Júliusban, szügyig hóban
Dachstein (9. nap)
Szeretnél egy igazán különleges kirándulást szervezni a gyerekek számára a nyár közepén, csupán hat órányi autóútra Budapesttől? Igen? Na, ettől tényleg el lesznek ájulva. Vagy az eufóriától, vagy csak simán a 2800 méteres magasságtól. Gigantikus sziklacsúcsok várnak benneteket, rengeteg hó és jég, motoros szán és forrócsokoládé-gejzír (ja, az nem).
Ramsau felett indul Európa egyik legnagyobb egylélegzetű felvonója a Dachstein-vonulat gerincének egy alacsonyabb pontjára. Az alábbi képen látható, ahogy a delej ereje mindenféle köztes oszlop nélkül rántja fel a kabint 1700 méterről 2700 méterre. Sommercard-dal hetente egy menet ingyenes, de online jegyfoglalás szükséges hozzá. Ez a készpénzes jegyvásárlásnál is praktikus, főleg ha a reggeli első járatok valamelyikére apellálunk. (Kártya nélkül a völgyállomásra vezető út is fizetős)
Felérve rögtön átcsöppenünk az észak felé lejtő hatalmas gleccserre, és a lentről látott hegyeknek egyből a hátoldalát szemlélhetjük. Ebből az irányból "csak" 3-400 méteresek a sziklafalak. Az alábbi két kép remekül mutatja a két oldal különbségét - délre 1200 méteres brutális mélység, északra a grandiózus gleccser.
A képen látható hi-tech függőhíd egyenesen a gleccserbe vájt Jégpalotába vezet, jó pénzért persze.
A mi célunk a Seethaler Hütte elérése volt. Nem kell hozzá nagy tudomány, csupán követni felfelé a főcsúcs, a 3000 méteres Hoher Dachhstein felé vezető főcsapást a hóban. Nincsen szükség semmilyen jégmászó tapasztalatra vagy felszerelésre, és nem kell tartani hasadékba zuhanástól, mert ez a gleccser legfelső része, ahol a hó még csak alig van jéggé kötve, és ratrakkal is tömörítik időnként a biztonság érdekében.
A lentebbi, jeges, hasadékokkal szabdalt részen a hegymászók ilyen szakavatott módon összekötve vonulnak.
Egyes években nyár végére annyira elolvad a hó, hogy a felső részen is feltárulnak a hasadékok. Ilyenkor ezeket hóval töltik fel az útvonalon. Az alábbi képek 2010-ben készültek. Az első kép jobb felső sarkában látható az a legmagasabbra nyúló jéglejtő, amely a főcsúcs normál útját adja, ott csak 100 méter szintet kell a végén sziklát mászni. Ezt az útvonalat vágta el akkor egy hatalmas hasadék, úgy, hogy ingatag alumínium létrát kellett keresztbe fektetni rajta, mint a Himalájában.
A gyerekek bakancsa sajnos hamar úgy döntött, hogy meg kellene itatni a szomjas lábujjakat. De csak a legkisebb panaszkodott fagyási bántalmakra, őt tehát nyakba vettem és a hátizsákomat száradó babakelengyével ékesítettem fel. Elértük a menedékházat, mindenki nagy boldogságára.
A házikó 1927-ben épült, mindössze 12 fekhely van benne, meg egy setét kocsma. A színes zászlófüzérek sajátos tibeti bájt kölcsönöznek neki. Majdhogynem a ház mellől indul a hosszabbik klettersteig a Hoher Dachstein csúcsára. Vidám kis csapatunk ez elé helyezkedett be, hogy Judit lefotózza.
Lefelé láttuk csak, hogy mekkora szakadékok mellett jöttünk fel, de jó hogy nem engedtük szétszaladni a gyerekeket!
Már csak a beígért csúszkálásra alkalmas terepet kellett megtalálnunk. Egy északi mellékgerinc, a Gjadstein oldalában leltünk rá.
És lám, van aki bikiniben csúszkál, léceken.
Mi pedig záróakkordként még meglátogattuk a Jégpalotát, ahol mesterséges alagutakba belefabrikált jégtárgyak jelentik a műsort. Ezekre az ízléstelen fényekkel megvilágított fantáziátlan dolgokra mondják azt, hogy megosztó. A gyerekeknek például baromira tetszett. Engem csak a hallójárat szobra ragadott meg. A gleccser szent füle.
Inkább nézzük ezt a képet itt:
Nemrégiben valakinek a Dachstein tövében az a korszakalkotó ötlete támadhatott, hogy a mai ingerdús világban egyeseknek talán kevés a szimpla felvonózgatás, feltalálta hát a Panoramagondel-t, tehát a repülő omnibuszt! A felvonó peronját kétszintessé alakították, így a vállalkozó kedvűek felszállhatnak a kabin TETEJÉRE. Az utazóközönséget hegymászók, légtornászok, műlovarnők, zenebohócok és öngyilkosok alkotják. Túljelentkezést egyszer sem tapasztaltam, bármekkora emberáradat is hömpölygött közben befelé az alattunk lévő zárt tömegsírba.
A gyerekek odalent megkönnyebbülten öntögették ki a hólét a bakancsaikból a hirtelen lett 30 fokban, és a kempingbe visszatérve a család 40%-a hegyibetegségbe esett, amelyből a fűben fekve próbált felépülni. Határozottan sikerrel, hiszen nemsokára elindulhattunk esti pancsolásunkra a városi élményfürdőbe.
Búcsúzóul íme egy képsorozat egy másik túránkról, ahol gyerekek nélkül sikeresen meg- és körbesziklamásztuk a Hoher Dachsteint.
Itt jártunk:
Linkek: