A Magas-Tátra kistestvére
Liptó és Árva (2. nap)
Mai túránk a Nyugati-Tátra központi részére, a Roháče főgerincére vezet.
A hegyoldal alsó 450 méternyi szintemelkedését kényelmesen, a Roháče-Spálná felvonó igénybevételével is leküzdhetjük. A völgyállomás csupán 20 km-re van oravicei kempingünktől, így még a kora reggel napfürdőjében ücsörögve spóroljuk meg az egyórányi kaptatást a felső állomásig.
Innen további 350 métert kell felmászni az Elülső Salatín-nyeregig (Predny Salatín hreben), ahonnan remekül végigtekinthető a főgerinc; jobbra a 2048 m magas Salatín, balra a Spálená és a hegység legmagasabbja, a 2178 méteres Baníkov.
Előttünk a teljes útvonal, amely a felvonó tetejétől 7 km hosszú, és 1200 m szintemelkedésű hullámvasutazással jár. Ebből kifolyólag a visszaúton is hozzájön még ehhez közel 700 m kapaszkodás, nos mi ezúttal nem is megyünk el a Baníkov csúcsáig. Sokan ezért inkább körtúra keretében hódítanak, mivel a Bánikovról nyílegyenesen is le lehet száguldani a völgybe.
A mélyben Zuberec falu, amelyen át reggel ideautóztunk.
A déli órákhoz közeledve felhők gyűlnek a csúcsokra, szóval érdemes volt korán indulni.
A délutáni programunk Oravice mellett lesz, úgyhogy a kempingben tervezzük az ebédet, de előtte még benéznénk a zubereci bekötőút mentén hívogató Árvai Falumúzeumba (Múzeum oravskej dediny). Ám sajnos épp a Podroháč folklórfesztivál zajlik az egész völgyben, és arra is meg kellene vennünk a belépőt ahhoz, hogy egyáltalán a skanzen bejáratához verekedjük magunkat, ezért ezt most kihagyjuk.
Nagy kár, mert a képek alapján elképesztően hangulatos és érdekes a tájkert.
foto: muzeum.zuberec.sk
Ugyanitt nyílik a Bresztovai-barlang (Brestovská jaskyňa) közel 2 km hosszú járatrendszere. Az alábbi térképen a jobb alsó átnézeti kép mutatja az egész barlangot, a kinagyított téglalap pedig az ebből turistaként is látogatható szakaszt.
A kiépített rész attól igazán látványos, hogy az útvonal a száraz folyosók mellett be-bekacsint az aktív patakos ágba is (a térképen a vízfelszín szürkével van jelölve). Barlangászként meg nyilván az a kaland, ha végig a vízben haladsz, legalábbis az első szifonig, mert innentől a búvárok birodalma következik, hiszen a barlang hátralévő részét hét, hosszabb-rövidebb vízalatti szakasz tarkítja.
foto: ssj.sk
Ebédelni a kempingünkbe tértünk meg, hogy a késő délutánt egy közeli völgyben töltsük majd. A Jurán-szurdok (Tiesňava Juráňova dolina) nem tartozik Szlovákia húsz legmenőbb kanyonja közé, de azért kár volna kihagyni. Oravicéből 3 km-es séta visz a szurdok bejáratához. Útközben betekinthetünk a hegyi rétek művelésének mindennapjaiba.
A völgy nem óriási, viszont a vad sziklaformák és a dzsungelnövényzet révén valóban vadregényes.
Arra sajnos nem tudtam fényt deríteni, hogy a keresztben beékelt fenyőtörzsek milyen célt szolgáltak. Olyan, mintha egy járófelület tartógerendái lennének, de gyalogosan a mellette lévő ösvényen is könnyű a haladás. Szekérrel meg sem lentebb, sem feljebb nem lehet elférni, akkor itt minek? És általában minek, hiszen a völgy végébe lazán fel lehet jutni másik úton is. Szóval mi ezt nem tudjuk megfejteni.
Némelyik gerendán bonsai-ként telepedtek meg a fenyőcsmeték.
Szűk óra alatt érjük el az Umrlá-nyerget (Sedlo Umrlá), ahol kényelmes asztaloknál uzsonnázhatunk az árnyat adó fák alatt. Négy kilométeres slattyogással jutunk vissza Oravicére, szép réteken át, zengőlegyeket, közönséges legyeket, lepkéke, méheket és virágokat fotózva.
Az utolsó látványosság mára a falu szomszédságában fekvő Peciská-tőzegláp (Rašelinisko Peciská)
Itt jártunk:
Linkek: