Villacher Alpe, avagy a városi magashegység
Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 6. nap
Már a nyaralás első napján ezzel a hegyvonulattal szemeztünk a Dreilandereck-csúcsáról, (innen alig 8 km-ről, a Gail völgyének túloldaláról). És most, a hatodik napon, végre sorra került. Eddig kötélvasutakat használtunk a felsőbb régiók megközelítéséhez, de most az autónk kapta meg a nagy lehetőséget a magasság meghódítására.
A Villacher Alpenstrasse közvetlenül a városból indulva, a 2167 m magas Dobratsch-csúcs közelébe visz fel, 1200 méter szintkülönbséggel, 16 km hosszan, 123 kanyarral. Mindezt 17,50 euróért, de a Karintia-kártyánkkal számunkra ingyen. Az utat a 60-as években létesítették egy síközponthoz, amelyet viszont 2002-ben a karsztvízszennyezés miatt teljesen felszámoltak.
A motorizált végcél a Rosstratte parkoló 1732 m magasan, ám addig hét közbenső kilátópontot is ajánlanak:
- Arenablick - a városi síugró központ látványával
- Aussichtsrast (770 m) - hangulatos pihenőhellyel
- Stadt- und Seenblick (862 m) - Villach látványa a Drau és a Gail összefolyásánál
- Waldrast (965 m) - a Faak-tó és a Finkenstein-i várrom panorámája. (A vár 1000 éves, mostanában fesziválhelyszín).
- Schüttblick, Dreiländerblick, Rote Wand (1200-1700 m) - ezekről már mind a Júliai-Alpok és a Karawankák lélegzetelállító panorámája látható.
De legalább ekkora szám útközben az Alpesi Kert (Alpengarten), amelyet egy civil szervezet hozott létre és gondoz. Itt 1,2 hektáron 800 alpesi növényt csodálhatunk meg. Fő híressége a mocsári kardvirág és a ritka orchideák.
A Dobratsch Természetvédelmi Parkban egyébként 125 madárfaj fészkel, és több mint 1400 pillangófajta repked, valamint a medve is őshonos. Külön esemény augusztus végén a mintegy 5000 darázsölyv (wespenbussarden) áthaladása. Az Aichingerhütte-ben meg is nézhetünk egy bemutatót erről.
A szervetlen természet szerelmeseinek is jut azért csemege. Ők végigjárhatják a nevében is beszédes Vom Meer zum Berg (a tengerről a hegyre) geológiai útvonalat.
Számunkra már természetes, hogy a triász kori mészkő a tenger fenekéről került a magasba, de a felvilágosodás tudósainak ez teljességgel elképzelhetetlen volt. Amikor először kerültek a hegytetőről kagylófosszíliák a kor akadémikusainak a kezébe, akkor ők a bibliai özönvízre tolták a felelősséget. De már akkor is élhettek olyan önfejű szabadgondolkodók, mint a kamaszfiam, mert egyesek nem tartották kevésbé lehetetlennek a tengerfenék felemelkedését annál, mint hogy 40 nap alatt annyi eső essen, amely 2500 méter vastag vízzel borítja el a Földet.
Ma már tudjuk, hogy a mészkő 240 millió éve keletkezett, és 135 millió éve kezdett Alpokká gyűrődni. 35 millió éve még vett egy utolsó lendületet, és noha itt-ott még mindig emelkedik (Afrika még jövöget), de jellemzően inkább már kopnak lefelé a hegyek. Mindenesetre, a parti őrségre építő migránsellenes politika geológiai időtávlatban mérve kudarcra van ítélve.
De lássuk végre az oda-vissza 3-4 órás túrát a Dobratsch csúcsára.
A csúcs mindvégig kitűnően látszik. A grandiózus adótorony sajnos némiképp elcsúfítja, de ez persze nézőpont kérdése, hiszen akár külön érdekességnek is felfoghatjuk. Amúgy sem tudjuk igazán bámulni, mert folyamatosan a bocik és a lovak mozgó labirintusában kell evickélnünk. Ezt a túrát ez teszi igazán szórakoztatóvá, arról nem is beszélve, hogy mennyire szemrevalóak a jószágok.
A kis család éppen átjutott egy kérődző-blokádon (tornasorba rendeződve).
A lovak meg egyszerűen gyönyörűek!
A csúcson - mint általában - kereszt fogad. Érdekes a története ennek jelképemelő szokásnak. A csúcskeresztek a hegyi turizmus velejárójaként, a 18. század végétől kezdtek elterjedni, az útmenti keresztek egyenes ágú leszármazottaiként.
De vajon miért vannak kegyhelyek az utak mellett már az ókor óta? Az emberi leleményesség miatt, amely ötvözte a hasznosat a praktikussal. Ezeket a szimbólumokat ugyanis nem az egyház állította fel, hanem a hívek, azon belül is az adott helyen birtokkal rendelkezők.
Ez hasznos volt számukra, mert kifejezhették a lojalitásukat az aktuális egyház felé, és praktikus is, mert a legtöbb esetben birtokhatárok sarkaira telepítették őket, szakrális elmozdíthatatlansággal bebiztosítva. A köznép pedig kapott valamit ingyen, mint plázában a mozgólépcsőt. Ha manapság a kirándulásod során egy random helyen bukkansz útmenti keresztre, akkor gyanítható, hogy az egykoron több uradalom csomópontja lehetett.
Egy csodás pillantás a völgybe, Bad Bleibergerre (ott van a szuper bányalátogatás).
Azután végigjártuk a csúcsrégió látnivalóit. A toronyra nem fordítottunk különösebb figyelmet, de a turistaház, a Dobratsch Gipfelhaus megérdemel egy képet. Teljesen önellátó passzívházként épült fel 2010-ben.
A fő szám a két ősi kápolna, amelyek olyannyira a meredélyen épültek, hogy érdemes óvatosan körbebóklászni az Alpok legmagasabban épült zarándoktemplomait.
Dani előreengedi a bocit. Udvarias, mint mindig.
A szirtfokon előkerült a hátizsákból a sós kifli, a szalámi, a sajt. Szerény, de jóleső ebéd. Eredetileg többre vágytunk ennél, és egy külön zsákban (mert nagyon kapálózott) homárt is hoztuk, de odafent nem találtuk a dézsában lobogóan forró vizet, így inkább eleresztettük cickányt fogni. (Úgy emlékszem, hogy egy otthoni kormányplakát ígérte a homárfőzési lehetőséget, plusz a szebb jövőt, egyéni nyugdíjszámlával).
Amúgy a homár 150 éve annyira szemét kajának számított (a tenger csótányának nevezték), hogy börtönlázadás tört ki amiatt, hogy hetente többször is ezt kapták a rabok. Olvasd el ezt.
Az idő nem romlott el, és a kedvünk sem (homár ide vagy oda). Megyünk vissza az autóhoz.
Villachot magunk mögött hagyva beérünk a kempinghez közeli városunkba. Klagenfurt nem a világ csodája, de nagyon kellemes hely.
A régi Landeshaus kifejezetten impozáns. Magyarra fordítani elég küzdelmes, talán a megyeháza a legérthetőbb, csak ez itt nem megye, hanem tartomány. Viszont ez nem a tartományi parlament, hanem az önkormányzat.
Az önkormányzatiság legmegkapóbb bizonyítéka a Címerterem (Wappensaal), ahol 1581 óta láthatók a helyi családok heraldikai tanúbizonyságai. Ennek magyar megfelelője az érettségi tabló, vagy a díszpolgárok képei a városházán. Ááá nem, ez csak kamuzás, ennek nincs magyar megfelelője.
A napunkba belefért még egy zárás előtti villámséta a Karintiai Botanikus Központban (Kärntner Botanikzentrum). Maga az intézmény 1862-ben alakult, de az eredeti kertje a második világháború bombázásaiban elpusztult, és azután a menthető egyedek egy régi kőbányában találtak új otthonra.
A terepi adottságok egy igazi mesevilág kreálására adtak lehetőséget. A kábé 7 méter magas vízesés annyira a dzsungelben van, hogy le sem lehet fotózni, de bűbájos a barlangi tavacska is, az odavezető malomkő ösvénnyel.
A kert számunkra csupán egy kellemes sétát jelentett, ám az intézmény egyébként a világ egyik vezető növénytani kutatóközpontja. Küldetése a ritka vagy fenyegetett fajok megőrzése, a tanácsadás és az oktatás. Hatalmas génbankjuknak köszönhetően évente egy új Növénykatalógust (Index Seminum) adnak ki, a palánták és magvak nemzetközi cseréjéhez. Tudományos tevékenységüket a kőfejtő oldalába vájt üregrendszerben lévő remek kiállítás mutatja be.
A nap betetőzéseként, az alkonyi fényben nekem már csak egy dolgom akadt. Virágot szerezni Judit nevenapjára. Ez itt könnyebb feladat, mint gondolnánk, mert a kempingünkhöz közeli Vikrting SPAR boltja mellett önkiszolgáló virágföld segíti ki a férfinépet.
A friss férjek berontanak a szántásba, és a flowerpower lendületétől hajtva teleszedik a karjukat virággal, majd rövid számvetés után perkálnak az alábbi perselybe.
A kváziférjek (20 éve házasok, mozaikcsaládfők, házasságszédelgők, politikusok) előre bedobják az egyhetvenet, és vágnak maguknak két szálat. Én valahová középre pozicionáltam magam ebben a csokorszociológiai koordinátarendszerben.
Viktring egyébként a magyar történelem egyik emblematikus helye. A világosi fegyverletétel után ugyanis Klagenfurtba internálták Görgey Artúrt, ahonnan azután 1858-ban kiköltözhetett az agglomerációba, azaz Viktringbe, hogy itt töltse a kiegyezésig hátralévő 9 évet.
Hú, de utálták Görgeyt a 48-as párt tagjai a kiegyezés után (és velük az egész ország)! Még én is úgy tanultam az ált.isk.-ban, hogy áruló volt. Az a Kossuth tudta neki legkevésbé megbocsátani az aradi kivégzés túlélését, aki szintén túlélte. Egy kicsit az agyára ment a túlélés, halottként szerintem korrekt fickó maradt volna.
Pedig ebben az ügyben Ferencjóskát kellene testületileg utálni, ő volt a Guiness-rekord szintű áruló. I. Miklós orosz cár ugyanis komoly feltételt szabott a hadseregének bevetéséhez a szabadságharc leverésére. (Mert érdekelt volt egy hozzá jól viszonyuló nyugati előszoba megteremtésében - ugye milyen ismerős?) A kérése egyszerű: Görgey kapjon kegyelmet. Iszonyú kínban lehettek a Habsburgok, hogy ebbe belementek.
Mert a kor hadijoga azt diktálta, hogy ha a fővezér kegyelmet kap, akkor az vonatkozik mindazokra is, akik a parancsait teljesítették, tehát a komplett magyar haderőre. Logikus, nemde? Görgey ennek tudatában tette le a fegyvert.
Ferenc József azonban a megállapodás betűjéhez ragaszkodott, és nem a szelleméhez (egy ügyvéd veszett el benne, ugye milyen ismerős?). Az eredmény: aradi vértanúk és egyéb vérengzések, illetve egy átkúrt orosz cár. Első világháború és a többi, és a többi.
Jó éjszakát!
Itt jártunk:
Linkek:
Willacher Alpenstrasse - Dobratsch-csúcs
Willacher Alpenstrasse - Dobratsch-csúcs más megközelítésben