Villacher Alpe, avagy a városi magashegység
Dél- és Kelet-Karintia (Karawanken/Saualpe) - 6. nap
Már a nyaralás első napján ezzel a hegyvonulattal szemeztünk a Dreilandereck-csúcsáról, (innen alig 8 km-ről, a Gail völgyének túloldaláról). És most, a hatodik napon, végre sorra került. Eddig kötélvasutakat használtunk a felsőbb régiók megközelítéséhez, de most az autónk kapta meg a nagy lehetőséget a magasság meghódítására.
A Villacher Alpenstrasse közvetlenül a városból indulva, a 2167 m magas Dobratsch-csúcs közelébe visz fel, 1200 méter szintkülönbséggel, 16 km hosszan, 123 kanyarral. Mindezt 17,50 euróért, de a Karintia-kártyánkkal számunkra ingyen. Az utat a 60-as években létesítették egy síközponthoz, amelyet viszont 2002-ben a karsztvízszennyezés miatt teljesen felszámoltak.
A motorizált végcél a Rosstratte parkoló 1732 m magasan, ám addig hét közbenső kilátópontot is ajánlanak:
- Arenablick - a városi síugró központ látványával
- Aussichtsrast (770 m) - hangulatos pihenőhellyel
- Stadt- und Seenblick (862 m) - Villach látványa a Drau és a Gail összefolyásánál
- Waldrast (965 m) - a Faak-tó és a Finkenstein-i várrom panorámája. (A vár 1000 éves, mostanában fesziválhelyszín).
- Schüttblick, Dreiländerblick, Rote Wand (1200-1700 m) - ezekről már mind a Júliai-Alpok és a Karawankák lélegzetelállító panorámája látható.
![img_8368_1280x609.jpg](https://m.blog.hu/ki/kidkalandok/image/img_8368_1280x609.jpg)
De legalább ekkora szám útközben az Alpesi Kert (Alpengarten), amelyet egy civil szervezet hozott létre és gondoz. Itt 1,2 hektáron 800 alpesi növényt csodálhatunk meg. Fő híressége a mocsári kardvirág és a ritka orchideák.
A Dobratsch Természetvédelmi Parkban egyébként 125 madárfaj fészkel, és több mint 1400 pillangófajta repked, valamint a medve is őshonos. Külön esemény augusztus végén a mintegy 5000 darázsölyv (wespenbussarden) áthaladása. Az Aichingerhütte-ben meg is nézhetünk egy bemutatót erről.
A szervetlen természet szerelmeseinek is jut azért csemege. Ők végigjárhatják a nevében is beszédes Vom Meer zum Berg (a tengerről a hegyre) geológiai útvonalat.
Számunkra már természetes, hogy a triász kori mészkő a tenger fenekéről került a magasba, de a felvilágosodás tudósainak ez teljességgel elképzelhetetlen volt. Amikor először kerültek a hegytetőről kagylófosszíliák a kor akadémikusainak a kezébe, akkor ők a bibliai özönvízre tolták a felelősséget. De már akkor is élhettek olyan önfejű szabadgondolkodók, mint a kamaszfiam, mert egyesek nem tartották kevésbé lehetetlennek a tengerfenék felemelkedését annál, mint hogy 40 nap alatt annyi eső essen, amely 2500 méter vastag vízzel borítja el a Földet.
Ma már tudjuk, hogy a mészkő 240 millió éve keletkezett, és 135 millió éve kezdett Alpokká gyűrődni. 35 millió éve még vett egy utolsó lendületet, és noha itt-ott még mindig emelkedik (Afrika még jövöget), de jellemzően inkább már kopnak lefelé a hegyek. Mindenesetre, a parti őrségre építő migránsellenes politika geológiai időtávlatban mérve kudarcra van ítélve.
De lássuk végre az oda-vissza 3-4 órás túrát a Dobratsch csúcsára.
A csúcs mindvégig kitűnően látszik. A grandiózus adótorony sajnos némiképp elcsúfítja, de ez persze nézőpont kérdése, hiszen akár külön érdekességnek is felfoghatjuk. Amúgy sem tudjuk igazán bámulni, mert folyamatosan a bocik és a lovak mozgó labirintusában kell evickélnünk. Ezt a túrát ez teszi igazán szórakoztatóvá, arról nem is beszélve, hogy mennyire szemrevalóak a jószágok.
A kis család éppen átjutott egy kérődző-blokádon (tornasorba rendeződve).
A lovak meg egyszerűen gyönyörűek!
A csúcson - mint általában - kereszt fogad. Érdekes a története ennek jelképemelő szokásnak. A csúcskeresztek a hegyi turizmus velejárójaként, a 18. század végétől kezdtek elterjedni, az útmenti keresztek egyenes ágú leszármazottaiként.
De vajon miért vannak kegyhelyek az utak mellett már az ókor óta? Az emberi leleményesség miatt, amely ötvözte a hasznosat a praktikussal. Ezeket a szimbólumokat ugyanis nem az egyház állította fel, hanem a hívek, azon belül is az adott helyen birtokkal rendelkezők.
Ez hasznos volt számukra, mert kifejezhették a lojalitásukat az aktuális egyház felé, és praktikus is, mert a legtöbb esetben birtokhatárok sarkaira telepítették őket, szakrális elmozdíthatatlansággal bebiztosítva. A köznép pedig kapott valamit ingyen, mint plázában a mozgólépcsőt. Ha manapság a kirándulásod során egy random helyen bukkansz útmenti keresztre, akkor gyanítható, hogy az egykoron több uradalom csomópontja lehetett.
Egy csodás pillantás a völgybe, Bad Bleibergerre (ott van a szuper bányalátogatás).
Azután végigjártuk a csúcsrégió látnivalóit. A toronyra nem fordítottunk különösebb figyelmet, de a turistaház, a Dobratsch Gipfelhaus megérdemel egy képet. Teljesen önellátó passzívházként épült fel 2010-ben.
A fő szám a két ősi kápolna, amelyek olyannyira a meredélyen épültek, hogy érdemes óvatosan körbebóklászni az Alpok legmagasabban épült zarándoktemplomait.
Dani előreengedi a bocit. Udvarias, mint mindig.
A szirtfokon előkerült a hátizsákból a sós kifli, a szalámi, a sajt. Szerény, de jóleső ebéd. Eredetileg többre vágytunk ennél, és egy külön zsákban (mert nagyon kapálózott) homárt is hoztuk, de odafent nem találtuk a dézsában lobogóan forró vizet, így inkább eleresztettük cickányt fogni. (Úgy emlékszem, hogy egy otthoni kormányplakát ígérte a homárfőzési lehetőséget, plusz a szebb jövőt, egyéni nyugdíjszámlával).
Amúgy a homár 150 éve annyira szemét kajának számított (a tenger csótányának nevezték), hogy börtönlázadás tört ki amiatt, hogy hetente többször is ezt kapták a rabok. Olvasd el ezt.
Az idő nem romlott el, és a kedvünk sem (homár ide vagy oda). Megyünk vissza az autóhoz.
Villachot magunk mögött hagyva beérünk a kempinghez közeli városunkba. Klagenfurt nem a világ csodája, de nagyon kellemes hely.
A régi Landeshaus kifejezetten impozáns. Magyarra fordítani elég küzdelmes, talán a megyeháza a legérthetőbb, csak ez itt nem megye, hanem tartomány. Viszont ez nem a tartományi parlament, hanem az önkormányzat.
Az önkormányzatiság legmegkapóbb bizonyítéka a Címerterem (Wappensaal), ahol 1581 óta láthatók a helyi családok heraldikai tanúbizonyságai. Ennek magyar megfelelője az érettségi tabló, vagy a díszpolgárok képei a városházán. Ááá nem, ez csak kamuzás, ennek nincs magyar megfelelője.
A napunkba belefért még egy zárás előtti villámséta a Karintiai Botanikus Központban (Kärntner Botanikzentrum). Maga az intézmény 1862-ben alakult, de az eredeti kertje a második világháború bombázásaiban elpusztult, és azután a menthető egyedek egy régi kőbányában találtak új otthonra.
A terepi adottságok egy igazi mesevilág kreálására adtak lehetőséget. A kábé 7 méter magas vízesés annyira a dzsungelben van, hogy le sem lehet fotózni, de bűbájos a barlangi tavacska is, az odavezető malomkő ösvénnyel.
A kert számunkra csupán egy kellemes sétát jelentett, ám az intézmény egyébként a világ egyik vezető növénytani kutatóközpontja. Küldetése a ritka vagy fenyegetett fajok megőrzése, a tanácsadás és az oktatás. Hatalmas génbankjuknak köszönhetően évente egy új Növénykatalógust (Index Seminum) adnak ki, a palánták és magvak nemzetközi cseréjéhez. Tudományos tevékenységüket a kőfejtő oldalába vájt üregrendszerben lévő remek kiállítás mutatja be.
A nap betetőzéseként, az alkonyi fényben nekem már csak egy dolgom akadt. Virágot szerezni Judit nevenapjára. Ez itt könnyebb feladat, mint gondolnánk, mert a kempingünkhöz közeli Vikrting SPAR boltja mellett önkiszolgáló virágföld segíti ki a férfinépet.
A friss férjek berontanak a szántásba, és a flowerpower lendületétől hajtva teleszedik a karjukat virággal, majd rövid számvetés után perkálnak az alábbi perselybe.
A kváziférjek (20 éve házasok, mozaikcsaládfők, házasságszédelgők, politikusok) előre bedobják az egyhetvenet, és vágnak maguknak két szálat. Én valahová középre pozicionáltam magam ebben a csokorszociológiai koordinátarendszerben.
Viktring egyébként a magyar történelem egyik emblematikus helye. A világosi fegyverletétel után ugyanis Klagenfurtba internálták Görgey Artúrt, ahonnan azután 1858-ban kiköltözhetett az agglomerációba, azaz Viktringbe, hogy itt töltse a kiegyezésig hátralévő 9 évet.
Hú, de utálták Görgeyt a 48-as párt tagjai a kiegyezés után (és velük az egész ország)! Még én is úgy tanultam az ált.isk.-ban, hogy áruló volt. Az a Kossuth tudta neki legkevésbé megbocsátani az aradi kivégzés túlélését, aki szintén túlélte. Egy kicsit az agyára ment a túlélés, halottként szerintem korrekt fickó maradt volna.
Pedig ebben az ügyben Ferencjóskát kellene testületileg utálni, ő volt a Guiness-rekord szintű áruló. I. Miklós orosz cár ugyanis komoly feltételt szabott a hadseregének bevetéséhez a szabadságharc leverésére. (Mert érdekelt volt egy hozzá jól viszonyuló nyugati előszoba megteremtésében - ugye milyen ismerős?) A kérése egyszerű: Görgey kapjon kegyelmet. Iszonyú kínban lehettek a Habsburgok, hogy ebbe belementek.
Mert a kor hadijoga azt diktálta, hogy ha a fővezér kegyelmet kap, akkor az vonatkozik mindazokra is, akik a parancsait teljesítették, tehát a komplett magyar haderőre. Logikus, nemde? Görgey ennek tudatában tette le a fegyvert.
Ferenc József azonban a megállapodás betűjéhez ragaszkodott, és nem a szelleméhez (egy ügyvéd veszett el benne, ugye milyen ismerős?). Az eredmény: aradi vértanúk és egyéb vérengzések, illetve egy átkúrt orosz cár. Első világháború és a többi, és a többi.
Jó éjszakát!
Itt jártunk:
Linkek:
Willacher Alpenstrasse - Dobratsch-csúcs
Willacher Alpenstrasse - Dobratsch-csúcs más megközelítésben