Nálánál híresebb tájegységek ölelik körül a Moostviertel és a Gesause régióit. Északról a Duna-völgye, keletről a Hochschwab, délről az Alacsony-Tauern, nyugatról a Totes Gebirge határolja. Ennyi csudálatosság között nem meglepő, hogy turisztikailag kissé háttérbe szorul, de mi észrevettük, hogy van a vidéknek egy remek programokat kínáló saját turistakártyája. Emellett pedig megfelelőnek tűnő családi via ferráták is tarkítják a tájat.

A nulladik napot az utazásra szánjuk – ráérősen, hiszen a táborhelyünk csupán 430 kilométerre van Budapesttől. Sankt Pöltenben állunk meg hosszabb időre, amely 1986-ban orozta el Bécstől Alsó-Ausztria (Niederösterreich) tartományi székhelyének a rangját.

A Városház téren egész nyáron egymást érik a zenei koncertek. Délidőben persze csend honol, sőt, totális kihalás.

Az egykori városfalakon belüli jókora területen teljes épségében maradt fenn a barokk-klasszicista belváros. Meseszép utcákon harántolunk át a Dóm térhez. A külsőleg egyszerűen falazott főtemplom belülről a barokk tobódása.

A templom ahhoz a 790-ben alapított bencés kolostorhoz épült, amelyet a mi 907-es kalandozásunk porig rombolt, és csak a 955-ös Lech-mezei csatavesztésünk után építettek újjá. A Dóm téren és a hozzá csatlakozó Herrenplatzon már üdvös élénkülés tapasztalható.

Kijelenthetjük, hogy St. Pölten egy roppant hangulatos történelmi városka, és hiba, sőt, bűn volt eddig minden alkalommal csak egy Bécs-Salzburg közötti autópálya csomópontként tekinteni rá a hosszabb utazásaink során. Pedig már Szörényi Levente is megénekelte: "szállásunk éjjel Sankt Pöltenben volt".

A miénk pedig a Salza folyó mellett, Palfautól pár kilométerre délre. A környék a vadvízi evezősök paradicsoma, és az Eschau fogadó és kemping főként az ő kegyeiket keresi. A miénket úgy találta meg, hogy rajta leltük a WildeWunderCard, azaz a kiszemelt turistakártya honlapján, mint az egyetlen olyan szálláshely, ahol kempingezni is lehet. Namármost, ez egy olyan típusú kártya, amely ingyenesen jár az erre felszentelt szállásokhoz. Pénzért megvenni nem is lehet. A szállásadók nyilván lejattolnak valamennyit az idegenforgalmi hivatalnak, ami nekik a borsos árú szobakiadásba belefér, és megéri. Az Eschau fogadó szobái is ilyenek, ám mint előzetesen kiderült, a kempingárban ez nem tükröződik, a sátorhelyekért nem jár a kártya. Érthető, hiszen a vadvízi evezősök csak lubickolni szeretnének, nem a hegyi folyó vize hagyja őket hidegen, hanem a kártya által nyújtott programok. Miért is kellene magasabb kempingdíjat szedni tőlük.

Mi lennénk viszont a kivételek. Ezért az utazás előtt két héttel udvariasan megérdeklődöm, hogy van-e mód kártyát kapni némi ráfizetéssel. És örvendezek a pozitív válasznak: ugyan ez nem szabályos, de napi 20 euróért érvényesítenek nekünk kártyát. Ez valószínűleg éppen az az összeg, amit ők perkálnak tovább. Annyira aranyosak! És csak azokra a napokra kell hogy felszámolják, amikor tényleg használtuk, mert ők azt látják a rendszerben. (A nyaralás végén meg csak hosszas könyörgésre tudtam kifizetni a plusz pénzt, mert a tulaj, akivel leleveleztem ezt, nem volt elérhető).

Iidilli réten sátorozunk a fogadó felett

A rafting instruktorok hippitanyája minden este meghitt bulihelyszín

Csimpaszkodópályát is találhatunk a kemping feletti erdőszélen

A piros autótól balra látható a mi családi sátrunk

Verőfényes reggelre ébredve lódulunk neki az első napnak, amelyet via ferrátázásra szánunk. Először a Geiler Hengst klettersteigig autózunk 40 kilométert, majd onnan tovább 15 kilométert a Bannholzmauer mászóparkig.

Az egész vidéket irgalmatlanul kanyargós, szűk utak jellemzik. Ezeken kígyózunk egy órát a célunk felé, és útközben áthaladunk Altenmarkt bei Sankt Gallen településén. Kedves kis hely ez is.

A Geiler Hengst via ferráta színhelye a Kampermauer sziklavidék mászóterepe. A parkolóját még könnyen megtaláljuk, de utána csak bolyongunk a sziklafalak aljában. Én csesztem el, mert a túra előtt nem vizsgáltam meg, hogy az új rendszerű telefonomon a megszokott térképapplikáció mit mutat, és mit nem. Nos, ezen a részen kábé semmit. (Ez egy 2017-es túra, azóta már eliminálódtak az ilyen anomáliák, de rákgyógyszerünk még mindig nincs).

Nagyjából egy órát kirándulgatunk az impozáns sziklák tövében, de nem leljük meg a via ferráta beszállását. Sebaj, a gyerekeket így is lenyűgözi a táj és a sziklamászók ügyessége. És eleve csak a klettersteig feléig mentünk volna, a lenti képen piros vonallal látható hosszú kötélhídig, és vissza, mert onnan az út extrém nehézségűvé változik. Persze tudjuk, hogy alapvetően felfelé egyirányúak a via ferráták, de az A/B nehézségűeket azért szokás oda vissza használni, pláne ha kevesen vannak a hegyen.

Innen tizenöt kilométert autózunk nyugatnak, Windischgarsten városáig. A szép főtér megszemlélése után megpróbáljuk becserkészni a közeli mászóhelyet.

Ám értelmes térkép helyett itt is csak a Google Maps-re tudunk hagyatkozni, amely 250 méter szintemelkedéssel irányítja el az autónkat a fenti parkolóig. A lenti térképkivágáson jelzett 2-es pontig ez úgy-ahogy működik is. Odáig egy nagyon meredek, alig egysávos, de mégis aszfaltozott ösvények kergetem fel a kocsit. Ám onnan egy még meredélyesebb, kőgörteges szakasz indul, amelynek kétszer kínzom neki a szegény párát, hogy minduntalan füstölgő gumikkal csússzak vissza. Nyilván feladom, és beparkolok két fa közé, de a kocsi úgy áll, hogy azt a híradóban szokás mutogatni, mint árokba csúszott póruljártat.

Mindegy, gyalog tesszük meg a maradékot, és szűk félóra kaptatás után elérjük a parkolót, ahol kiszalad belőlem egy bazmeg, mert ott jobbra-balra fényességes aszfaltút virít, és elkényelmesedett családok fogócskáznak a pihenőre tett autócsodáik körül. Szóval létezik ide autósságos feljutás. Utóbb kiderül, hogy Windischgarsten előtt két kilométerrel kellett volna letérnünk hozzá.

No mindegy, most már ballagunk lefelé a Bannholzermauer sziklakibukkanásáig. A hevedereink felöltését követően ízletes hancúrozásba fogunk a drótok mentén. Az Extrem schwerer Steig kivételével a mászópark összes via ferrátáját bebarangoljuk.

Íme a képriport:

Hipp-hopp, elszáll a délután, mára nincs is több programunk.

Itt jártunk: