volt, és amellett szenvedélyes biciklista, viszont lövése sem volt a a műszaki dolgokról. Midőn egy sanyarú napon lerobbant a kerékpárja, hősünk cseh nyelvű levélben folymodott a német gyártócéghez, amely gorombán visszautasította, mondván, hogy csak német nyelvű reklamációt fogadnak el. Ez Václavot annyira felbosszantotta, hogy elhatározta: „Ha a németek nem hajlandók csehül válaszolni, akkor majd mi csinálunk saját kerékpárt!”

A közeli Turnovban (ahol tegnap voltunk) találta meg Václav Laurint, a kiváló technikai tudású és mérnöki szemléletű kerékpárkészítő mestert. A motivált páros olyan lendületbe jött, hogy hamarosan motorkerékpárokat is kezdtek gyártani, és 1905-ben elkészült az első autójuk, a Voiturette A, amely hatalmas sikert aratott. A vállalat gyorsan terjeszkedett, és a monarchia egyik legismertebb járműgyártójává vált.

A vasúti járműgyártás és az egyebek központja ma is Plzeňben található, ám az autógyártás megmaradt az ősi fészekben, Mladá Boleslavban. Vígan gördülünk be a gyár melletti múzeum elé. A benti tartalomról nem értekeznék, legyen inkább csak egy képsorozat, amelyen ki-ki felfedezheti a maga kedvencét.

Önálló emeletet kapott David Černý szobrász kiállítása, amelytől mi teljesen lehidaltunk. Nem készítettem elég fotót ahhoz, hogy bemutassam a művek elképesztően sok társadalmi témát felölelő teljességét, és a megvalósítás groteszk, izgalmas, provokatív, de mindenekelőtt fantáziadús módját, de így legalább növelem a kényszerérzést, hogy meglátogassátok.

Több forradalmi esemény olvad össze a huszitáktól a 48-as forradalmon át a Berlini-fal ledöntéséig

Krisztus levétele a keresztről egy elemetáris erejű kisplasztika, pláne hogy a szobrát veszik le

A világháborús jelenetben egy ágyulövedék csapódik egy bérház budijába

A bogárrá változott VW bogár egy autóipari Kaffka megemlékezés

A modern technikában és művészetben történt alámerítkezés után szabadtéri, történelmi felüdülésre kerítünk sort.

A Jizera-folyó és a Klenice-patak feletti sziklahátra épült óvárost II. Boleslav cseh fejedelem alapította a 10. század második felében, és csak azért kaphatta a Mladá, azaz Fiatal Boleslav nevet, mert addigra a közeli Stará Boleslav (Öreg Boleslav) már meg volt alapítva I. Boleslav által.

A 14–15. században a huszita háborúk idején vált jelentős erődítménnyé, és a huszita mozgalom egyik szellemi centrumává. A 16. századra pedig iskolájáról, nyomdájáról, reneszánsz épületeiről és kulturális életéről ismert, virágzó protestáns (utrakvista és lutheránus) központtá lett.

Az Óvárosi Főtér közelében leparkolva egyből egy izgalmas üvegkupolába botlunk, amelyről kiderül, hogy szimplán csak a mélygarázs lejárata, egyben ingyenes toalett.

A főtér legimpozánsabb épülete az 1554 és 1559 között, Matteo Borgorelli tervei alapján épült Régi Városháza. 

Homlokzata sgraffito technikájú, Ó- és Újszövetségi jelenetekkel gazdagon díszített. Magasabbik, 32 méter magas tornyába fel lehet menni körülnézni.

A téren végighúzódó Jizera-kaszkád (Kašna Jizera) nevű csobogó nagyon bájos jelenség. Rozsdamentes acél csatornája a Jizera-folyó kicsinyített, kanyargó medrét idézi, interaktív vízjátékkal. A mellette lévő térplasztikák és a pancsoló gyerekalakok Veronika Psotková szobrászművész jellegzetes, modern stílusával teszik izgalmassá, és mégis kedvessé a világ eme szegletét.

A sziklafal peremére épült, gótikus Templ palota előtt bukkanunk rá Petr Vaněk Dračí trůn (Sárkány­trón) szobrára, amely remekül reflektál a város ipari múltjára és jelenére, hiszen fémhulladékból készült.

A sziklahát csúcsára épült vár az udvar felől egyszerű képet mutat. A benne rejlő városi múzeumot ezúttal kihagyjuk. Ellenben lesétálunk a kellemes folyópartra, ahonnan már tényleg impozáns a látvány.

A délutánt már Prágában fogjuk tölteni, amelyről nem a szokásos napi bontásban, hanem egy összefoglaló bejegyzésben fogok értekezni.

Linkek:

Hrad Kost