2022. ápr 18.

Locsolkodás, avagy az érsek gonosz kis játékai

írta: hegyIVÁNdorló

Salzburger Land (12.nap)

A tegnapi tömény városnézés után ma vegyesebb programra vágyódunk, így az alábbiakat kanalazzuk össze a SalzburgerLand kártyánkhoz kapott füzetkéből:

reggeli frissítő kirándulás az Untersberg 1853 m magas csúcsára
a Salzburgi Skanzen 500 éves gerendaházai
körséta a Stiegl sörfőzdében
Hellbrunn kastélya és világhírű vízijátékai
naplementézés Hellbrunn állatkertjében

Tehát tulajdonképpen Salzburg "külvárosaiba" látogatunk el.

Nyitásra gurulunk be Sankt Leonardba, az Untersberg felvonó parkolójába. A kötélvasút épp az idén ünnepli a 60. születésnapját. Néhányadmagunkkal vesszük birtokba az 50 fős kabint, azután huss, fel a hegyre.

A brutális, 1320 méteres szintkülönbséget nyolc és fél perc alatt küzdjük le.

A fülkéből kitekintve észak felé megpillantjuk a hangulatos kocsmát tartalmazó Zeppezauerhaus-t.

A fenti állomás éttermében még csak most ébredeznek az asztalok és nyújtózkodnak a székek.

Az állomás feletti csúcs az 1805 méteres Geiereck, a Salzburg pedig a lábunk alatt hever. A tájra közelítve az augusztusi pára ellenére is jól kivehető Hohensalzburg vára, tegnapi kalandjaink színhelye.

Dél felé pedig úticélunk, a Salzburger Hochtron. Az ösvény végig az osztrák-bajor határon halad. Itt, a Berchtesgadeni Alpokban annyira szeszélyesen kanyarog az országhatár, hogy ezen a részen kelet, azaz hazánk felé esik Németország, és nyugat felé van Ausztria.

Nem lepődünk meg a lépten-nyomon feltárulkozó víznyelőkön, hiszen a mészkőhegy a barlangok kánaánja.

A közelben nyílik a vezetett túrával is látogatható Schellenberger Eishöhle, azaz jégbarlang, amely 3621 méteres hosszával korántsem tartozik a legnagyobbak közé.

A hegy leghosszabb barlangrendszere a 38 km hosszú és 1100 méter mély Kolowrats-barlang. Ám a kutatók lehetőségei még hatalmasak, mert a Riesending Shaft és a Windlochen barlangok ezzel közös vízrendszert alkotnak, és így a teljes hossz legalább 70 km. Az összeköttetés megteremtése még a barlangi búvárokra vár.

Riesending Shaft amúgy a jelenlegi 23 km hosszával és 1149 m mélységével Németország legnagyobb barlangja.

A csúcson fergeteges körpanoráma vár minket. Az előtérben az Untersberg csúcspontja, a Berchtesgadener Hochtron (1972 m), a háttérben pedig a 2713 méteres Watzmann mesés sziklapiramisa.

Visszatérünk a felvonóhoz, majd az autóhoz. Rövid, 13 km-es kocsikázás vár ránk a Marzoll melletti skanzenig. Közben pont végigszáguld rajtunk egy hirtelen jött délelőtti zápor, amelynek jövetelét és dörgését már a hegyen detektáltuk.

Csepergő utózönge közepette lépünk be a Salzburger Freilichtmuseum, azaz a szabadtéri néprajzi múzeum kapuján. A pénztárépületben rögtön egy maketten tervezhetjük meg az útvonalunkat.

Adja magát a lehetőség, hogy renyhe testünket a kisvasúttal transzportáljuk át a skanzen felső tájékára.

Salzburg tartomány öt régióra oszlik, amelyek a nevüket még a római provinciai korból őrzik: Pongau, Lungau, Tennengau, Flachgau és Pinzgau. Ebben a sorrendben járjuk körül a gyönyörű erdős-ligetes-rétes területet.

Pongau tájegysége

Ahol kezdetét veszi az 1500-as években épült csodálatos házak nem is rövid sora.

Lärchenhaus / St. Martin am Tennengebirge / 1505

Taxbauernhaus / Bischofshofen / 1533

Lungau épületei

Neumann-Haus / Göriach / 1566

Ez volt a skanzen első háza 1969-ben.

Anthofer-Getreidekasten / St. Michael im Lungau / 1687

Ebben a magtárban stílszerűen egérfogó kiállítást rendeztek be.

Rainerkeusche / Ramingstein / 1482

Ezt az 540 éves házat csak három évvel ezelőtt hozták át az eredeti helyéről ide, a skanzenba.

Hauserlstadel / Mauterndorf / 1442

A múzeum legrégibb épülete egy hegyi tanyán állt, 1420 méteres magasságban. Apró ablakai akkoriban teljesen szokványosnak számítottak, belülről deszkalappal reteszelték el őket éjszakára és nagy hideg esetén.

Tennengau

Sillbauernhaus / Adnet / 1862

Flachgau

Mesnerhaus / Bergheim / 1677

A sekrestyésnek kellett a templomot gondozni, harangozni, orgonálni, és gyakran tanítóként is szolgált. A bergheimi sekrestyés házában az iskolai osztály az emeleten kapott helyet. Mivel a tanár fizetése nagyon alacsony volt, a családja eltartásához egy kis gazdaságot kellett fenntartania.

Zischkhäusl / Perwang / 18. század

Hiertl-Wohnhaus / Dorfbeuern / 1836

Bauernpeter-Wohnhaus / Nußdorf / 1572

Knotzinger-Wohnhaus / Lamprechtshausen / 1798

Lohnergütl / Oberndorf / 1666

Thanngütl / Bergheim / 1736

Bundwerkstadel / Feldkirchen / 18. század

A "bundwerk" hálószerkezet különösen szép példáját láthatjuk itt, mesterien faragott csapolásokkal.

Buchnerstall / Reicherting / 1866

Az istállóban alkalmazott "csehsüveg" boltozat épp a 19. század közepétől váltotta fel a fafödémeket.

Brunnbauernkapelle / Lamprechtshausen / 1899

Az ilyen kis kápolnák errefelé általában nem az egyház, hanem a közösség vagy akár csak egyetlen birtokos tulajdonában álltak. Ez itt például a schwertingi Brunnbauer gazdáé volt, és ő gondoskodott a berendezéséről, díszítéséről is.

Wörndlhaus, Austraghausm Krämerei / Thalgau / 1825

A falusi boltokat gyakran nem kereskedőcsaládok vitték, hanem egy-egy "nyugdíjas" gazda, aki a birtoka gondjait (és bevételét) már az utódaira hagyta.

Pinzgau tájegység

Bamerhof / Stuhlfelden / 1595

Bachhäusl /Zell am See / 1569

E ház nem véletlenül tér el annyira a többitől. Bányászlaknak épült, tehát csak minimális mértékű mezőgazdálkodás kiszolgálására kellett alkalmasnak lennie.

Krallerhof / Saalfelden / 1658

A traktorsimogatóval búcsúzunk a skanzentől, és begördülünk Salzburgba a Stiegl sörfőzde elé.

Az üzem régi épületeiben kapott helyet a Stiegl-Brauwelt múzeum sörélményvilága.

A ficakban bájos fűszerkertet rendeztek be. A növénykék biztosan szerepet kapnak a különleges kézműves termékek kotyvasztásában.

Az épületen kívül és belül egyaránt sokat adnak a megjelenésre.

A ráhangolódás jegyében a kiállítás elejére egy 270°-os mozit eszkábáltak, amelyben egy roppant kedves, hangulatos filmet láthatunk az erjesztett nedű keletkeztetéséről.

A Stiegl sörgyár 1492 óta üzemel. A szó egyébként lépcsőcskét jelent, ugyanis a középkorban egy kis lépcsősor vezetett fel a sörfőzde mellett. Így lett az ősi neve Haus Bey der Stiegen (ház a lépcső mellett).

A régi épületek pazar belvilággal dicsekedhetnek.

A fenti korsógyűjteményt valószínűleg egy gasztropszichológus helyeztette el az utolsó teremben, hiszen a túra végén természetesen a fogyasztás oltára kapott helyet. Ki ne szomjazna meg az előzmények láttán.

A következő helyszínünk Salzburg délvidékén lesz, amerre egymást érik a főúri kastélyok. Egyfajta via aristokracia vezetett arrafelé a gazdagság népsanyargató századaiban.

Mi a Marcus Sitticus érsek által építtettett Hellbrunn kastélyba és annak parkjába igyekszünk, amelynek egy részét a Trükkös Vízijátékok foglalják el.

A vízijátékokat vezetett túra keretében lehet végigmulatni, és mivel az online időpontfoglalás intézményével nem éltünk, reménykedünk, hogy lesz aznapra jegyünk. Szerencsénk van, a 40 perc múlva induló csoporthoz csatlakozhatunk még.

Addig körbejárjuk a park medencéit és a kastély termeit.

Az efféle főúri palotákra a Lustschloss nevet kezdték el használni az 1600-as években, amikor gombamódra szaporodtak errefelé. Magyar fordításként leginkább a kéjlak kifejezés passzol, ám itt nem erotikus, hanem sokkal inkább gyermeki örömökre kell gondolnunk, illetve mérhetetlen pénzszórásra.

A kitömött egyszarvú is egy karneváli mulatság kellékének készült.

A bálterem igazán pazar díszítésű.

A zeneteremben Monteverdi Orfeo című operájának kottája tekereg a kupola felé.

Az emeleti ablakból már a vízijátékok területére látunk rá, hamarosan indul is a túránk.

Markus Sittikus nem valami ájtatos papi személy volt, hanem egy fényűző életet folytató világfi. Egyházi karrierje során bejárta Európát és sokat forgolódott a pápai udvarban is. Salzburgi érsekké 1612-ben választották, miután elődjét és unokatestvérét, Wolf Dietrich érseket elfogták a Bajorország ellen vívott háborúban (Dietrich a híres Mirabell kastély építője volt, ahol tegnap jártunk)

Első érseki tavaszán, 1613-ban Markus Sittikus megkezdte a Hellbrunn kastély építését, amely 1615-re el is készült (ő pedig 1619-ben, 45 évesem már el is hunyt). A pancsolós trükkökhöz volt honnan ihletet merítenie, hiszen lakott korábban a Róma melletti - vízi látványosságairól híres - Villa Aldobrandiniben, a közelben pedig nagybátyja, Marco Sittico Altemps bíboros hasonló mókája, a Villa Mondragone.

Első állomásunk a Római Színház, ahol az elszánt játékosok a Herceg Asztala körüli kőzsámolyokra helyezkedhetnek, hogy a túravezető hölgy mosolygós csaptekerintése nyomán altesten fröcsköltetve ugorjanak fel, egyenesen bele az annál is nagyobb szökőkútba.

A vízi játékok egyébként a park szélén húzódó egyenes sétaútra vannak felfűzve, ezen haladunk most végig. Egyes állomások kifejezetten a durva tréfák elsütésére épültek - az érseknek bizonyára számos vendége eleve a vaskos megaláztatás céljából járult ide, míg mások a kárörvendés örömét keresték. Viszont az érdemesebb vendégek számára vannak kisebb fröcsköléssel járó, inkább csak a meglepetés derűjét nyújtó játékok, illetve teljesen ártatlan, kedves kis életképek, mozgó figurák is a szórakoztatás részét képezik.

A kastély alagsorában megfaragott termeket Grotte-knak nevezik. Nagyon szépek, fantáziadúsak és vizenyősek.

A legámulatbaejtőbb a Romterem, amelyet eleve összeomlottnak építettek a kőműveszsenik.

A Grotten bejáratának környékén minden spriccel. Aki kíváncsi a benti termekre annak muszáj meghozni a vízáldozatot.

Szemben a Csillagtó békésebb miliője ad némi megnyugvást.

A Kronengrotte egy külön épületben leledzik. Ez is totál telibefröccsent mindenkit.

Mellette öt kis barlangban nézhetünk meg görög és római mitológiai jeleneteket, illetve helyi iparosok ügyködését. Elég vegyes témaválasztás.

A vízzel hajtott Mechanikus Színház 1752-ben készült el. Tornyos palotájában 163 mozgó marionett figura mutatja be a 18. századi udvari életet.

Miután remekül kimulattuk magunkat, átmegyünk a szomszédos állatkertbe, amely hosszú csíkként támaszkodik a Hellbrunner Berg impozáns mészkőfalaira, úgy, hogy a kifutók hátsó falát végig a szikla képezi. Mivel a hegy egykor a kastélyparkhoz tartozott, külön vadászkastély is áll rajta, adná magát az ötlet, hogy az állatseregletet is az érsek toborozta össze. És valóban, a vadaspark előbb létezett, mint a kastély, de mai értelemben vett állatkertté csak 1961-ben alakult.

A természetes sziklafalak annyira otthonos búvóhelyet adnak a medvéknek, farkasoknak, oroszlánoknak, tigriseknek, stb. hogy nem is nagyon látjuk őket. De kétségtelen, hogy táji látványként ez az állatkert verhetetlen.